A futár válaszol: milyen motort vegyek?

2019.09.13. 11:39

Ritka sztárvendég adja most a választ, a szerkesztőség környéki csodabogarak egyike, Gróf Miklós segíti a futárkollégáját elképesztő mennyiségű tapasztalatával.

Szia!

Régóta olvasom az írásaidat, és mivel tudom, hogy futárkodsz, és volt motorod és robogód is, ezért szeretném kikérni a véleményed. Elsősorban a budai és pesti belvárosba lenne szükségem ételfutárkodáshoz egy paripára. Először vennék új motort. A két kiszemeltem a Honda SH150i és a Honda CRF250L. Elég nagy dilemmában vagyok. Az SH mellett szól az ár és a praktikum, viszont a szívem a CRF-hez húz, a nagyobb teljesítmény, hétvégi természetjárásra való alkalmasság miatt, na meg hogy nincs akadály előtte, legyen az egy Széll Kálmán téri padka, vagy akár egy meredekebb budai lépcső. Te mit tanácsolnál?

Üdv: Botond

Kedves Botond!

Nagyon köszönöm a kérdést, röviden a válaszom az, ami a te érzésed is: végy egy dögös endurót és dolgozz azzal, de alább pár részlettel azért összezavarnám a képet. :-)

Mivel egyik Hondáról sincsenek benyomásaim, eddig csak Yamahákon nyomultam, konkrétan nem tudom megmondani, melyik típusnak milyen betegségei vannak, melyek a rendkívül intenzív futáros használat mellett esetleg zavaróak lehetnek.

yamahawr250 08

A választott köbcenti szerintem rendben van, városba, munkához egy 150-es robesz vagy egy 250-es enduro ideális, nagyobbra nincs szükség, hacsak nem akarsz rendszeresen autópályás hosszabb utakat is tenni, és nem vagy türelmes. Ez utóbbihoz a 150 ccm robogóban épphogy elég. (Az autópályás tempó már minimum egy 100-as utazót megkövetel, senki semmilyen sebességkorlátozást nem tart be. Egy átlagos konstrukciójú 250-es enduróval - mint amilyen a Honda CRL 250 - 100-110-et utazva még nem hajtod szét a járgányt, igaz, sokkal többre sem képes, ha sokáig akarod használni, tehát mozgástered előzések, szél, stb. terén nem nagyon van).

Néhány benyomás az elmúlt 18 évből:

A robogó lehet, hogy látszólag, de a hangulat is fontos - sokkal gyorsabb, lendületesebb munkát tesz lehetővé a kezelésének egyszerűsége miatt. Az a tény, hogy nem váltasz, csak húzod a gázt, ameddig a dolgok jól működnek, lényegesen tempósabb haladást tesz lehetővé, jobban kigyorsulsz, hamarabb lehagysz mindenkit az első másodpercekben, századmásodpercekkel gyorsabban hozol döntéseket és virtuózabban valósítod meg a forgalomban. Viszont a 150 ccm teljesítménye be is határolja a játékteret, csak cikázásban leszel a jobb.

Ugyanakkor egy robogóval sokkal kevésbé tudsz spórolni, mint egy enduróval, ami egy futár esetében komoly szempont. Kissé olyan, mint egy full automata fényképezőgép, mindig jó a kép, csak nem tudsz igazán beleszólni (pláne ha garanciális.) Mire gondolok: egy garanciális robogón (meg a többin is) szigorúan be kell tartani a hajtószíj csereintervallumát. Nemcsak azért, mert előírás, hanem mert egyszerűen nem látod a szíjat, szemben egy enduro lánckerekeivel és láncával (az első lánckeréknél célszerű egy áttört, védelmet és egyben rátekintési lehetőséget nyújtó borítást felrakni, hogy ne az ott összegyűlő sáros kvarcszemcsékben fusson a láncod). Egy robogón valójában semmit nem látsz, és semmit sem tudsz az erőátvitel terén ápolással, egyebekkel befolyásolni. Viszont a dolog előnye, hogy bármilyen téli, sózott, latyakos, olvadós, esős káoszban sem kell naponta feszegetned semmit, ez egy hatalmas pozitívum a 14. óra munka után, amikor átázva, áthűlve, hulla fáradtan késő este, havazásban hazaérsz. Ezzel szemben egy endurónál, ha annyit vacakolsz a lánckenéssel, mint én tettem anno, a 12-16 e km-es csere akár 40-45 000 km-re is kitolható, ami számottevő spórolás. Ehhez egy MOL Garden 30/40-es olajat használtam, ami mindig nálam volt, amint elállt az eső, és kezdett fényesedni a lánc, egyből jött az olajozás. Volt olyan hátsó lánckerék, melyet ennélfogva csak a 3. lánccsere idején kellett lecserélni - ami amúgy tök szabálytalan -, annyira nem kopott el az első 40 ezer km alatt.

Az enduró sokkal több figyelmet követel, mindenhol. Gyaníthatóan a robogó is, csak ezt egyelőre a szerviz látja és nem én. Állandó lánckenés, csatlakozók ellenőrzése, fékbetétek állandó megfigyelése, kezdődő korrózió a vázon.... az enduróval az első perctől kezdve fokozottabban kell együtt élned mint egy robesszel, függetlenül a szerviztől.

Egy robogón tiszta és védett vagy valamennyire, szemben az enduróval. Akármit csinálsz, az enduro össze fogja kenni mindenedet, ami egy különösen ronda januári olvadásban nem túl szerencsés a város vezető, márvány borítású irodaházában (bár a hölgyek elismerő pillantásait begyűjtheted mint marcona utcai harcos. :):):)

A robogó hasmagasságának, kisebb kerekeinek hátránya vezetéstechnikával és türelemmel aránylag kompenzálható, nyilván nem ugrat az ember teljes tempóval fel a járdára, viszont naponta 30-40 címnél ez már idegesítő is lehet, a forgalomban résztvevők reakcióiról nem is szólva, ha épp ott kezdesz számottevően lassítani egy járdázás előtt, ahol senki sem várná. Vannak különösen antirobogós járdás helyek Budapesten, a Vörösmarty utca Podmaniczky felőli vége, a Benczúr/Bajza környék kiskerekű robogóval majdhogynem legyőzhetetlen (bár az SH épp nem az, de a fasorban sincs egy enduróhoz képest).

A robogót tartósan használva a gerincedet is sokszoros terhelés éri egy enduróhoz képest, évek múlva ez megbosszulhatja magát. Egy enduroval még elviselhető, hiányos, soha karban nem tartott és felújított, még a szovjet csapatok nyomait viselő kockaköves utca - pl. a 4. ker Csányi László - robogóval egy offroad merénylet és egy gyilkosság keveréke.

Másfelől azonban: egy robogóra felülni sokkal kisebb mozgást és rugalmasságot kíván, mint egy endurót megmászni minden alkalommal. Ez röhejesnek tűnhet, de ha 16 éven át teszed minden nap 30-50-szer, az már érezhető lesz a derekad számára. Megintcsak másfelől: az enduro emiatt állandó tornára kényszerít, sokkal szabadabb és összességében rugalmasabb vagy rajta mint egy robogón, ahol nem tudsz pl. könnyedén kiterhelni az ülésből mert elől van a lábad. Ez egy hosszabb cím alatt már kényelmetlen lehet.

Végül a mindennapi szerelésekről. Bár nagyobb kérdésekre nyilván garanciális a járgány, tehát az első két évben ott a szakszerviz - a maga hajmeresztő áraival - , gondolj arra, hogy pl. egy hátsó defekt mivel jár egy robogón és mivel egy endurónál. A robogók nagyobbik részénél pl. le kell venned hozzá a kipufogót. Ha bármi elszakadt vagy szétesett odabent, le kell bontanod a borítás egy részét, az NMax-on egy egyszerű hátsó izzócsere a szakszerviznek (!) 70 percig tartott (az SH nyilván más). Ha ne adj isten ütközöl, a robogón látványosan törhetnek dolgok (az endurón is, csak sokkal kevesebb van és az ott alkalmazott műanyagokat biztosan tervezik esésekre). Ebből a szempontból (is) amondó vagyok: inkább végy egy 250-es endurót. Ugyan többet fog fogyasztani, mint egy 150-es SH, de várhatóan a szervizköltségek, a szerelési bonyolultság, később a saját fenntartás, jobb szerelhetőség szempontjából, a gyaníthatóan hosszabb olajcsere-intervallumok okán is egyszerűbb jármű. A Yamaha NMax pl. remek robogó, de a fenntartási költségek mértéke sokkal magasabb, mint bármelyik eddigi munkamotorom esetében volt.

Úgyhogy szerintem enduróra fel, ésszel, védőfelszerelésekkel - nem úgy mint én -, finoman, lágyan, érzéssel, még 30 fokban is kicsit bemelegítve, nem kifacsarva a maximumot, az első 1000 km-en pedig nagyon finoman, sokszori megállással, a váltót oda-vissza végigjárva sok különböző fokozatban, egy enduróba vágj bele. Amúgy a futármunka ez utóbbira nagyon jó, feltéve ha az ember nem akar tempót motorozni azonnal, amint kijött a szalonból. A sokoldalúság szintén egy enduro mellett szól. Végül csak annyit kívánnék: élj és lélegezz együtt a motoroddal, érezd minden rezdülését, várd meg amíg minden mindennel összemelegszik reggel az első címre menet, és csak akkor adj rá komolyabb teljesítményt, használj lényegesen jobb benzint mint az előírás, és ha 6000 km a szervizintervallum, 5200-nál már birizgáljon a lelkiismeret a szerviz felé. A WR ezzel a felfogással egy dugattyúval és eredeti hengerrel, 3 dugattyúgyűrű-készletet cserélve (bár nem volt rá nagyon szükség) 330e km-t ment el gond nélkül, gyakorlatilag a Holdig. Sok címet, jó motorozásokat és remek élményeket kívánok szolgálatban és azon kívül is.

Motoros üdvözlettel és tisztelettel: Gróf Miklós

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.