Lánctisztítás, lánckenés

Cudar élete van a láncnak a motoron. Newtonméterek tucatjai, néha százai rángatják körbe-körbe, szaladgál fel-alá a kis- és a nagykeréken, közben csapja rá a koszt a menetszél meg a kerekek, néha eláztatja az eső, és amikor éppen áll, gyűlnek rajta az átkozott porszemek. Igazán megérdemel néha egy kis törődést, meg is hálálja, én mégis csak nyűgként tudom megélni ezt a fajta maszatolást: mérsékelt lendülettel, muszájból fújom be kenőanyaggal, amikor néha eszembe jut.

Így is néz ki a lánc az amúgy egész pofás Yamahámon. Tudom, hogy nem szabad elhanyagolni, a láncszakadás nem játék, ezért be is van írva a naptáramba egy mihamarabbi lánccsere, de a tavaszi csipkerózsika-ébresztés után nem ez volt a legsürgősebb dolgom. A kimosdatás-t követően viszont nem hagyhattam szárazon a láncot, úgyhogy éppen kapóra jött a Motul-féle szeretetcsomag, amiben véletlenül pont volt láncspray is. Gondoltam, kipróbálom a régin, ha beválik, ezt használom majd az új láncomon is. Az eddig használt spray-kkel ugyanis nem voltam igazán elégedett, talán ezért is rühellem az egész procedúrát.

A lánctisztítással kapcsolatban szkeptikus vagyok, legalábbis ezzel nyugtatom a lelkiismeretem, mivel még sosem szántam rá magam az igazi motorossá váláshoz elengedhetetlen szertartásra, a fogkefés végigsikálásra. Sok más gépelemnél tapasztaltam már, hogy a jóindulatú mosogatás több bajt okoz, mint amennyit használ: gördülőcsapágyak, gömbfejek és hasonlók többnyire nem köszönik meg az ápoló szándékot, mivel a legritkább esetekben jön össze a tökéletes tisztítás, sőt, általában több koszt mos be a lelkes karbantartó a kényes helyekre, mint amennyi előtte benne volt.

Ez a veszély a láncnál is fennáll, viszont Motordoktorunk enciklopédikus cikke – amit mindenkinek ajánlok láncológiai továbbképzés céljából – javasolja a lánctisztítást, ezért a tőlem telhető igyekezettel próbaképpen ezt is megcsináltam egy valódi lánctisztító spray-vel. Utcai motornál ezt szerencsére nem kell túl gyakran elvégezni, de az én láncom már tényleg kritikán alul dzsuvás volt.

A láncszemek oldalára tapadt kosz egyébként senkit nem bánt, legfeljebb a szemet, viszont ha pucolunk, akkor itt is óhatatlanul le kell dörzsölni a koszt. A legfontosabb a görgők lemosása, illetve a rések kitisztítása lenne, de egyben ez is a legnehezebb. Fogkefével, rövidre nyírt ecsettel, a végén esetleg sűrített levegős lefúvatással leszünk a legsikeresebbek, és ha szerencsénk van, valamint épek a lánc O-gyűrűi, nem mosunk be túl sok kopást okozó szemcsét a csapokhoz. Nagynyomású mosóval ezzel szemben nagy az esély a károkozásra, mert az erővel be tudja tolni a szemcséket az O-gyűrűn keresztül.

A lánctisztító spray elvileg egy olyan zsíroldó, ami nem bántja a gumiból készült O-gyűrűket. Színre, szagra kísértetiesen hasonlít a féktisztítóra, de ha abban áztatunk sokáig gumit, megdagad. Egy gyors tisztításra szerintem az is simán alkalmas, mivel pár másodperc alatt már el is párolog, de ha biztosra akarunk menni és szívesen pepecselünk sokáig, jobb a lánctisztító. A petróleum szintén alkalmas a célra, csak kevésbé praktikus, mivel ritkán töltik spray-be, de azzal is gyönyörűen le lehet mosogatni a láncot, és nem bántja a gumit.

Középsztender nélküli motornál elengedhetetlen a művelethez egy motoremelő állvány, amellyel fel tudjuk emelni a hátsó kereket, hogy szabadon tudjuk forgatni. A lánctisztító spray használata elég egyértelmű, rá kell fújni a láncra, aztán ronggyal, ecsettel, esetleg fogkefével szakaszonként le lehet dörzsölni a felpuhított fekete masszát, amíg el nem fogy a türelmünk. Nekem ehhez viszonylag kevés van, és mivel úgyis másodperceken belül le fogom cserélni a láncot, bevallom, nem erőltettem meg magam túlzottan.

A fotókon látszik, hogy láncspray-fújásban sem jutottam még el fekete öves szintre. A piktogramok szépen rámutatnak a lényegre: rázzuk fel a palackot, majd fújjuk fel a lánc belső oldalára. Mindenhol máshol felesleges. Ezután várjunk legalább egy negyed órát, mielőtt elindulunk a motorral, hogy elpárologhassanak az illékony anyagok, kissé megszilárduljon a zsír és ne fröcsköljünk össze mindent.

Az általam eddig használt láncspray-k mindig összemocskolták a hátsó kerék környékét. Volt, amelyikhez adtak egy rövid, szalmaszál-szerű csövecskét, amit be lehetett dugni a szórófejbe, ezt nagyon kedveltem, mert szépen a görgőkre lehetett juttatni az anyagot. Ott viszont elkezdett habzani, majd kisvártatva meg is jelentek az első cseppek a lánc alatt – egyértelműen túl híg volt a kenőanyag, óhatatlanul szét is permetezte a lánc a nagyobbik részét, még akkor is, ha órákig hagytam szilárdulni.

A Motul utcai motorokhoz ajánlott, teflonadalékos fehér spray-jének egyik nagy előnye, hogy fehér, így egyből látjuk, mikor értünk körbe. Én eddig lakkfilccel tettem mindig egy jelölést annak a láncszemnek az oldalára, ahol kezdtem. Nagy nyomással, szűk sugárban jön az anyag a flakonból, így viszonylag jól lehet vele célozni. A frissen pucolt motornál azért odatartottam egy kartonlapot a lánc mögé, hogy ne fújkáljak össze mindent. A kis csövecskét, amit adnak hozzá, nem használtam, de még így is egész precízen sikerült lekezelni a láncot.

Az igazi próba csak utána következett: mennyire marad meg a szép fehér zsír a láncon. Ez az első úton egyből kiderült, és azonnal meg is győzött: a fehér felnim belseje szinte tökéletesen fehér maradt egy rövid autópályázás után is, a láncon pedig szépen megmaradt, még ha nem is fehéren.

A következő kezelés elvileg akkor lenne esedékes, amikor hátulról ránézve megint fényesnek látszanak a lánc görgői, de ezt nem fogom megvárni, addig le kell cserélnem a láncot.