Mitől mehetett idő előtt tönkre az elnyűhetetlen BMW?

Felújítás: BMW R 1150 GS

2021.03.06. 00:11

Bármennyire is odafigyeltek egy motorra, 200 ezer kilométer után az ember nem lepődik meg, hogy ezt-azt cserélni, javítani kell. Aztán amikor az eredetileg 12 pontból álló hibalista a költségekkel együtt nem várt módon elszalad, és egészen csúnya dolgok kerülnek felszínre, akkor már alapos a gyanú: itt valami nem stimmel.

Aki ismer, az tudja , hogy a kilencvenes évek végétől kb. 2016-ig foglalkoztam BMW motorkerékpárok javítással, tehát pontosan tudom, mik azok az apró jelek, hangok, érzések, amelyek a jó vagy rossz működést jelzik. Pontosan tudom mikor, mit érdemes akár preventív jelleggel cserélni ahhoz, hogy ne a túrán hagyjon ott. 

Margit egy korosodó, nem túl szép, nem túl okos, nem túl erős, mások által azonban csinosnak mondott, babarcú, kissé túlsúlyos egyéniség. Arcán nyomot hagytak az évek, műszálas otthonkája hasban már szűk, kissé kopott, a pörkölt foltja már ki sem mosható belőle. Csizmája új és gumi. Erre ügyelt mindig – mint minden másra, ami az egészséges működéséhez kellett. Kapcsolatunkban volt néhány év, amit máshol töltött, de végül visszatalált hozzám, mindkettőnk legnagyobb boldogságára. Margit egy BMW R 1150 GS motorkerékpár 2000-ből. 2002-ben került hozzám kb. 10 000 km-rel, aztán velem együtt majdnem teljesen körbejárta a Földközi-tengert, többször megjárta Tunéziát, Törökországot, körbekarcolta a balkánt és persze Európa nagyrészét. Látott hideget-meleget és egy időben munkába járós feladatokat látott el áprilistól-novemberig. Szállított rúdanyagot, kartondobozt, asszonyt, csomagot.

2012-ben házvásárlás miatt elengedtem Margit kezét. Nagyon jó  helyre került, ismerőshöz. Az új tulajdonos sem fukarkodott, 2014-ben egy skóciai túra előtt a nagyszerviz mellett ha kell, ha nem alapon kicseréltette velem a kuplungot és a féktárcsákat. Kifejezett kérése volt, hogy csak gyári BMW alkatrész legyen beépítve. Később a motor már szinte csak az aktuális vizsgákra járt. Nem sok, huszonezer kilométer került bele idegenben, majd 2020 nyarán a véletlenek összjátékával visszakerült hozzám. Azonnal szervizeléssel indítottam, de a gumikon kívül különösebb dolgot cserélni nem kellett.

Ettől függetlenül a jegyzetfüzetemet vittem magammal minden motorozáshoz, el ne felejtsek feljegyezni valami hibát, vagy oda nem illő dolgot. Szépen pörgött a kilométer a motorba, és szépen gyűltek a jegyzetek. Július végétől majdnem 7000 km került bele, így 200 000-en fordulna most át az óra, ha nem lett volna cserélve már jó régen. Eljött a tél, elmúlt a karácsony, és januárban nekiálltam a javításának.

Ahogy egyre mélyebbre hatoltam szerelmembe, egyre több hibát találtam:
- első kerékagycsapágy
- telelever gömbfej porvédő – gondoltam – de komplett cserélni kellett
- fejidom
- műszertartó vas csőkeret a hegesztésnél eltörve egy helyen
- oldaltámasz perselyezés
- fojtószelep-tengelyek felújítása
- szelephimba nyomórudak cseréje (ismert, kopogó probléma)
- ülés bőröztetés
- kipufogó katalizátordob hegesztés, repedés miatt
- üzemanyag nyomócső csere (repedt, útszélén tákolva)
- önindító felújítás
- hátsó rugóstag felújítás (hidraulikus állító ismert hibája)

Nagyjából ezeket a hibákat jegyeztem föl, és ehhez állítottam föl egy költségvetést. Sajnos azonban a megbontás mélységével arányosan olvadt le az arcomról a mosoly. Az eredeti költségvetést bátran elfelejthettem mert eljöttek a zsebbe nyúlós napok. Nyilván vannak alkatrészek, amiből az ember bontottat is szívesen beépít, de esetemben a hibák jellegéből adódóan ez nem működött. A hengerfej megbontásakor szembesültem vele, hogy a baloldalról a vezérműláncvezető műanyag sín nagyrésze hiányzik.

Természetesen ezt csak a motorblokk teljes ki- és szétszerelésével lehet javítani. Az ingujjat felgyűrtem, és apró atomjaira szedtem kedvesem. Megjegyzem, minden a motorblokkra van építve, így nem egyszerű eset a blokk kiszerelése. A láncfeszítő maradéka, mint a száraz keksz, olyan törős, így hát mind a 4 darab csere. Tovább bontva és vizsgálva a kis vezérműlánc is csúnyán meg van nyúlva, úgyhogy az is csere, feszítőívvel együtt. A főtengely szép, de a fekvőcsapágyak nincsenek valami jó állapotban (sőt), így azokat is cserélem.

Már félve vettem elő az intót a henger méréséhez, de szerencsémre szinte mérhetetlen a kopás, bármelyik pontját vizsgálom. Ha már ennyire felaprítottam, és mindent kitakarítottam, természetesen a hengerfej sem maradhat ki a jóságból. Az égéstér persze csupa koromlerakódás. Szelepeket becsiszolom, de a szelepszárak gyári értéken vannak, és a lógása is jóval határértéken belüli. Aki nem ismeri ennek a vezérlését, annak elmesélem a működését: a főtengely egy láncon keresztül forgat egy kiegyenlítőtengelyt, a kiegyenlítőtengely oldalanként egy-egy lánccal forgatja a vezérműtengelyeket, a vezérműtengely nyomogatja a csészéket, a csészék nyomogatják a nyomórudacskákat, a nyomórudacskák nyomogatják a himbákat, azok meg a szelepeket. Egyszerű nem?

A nyomórúd a korai évjáratokban egy alumínium (figyelj, súlycsökkentés!) csövecskéből áll, a két végében egy-egy keményfém gömböcskével. Később módosították ezt az alkatrészt teljesen acélra. A különböző fémek másként reagálnak a hőre, így az alu nagyobbat és korábban tágul, mint a nemesítet keményfém gömböcske. Így aztán a kilométerek ezrei alatt szépen megereszkedik az amúgy szoros illesztés, és melegen a szelephez hasonló kopogó hangot ad.

Elméletileg baj nem lehet belőle, csak kellemetlen, amikor az ember motorja úgy szól a melegben, mintha egy kilo szöget ráznának vasvödörben. Különösen kellemetlen, amikor ez a jelenség a fojtószelep-tengely lógásával együtt zakatol a lámpánál. Sajnos van ebben az egységben még egy gyengepont. A csésze, ami a rudacska és a vezérműtengely között van. Ez egy nagyon jól illesztett alkatrész, és elméletileg (szigorúan elméletileg!) csak az indítás néhány század másodperéig jár szárazon, aztán olajfilmben, mégis találkoztam már megkopott házzal, sőt törött csészével is.

Az enyémen is jól látható a kopás, sőt, egy helyen körömmel érzékelhető is. Ha azt hiszed, hogy itt vége a költekezésnek tévedsz, és ha nem bírja gyomrod, most hagyd abba az olvasást! Ilyet BMW-ben még én sem láttam, és ha nem tudnám, hogy a BMW leszarja az ilyen mitugrászok véleményét, még vissza is küldeném nekik tanulmányozásra! Az egyik vezérműtengelyen a hőkezelt felület szarrá van repedezve, mint a Balaton jege rianáskor, a másik is, csak abból még hiányzik egy darab is!

Szerintem sokan ekkor locsolnák le benzinnel az egészet, és gyújtanák föl, mégis csak kevesebbe kerül 20 liter benzin, mint ezeket a gyártóspecifikus dolgokat megvenni. Nem untatnék senkit az alkatrészlistával, de az előzeteshez képest jó hosszú lett, és jó költséges. Szerencsémre az évtized alatt felgyülemlett és ki nem dobott alkatrészeimből rengeteg mindent pótolni tudtam, de a hiányzó cuccokat a márkaképviselettől rendeltem és vettem meg. E nem tervezett kisregény megírásakor Margit már be van mosdatva, csavarok és eszközök előkészítve várják, hogy szépen sorrendben a helyükre kerüljenek. 

Mint afféle, B-oldalt koptató mechanikus ember – akinek belső igénye az ok-okozati összefüggések megismerése - az alkatrésztenger meglehetősen monoton és unalmas mosása közben azon gondolkodtam, mit tehettem vagy mit kellet volna tennem ahhoz, hogy elkerüljem ezeket a meghibásodásokat? Őszintén mondom, nem tudom. Ez a motor rendre, pontosan és úgy kapta meg a szervizeket, amiket és ahogy a gyártó előírja. Néha kicsit többet, de kevesebbet soha! Soha használt cucc nem került bele, soha nem fukarkodtam sem olajon sem más alkatrészen. Egyetlen egy dolog azért van, ami gyakorlatilag itt az összes nem várt motorikus hiba forrása lehet, és az a motorolaj.

Márpedig mindvégig egy márka, ugyanolyan olaját használtam. Nem szeretnék gyártót megjelölni mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy bizonyítani tudjam az igazam, de ha feltételezem (és tudom), hogy az előírt olajmennyiség és nyomás mindig megvolt a járműben, akkor ezek az alkatrészek mi mástól mehettek – szerintem idő előtt – tönkre? Ezt a kérdést én már fellőttem az űrbe, mint Elon Musk a Tesláját, és remélem, hogy senkit nem tántorítottam el a márkától.

Sajnos én így jártam, nem fukarkodom beismerni kedvencem hibáit, mint azt sem, hogy soha nem sikerült a gyári fogyasztási adatokat megközelítenem sem! Senki ne vonjon le messzemenő következtetéseket az én esetemből, mert mint írtam, meglehetősen nagy tapasztalattal rendelkezem, és tudom, egyedi esetről van szó. Mégis, ha másra nem, arra jó volt ez a cikk, hogy akik ilyen motort használnak, esetleg preventív jelleggel bizonyos dolgokra jobban odafigyelnek a jövőben, és ezzel ha akarják, kitolhatják a jármű élettartamát nagyobb költség nélkül.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.