Olaj két ütemre
A kenőolajok fejlődése 1876-tól napjainkig, vagyis mióta feltalálták az Otto-motort, párhuzamosan követte a motorokban bekövetkező változásokat. Az utóbbi 20 évben az üzemanyagok változását javarészt a környezet védelmében tett intézkedések tették ki, addig a kenőolajokat a motorok konstrukciókban tapasztalható hihetetlen fejlődés állítja újabb és újabb kihívások elé.
A kenés legfontosabb célja a súrlódás és az emiatt keletkező kopás csökkentése. Ha kisebb a súrlódási veszteség, akkor jobb a motor hatásfoka, vagyis kisebb a fogyasztás. A kenőolaj emellett elvezeti a motorban keletkező hő nagy részét, emellett védi a motort a korróziótól is. Tisztán tartja az alkatrészeket (lebegteti a keletkező égési maradványokat, kopásrészeket), és a könnyű és gyors indítást is neki köszönhetjük hidegebb időben.
|
 |
A kenőolaj nagyobb részét az alapolaj teszi ki, míg a maradék (3-20%) az adalék. Az alapolaj alapanyagától függően beszélhetünk szintetikus, fél- vagy részszintetikus és ásványi olajokról, de az olaj minőségét és teljesítőképességét nagyrészt az adalékok határozzák meg.
A kenőolajok legfontosabb tulajdonsága a viszkozitás. A kenőolaj viszkozitása a hőmérséklettel nagymértékben változik, és a motoroknál eléggé fontos, hogy milyen mértékben. A motorolaj viszkozitása hidegen és melegen egyaránt megfelelő, ha jól választottuk meg a viszkozitási fokozatot. A kenőolajok viszkozitását, és viszkozitás-hőmérséklet tulajdonságait rendszerbe foglalták, ez a SAE.
Szabványos, a valóságot modellező motorban végzett minősítés alapján teljesítményszint osztályokba (API, vagy ISO) sorolják a kenőanyagokat. A teljesítményszint megmutatja a kenőolaj teljesítőképességét. Ez a tulajdonság elsősorban az adalékoktól függ. Az olaj használhatatlanná válását az adalék elfogyása, kimerülés is okozza. Az adalékában kimerült, alapolajában elváltozott és felhalmozott szennyeződéseket tartalmazó olaj a fáradt-olaj.
A viszkozitási fokozat és a teljesítményszint értékek ismerete alapján hasonlíthatóak össze a motorolajok, és ezen értékek ismeretében minden motorhoz kiválasztható a megfelelő kenőolaj.
Bár a szigorodó Eu-s károsanyag kibocsátási normák miatt a kétütemű járművek egyre inkább háttérbe szorulnak hazánkban is, azonban számos importőr hoz forgalomba kétütemű kismotort, robogót és krosszmotort - ezek az alkalmazott modern technikai megoldásoknak köszönhetően teljesítik a környezetvédelmi előírásokat -, valamint a hazai motorparkban nagyon sok a használatban lévő keverékolajozású motorkerékpár.
|
|
|
A kétütemű motoroknál mások a kenéstechnikai követelmények, mint a négyütemű motorok esetében, ez a felépítési és működési különbségek miatt van. Más a henger és a hengerfej hőmérséklete, és itt különösen fontos a forgattyúsházban kialakuló hőmérséklet is.
| Motortípus: | kétütemű | négyütemű |
| A henger hőterhelése: | 60% | 25% |
| A hengerfej hőterhelése: | 40% | 75% |
A kétütemű motorok nagy részénél az olajat az üzemanyaggal együtt kell a motorba juttatni. Ezt nevezik keverékkenésnek. Így minden fordulatszámon és bármilyen terhelésnél azonos a kenést ellátó olaj mennyisége (vagyis az olaj koncentrációja az üzemanyagban). Ennek a velejárója a folyamatos kék füstcsík az MZ-k, Simsonok után, hiszen a legtöbb terhelési állapotban - amikor nem csúcson jár a motor - túl sok olaj kerül a motorba, és kék füst hagyja el a kipufogót.
Keveréket tankolhatunk a benzinkutakon - a MOL kutakon 1:40-es keveréket mérnek ki - de bekeverhetjük otthon, házilag is. Az ajánlott keverési arányt a motorkerékpár kezelési kézikönyve írja elő, ez motorfajtától függően 1:20 aránytól 1:100-ig terjedhet.
A fajlagos olajfogyasztás csökkentése érdekében terjedt el az úgynevezett autolube, azaz olaj-befecskendezéses kenés. Előnye, hogy a keverési arány a mindenkori üzemállapothoz igazodik.
Olajhiányos kenés a kész keverék tankolásakor alig fordul elő, nem így az olajadagolásos motoroknál, mivel ebben az esetben az adagolórendszer is meghibásodhat, de az is előfordulhat, hogy a tulajdonos elfelejt olajat utántölteni az olajtartályba.
Kétütemű motoroknál is egyre gyakoribb, hogy katalizátort építenek a kipufogórendszerbe, amely a gázokban lévő olaj- és üzemanyag-részecskék utólagos elégetésével a kedvezőbb emissziós értéket szolgálja. Az ilyen járművekhez csak szintetikus alapolajból készült alacsony hamutartalmú motorolaj használható.
A kétütemű motor veszteséges kenéssel működik, ezért az olaj öregedéssel szembeni ellenálló képességének itt nincs jelentőssége. Mivel az olaj az üzemanyaggal összekeverve, azzal együtt befecskendezve kerül felhasználásra, nincs szükség többfokozatú olajra sem. A kétütemű motorolajok viszkozitási fokozata rendszerint SAE 30 vagy SAE 40.
A kétütemű olajoknál a teljesítményszint szerinti osztályozás nem olyan rendezett, mint a négyütemű motorolajoknál. A legrégebbi API és CEC specifikációk közül már csak az API TC illetve CEC TSC-3 van érvényben, a többit visszavonták. A kétütemű motorkerékpárokra az egész világon érvényes ISO előírás a mértékadó.
Kétütemű motorkerékpár olajok teljesítményfokozatai:
| API TC (vagy CEC TSC3) | Standard motorkerékpár kenőolaj |
| ISO GB | Motorkerékpár olaj, füstcsökkentett |
| ISO GC | Emelt lerakódás gátló hatású motorkerékpár olaj |
| ISO GD | ua, még magasabb teljesítményfokozattal |
Az adalékolást a kétütemű motor igényeihez kell igazítani. A gyújtógyertyák elszennyeződése és zárlata csak különlegesen megválasztott adalékokkal akadályozható meg. Pl. egyes fémvegyületek, amelyek a négyütemű motorokban kiváló teljesítményt adnak, kétütemű motorokban gyertyazárlatot idéznek elő. A kétütemű motorokhoz ezért csak kifejezette erre a célra készült olajat szabad használni. A négyütemű motorok olaja még ideiglenesen sem használható fel keverék készítésére!
|
|