Nem a barátom

Tegyük fel, megveszed. Igaz, se szükséged, se pénzed nincs rá. Egyetlen érv, hogy ennyi idősen csak megérdemled, nem? Nem, és nincs is értelme, de ezt akkor még nem tudod. Ezerötszáz euróval hosszabb a hitel, de nem érdekel, hiszen a magyar így mulat. Meg amúgy is, az R-rel kasztot ugrottál, ezt a motoros társak is tudni fogják. Meg te is. Meg a pénztárcád is, de ugye tudjuk, hogy ez nem érdekel.

Ennyi idősen megérdemled.

Kitöltöd a papírokat, átveszed, hazaviszed. Köpsz rá, hogy ráz, a magadra erőltetett boldogság elnyomja, hogy idegesebb a motor eleje, mint eddig bármi, amit próbáltál. A nődet nem tudod vinni, mert se lábtartó, se ülés nincs neki, de ugye kompromisszumot kötöttél, hiszen versenyző vagy: az utcán. Merev az egész motor, az Egér úton kirázódik a tömés a fogadból. Sebaj, imádod. A te lelkedet nem szippantotta be a japán vákuum, magyar vagy, szittya, európai terméket fogyasztasz. A szomszédokét ráadásul, az majdnem hazai.

Otthon minden este ezzel fekszel: streetfighter vagy, Mr. R, a versenyharcos.

De a szerelem nem tart örökké. Két hét rosszidő, és húsz százalék forintromlás lepárolja a szemedről a rózsaszín ködöt. Kezdesz kitisztulni, csak itt nincs elvonó, a tünetek tompítás nélkül csapnak állkapcson.

Még mindig merev a motor, de most már egyáltalán nem tetszik. Ráadásul soha nem jársz vele olyan helyen, ahol jó lenne az aszfalt. Pár hónap alatt még nem sikerült húsz percet egyhuzamban tisztességesen menni vele. Állítanál rajta, hisz tudod, hogy lehet. Csavarhúzó ellenben technika órán volt utoljára a kezedben – általános másodikban. A szelep is inkább a gumimatracról rémlik, a rugó pedig a golyóstollból. Meg vagy lőve, tanácstalanul nézed, mibe csöppentél.

A futóművet nem berheled, mert nem mered, a motor eleje is még mindig ideges. A kormány többet táncol a kezedben, mint a Botafogo az egész idei szezonban. Kicsit keményítesz a kormányteleszkópon. Jobb is lesz. Nagy sebességnél. Húsznál viszont kemény a kormány, mintha malterben forgatnád a kereket. Durva fáziskésésben korrigálsz, a kocsisorok között meghúzol egy metálfekete Mercedest.

Pechedre nem a hurkanyakú gengszter száll ki, pedig akkor hamar vége lenne. De így nincs. Lehülyéznek, leanyáznak. Köcsög motoros vagy, és nem értik, anyád miért szült meg. Vagy miért nem vágott közvetlenül utána a falhoz, ahogy Mucsi mondja mindig. Ekkora balféket egész Budapest nem látott, Wayne Rayne kiugrana a tolószékből, ha látná, amit csinálsz. Nyelsz, gondolatban a maradék benzinből már rég felgyújtottad a KTM-et. Meg a Mercit is.

Feladod az elveket, a teleszkópokat eltekered jobbról, meg balról. Fogalmad sincs mit csinálsz, ujjaidat a gyűlölet vezérli, a barátaid nem ismernek rád. Hát persze, hogy szarabb lesz. Egyre szarabb, napról napra. Már ki sem viszed az utcára, nem akarsz meghalni.

Rémálmok gyötörnek. Két méter magas, hirtelenszőke ember üldöz, német szavakat mormol, pedig a nyelvet nem beszéled. Magát White Powernek nevezi, minden éjjel kibelez. A csajod elhagy, nem bírja. Elmondása szerint egész nap mássalhangzókkal beszélgetsz: KTM, WP, R. De ezt már észre sem veszed. Elhatározod, soha többet nem síelsz Ausztriában. Legszívesebben atomot dobnál az egészre, Mattighofen epicentrummal. Lángoljanak csak a labancok, hadd szóljon.

De a legrosszabb még hátra van: hiszen R tulajdonos kártyavára akkor dől össze, amikor eladja a gépet.

Mindeközben a távoli haver is megveszi. Látni nem látod, a motoros társaság peremembereitől azonban mindennap megkapod az infót, hogy imádja. Csak szegről ismered a srácot, pályanapokon bérlete volt a gyors csoportban. A Mátrában előre köszöntek neki, mondjuk te is, és nem csak a Mátrában.

Szóval imádja. A futómű-setup nem volt tökéletes, de tudta, hova nyúljon. Belőtte, méghozzá pengén. A villaszög meredek, mint a Badacsony délről, de Ő egyedi tartódarabokat marat CNC-vel a rugóstaghoz, és még emeli. Az egyenesfutást valami távoli, szürreális valóságból ismeri csak, amit utcai motorozásnak hívnak. De szerencsére ez is kezd kikopni a kérgéből.

Hetente vesz új oldaldeklit, de nem azért, mert esik. Azt nem lehet, a WP úgy kottáz, hogy nem lehet hibázni. Az ötven fokos döntésektől kopik a motor oldala, a lecserélt alkatrészek ereklyeként landolnak a haverok polcain. Istenként tisztelik, az árnyékos helyet szabadon hagyják neki a ring parkolójában, még mindig előre köszönnek neki a Mátrában, mert havonta kétszer oda is kijár. Csak jelzésképp, hogy még mindig ő van a tápláléklánc végén. Igaz, te is ott vagy, csak a másikon.

Kitartóan hirdeted. Elátkozod a napot, a hetet, az évet, na meg a helyet, amikor és ahol kitaláltad, hogy neked R kell. A simával boldog lennél. Azt utcára hangolták, nem merev. Nem ráz. Nem túl kemény, de elég feszes. Ideális. A villaszög laposabb, nem töri le minden egyes csatornafedél a kezed, csuklóból. Nem utolsó sorban olcsóbb. Hülye voltál, vállalod. Igaz, hogy túl vagy életed legkeményebb évén, de vállalod.

Hirdeted, de senki sem jön, áll a piac. Az ezerötszáz euróból, amit a kereskedésben pluszban otthagytál, legalább ezret látnál viszont az eladásnál. De minimum nyolcszázat. Egy hónapja hirdeted, még senki nem hívott. A típus legdrágábbja a Tied, nem volt még egy hülye, aki R-t vegyen. Vagy aki megvette, az imádja, és használja, ergo nem hirdeti. Szégyelled már az egészet, a nevedet rendszeresen kisbetűvel írod, mint nemecsek. Versenycuccot árulsz, annak az árát pedig vastag tollal húzták, hát ne csodálkozz, hogy emberszámba sem vesznek.

Mivel itthon nem fizetik meg az extrákat. Ezt eddig is hallottad, de most már a saját bőrödön érzed is. Mindegy, hogy milyen kipufogó, mindegy, hogy WP a futómű. Mindegy, hogy ezeknek az alkatrészára négyezer euró körül van, mert ha lehetne, Bandit vagy Hornet futóművel vinnék, kétszázezerrel olcsóbban, de idomok és lámpa nélkül azonnal, gombokért. Magyarisztán.

A kilométer teljesen mindegy. Ha kevés, akkor visszatekertetted, vagy csak pályán használtad, és szarrá van küldve. Ha sok, akkor nyilván visszatekertetted, és a sok kilométer alatt szarrá küldted. Az R, azazracsingos motoroktól amúgy is fél mindenki, azt hiszik, versenyző vagy, aki megy, mint állat. Eszedbe jut, nem hogy versenyző nem vagy, de a legnagyobb sztori az egy év alatt a Merci meghúzása volt, és hiába monoblock a féknyereg, ha nem lassultál még nagyobbat, mint annak idején a Panni robogóval. Szánalmas vagy, lúzer vagy. De pár hónapja már vállalod.

Az ezer eurót, amit viszontlátnál, nyilvánvalóan elbukod, de eladod, és megnyílik egy ajtó: egy lehetőség a sima változat felé.

A távoli haver, a zsírcsávó is elveszti majd a kétezer eurót az eladásnál. Persze, miért ne tenné? Csakhogy a pályamotorozás önmagában ablakon kiszórt pénz, úri szórakozás. Két szezon alatt a motor árának ötszörösét költötte gumikra és bérletre. Az utolsó ezerötszáz euróra nyilván úgy tekint, hogy végül is spórolt háromezret ahhoz képest, mintha magának építi.

És valljuk be, teljesen igaza van. Minden relatív.

Szóval az R megéri. Csak nem mindenkinek.