Retro Katana

2003.05.09. 08:47

A Suzuki Katana még annak a kornak a szülötte, amikor a japánok nem tudtak mit kezdeni motorjaik lóerejével. A teljesítmény hajszolása közben olyan birkózógép jellegű motorok születtek, aminek a blokkja sokkal többet tudott, mint a futómű, aminek néha szó szerint gyászos vége lett. Arról nem is beszélve, hogy ennek köszönhetően megszületett a 100 lóerős korlátozás, aminek következményeit még ma is nyögik a német nyelvterület motorosai.

 
 
 
   
   

Kétfajta motoros létezik a világon: akinek tetszik a jellegzetes Katana forma, és akinek abszolút nem. Köztes megoldás nincs. Kosztya az elsőbe tarozik. Öt évvel ezelőtt beleszeretett a Suzuki Katanába, megnézte, belezúgott és hazahozta.

 
   
 

Eleinte nem nyúlt hozzá, három évig a gyári futóművel küzdött az utakon. Majd jött a német Fighters magazin lapozgatása, mely megvilágította a helyes utat, és rájött, hogy a japánok munkáját néha érdemes felülbírálni. Először persze csak apróságok következtek. Egy Mikron kormány, két új Koni hátsó lengéscsillapító és fém fékcsövek elől-hátul.

 
   
   

Könnyen bele lehet bonyolódni egy motor átalakításába. Már ez a kevés is sokat dobott a Katanán, ami aztán gerjesztette a továbbiakat. A kerekeket természetesen cserélni kellett, előre egy Honda CB 400 felni, hátra egy komplett GSX-R kerék került.

 
   
 

A farokidom (Ducati) felrakásához új segédvázat kellett alkotni. Nem volt egyszerű munka, de az alkotószellemű domaszékiek segítségével összerakták azt is. Az új Supertrapp rendszerű kipufogóval összeállt a gép, csak a krómozás, polírozás, fényezés maradt hátra. A szín egyértelmű volt, de hogy mégis különleges legyen, gyémántfekete fényezést kapott.

 
   
   

A végeredmény egy olyan motor, ami az eredetinél jobban motorozható, bár így sem egy kisasszonyos darab. Viszont csodaszép. A Katana eredeti vonalai elég egyediek, de a hegyes orrhoz sokkal jobban illik a kecses Ducati hátsóidom, mint a vastag hátsó ülés. Ennek egyedül Kosztya barátnője látja a kárát, mert nem elég, hogy helyette inkább a készülő motorral foglakozott, még elvinni se tudja a kész művel.

 
   
 

Van néhány alapigazság, ami okvetlenül illik Kosztyára, illetve a motorjára:
- Nem feltétlen kell rengeteg pénzt beleölni egy motorba, hogy szépet alkoss, viszont rengeteg munkát, időt igényel.
- Legyen egy ezermester haverod.
- Ha nincs esztergályos ismerősöd, aki rövid határidővel dolgozik, hagyd az egészet a francba! Ezt igazán az érti meg, akinek már volt valami apró-cseprő készítenivalója, de az csak neki volt fontos, és nem a tömegárut készítő esztergályosnak.

 
   
   

Az utóbbi években szokás minden régi sportmotor átalakítását streetfighternek nevezni. Sokszor mondják ezt Kosztya motorjára is, pedig itt csak annyi történt, hogy Kosztya a kor ízléséhez igazította a Katana húsz éve kitalált agresszivitását.