Kedves Nepperűző!
Alacsony vagyok, de szeretnék egy kicsi, könnyű chopper motorkerékpárt. Hogy képben legyen, testalkatom leginkább Paudits Béla éhezőművészhez hasonlít, bár feleségem szerint jobbképűbb vagyok. Röhögni szabad...
Eddig robogóztam, de szeretnék motort, jogsim is van, de valami olyat szeretnék, ami alacsony, könnyű, formás. A 250-es meg 400-as kínálatot nézegettem, de nem tudtam határozni: ahány vélemény, annyiféle. Nekem úgy tűnik, mindenki a sajátját dicséri, de ez nekem kevés. Ön mit ajánlana nekem? Nem az erő kell, hanem a kirándulgatás itt a Mecsekben – úgy saccolom, évi 5-6 ezer kilométernél nem mennék többet, bár 40 éve szeretnék elmenni motorral a tengerhez. 800 ezer forint a fölső határ.
S. Gábor
Pécs
Kedves Gábor,
az a helyzet, hogy a tömeg és a köbcenti nem áll egyenes arányban egymással. Aranyosak a negyedliteres chopperkék, de azt a fajta kellemes hörtyögő hangot, amitől olyan izgalmas a műfaj, csak korlátozottan adják meg.
Két modellt javasolnék, mindkettőt azért, mert üléspozíciójuk alacsony, jól vezethetők. Az egyik a Honda VT600C, a másik a Suzuki LS650 Savage. Az előbbi kéthengeres, csinos, bár folyadékhűtéses – nem olyan letisztult, mint a levegős Suzuki. Az csak egyhengeres, viszont az egy szem dugattyú köré a világ egyik legszebb blokkját rajzolták oda.
A 200 kilós Honda erősebb 39 lóerő, míg a 160 kilós Savage legendásan békés: 31, 30 és 29 lovas kivitelben készült. Egyik sem sebességi rekorder, az előzéseket kétszer meg kell gondolni. A szubjektív véleményem az LS650 felé terelné önt: imádom, ahogy csattogva, gurgulázva muzsikál a kipufogó.
A VT ülésmagassága 690, a Savage-é viszont még alacsonyabb, 660 – a másik előny a szíjjal hajtott hátsó kerék. Ha fejben soknak találná a köbcentit, mindkettőnek van 400-as, japán belpiacos változata: a Hondára Steed feliratot festettek, a Suzukit viszont az egyszerűbb láncos hajtásról ismerni fel.
Üdvözlettel:
A Nepperűző