Félmilliós naked motor kettőötvenért? Hát persze.

Használtteszt: Yamaha FZS 600 Fazer

2010.03.15. 07:32

Adatlap Yamaha Yamaha FZS 600 Fazer (599 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 599 cm3
  • Hengerszám: 4 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 123 LE @ 11500 rpm
  • Nyomaték: 61 Nm @ 9500 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1415 mm
  • Tömeg: 217 kg
  • Tank: 18 l
A 83 ezer kilométerrel már nem csak ijesztgetni, de ölni is lehet. Például ha menő, újmotoros körökben dobják be, hogy vettek egy bő nyolcvanezret futott Yamaha Fazert, néhány koszorúér biztosan ki fog pukkadni. Pedig aki Angliából importált szaladgálós motort vesz, az pontosan tudja: nem az a baja ezeknek, hogy sokat használták, és nem pörgették vissza az órát. A só kívülről már akkor végez rajtuk mindennel, mielőtt még motorikusan bármi tönkremehetne.

A legtöbb Fazer-tulajdonos sírna, ha látná a tesztben szereplő példányt. Ezt a Yamahát 1999 óta nyúzták angliai utakon: átment rajta tizenkétszer a brit nyálkás fagy, legalább ezerkétszázszor ronggyá ázott, pácolt rajta egy keveset a londoni szmog. És mégis, a sokat látott naked még így sem tudja letagadni, hogy a lelke mélyén jó motor. Az 1998-as megjelenéskor pedig még inkább az volt. Egy igazi sportos teljesítményű, egyszerű, könnyen fenntartható motorkerékpár – átlagos felhasználóknak. Az egyenletesebb erőleadásra hangolt Thundercat blokk sokkal jobban repítette a 600-as Fazert, mint amire a vevőknek akkoriban igényük volt; de hát ott van, meg lehet nézni, kilencvenöt lóerő. Nem vattacukorból gyúrt pamacsokkal akarta a Yamaha akkoriban átszakítani a vevőkör pajzsát.

A Fazer sikeres volt, és bár gyengécske első fényszórójára panaszkodott boldog-boldogtalan, szép számmal fogyott az öt év alatt, amíg ebben a formájában gyártották. Utána jött az új fejidomos hatszázas, ami a közben megjelent, az R1 blokkját hordó ezresre hasonlított. Célszerszám volt ez mind, kockázatok és mellékhatások nélkül: egyetlen tulajdonosnak sem fordult meg a fejében, hogy ezzel a motorral sikamlós körökben villantani kéne. Motoroztak vele, oszt' kész, mert arra való.

Azóta eltelt tizenkét év. Ezalatt a naked kategória sokat változott: vannak kifejezetten high-tech színvonalon kidolgozott, meglepően jól felszerelt modellek, de megmaradt az olcsó, használható, keveset fejlesztett réteg is. Utóbbiak mellett egy '99-es Fazer sem tűnik őskövületnek. Egy jó karban lévő első generációs FZS 600 kitűnő városi, szaladgálós motor lehet: és most már épp elég olcsó ahhoz, hogy ne fájjon, ha a nálunk eltöltött pár év alatt rákerül néhány karc.

A hirdetési portálokon hatszázezertől indulnak ezek magyar okmányokkal, hazai előélettel. Érdekes, a leharcolt, lógó belű, többször össze-, majd széthajtogatott, típusidegen alkatrészekkel felruházott darabok armadája kompletten hiányzik a kínálatból. Már az első két hirdetés korrekt állapotú, gyári fényezésű, sok extrás, magyarországi szalonból vásárolt motorokat rejt. Pici, reális, de nem pofátlan alkuval le lehet csusszanni ötszázötven közelébe. Kinek ne viszketne a tenyere, ha egy ugyanilyenre, kicsit makulásan kétszázötvenezer forintért kéne rálicitálni az angliai aukciós oldalon? Az élelmes ember kiskapukat keres, rövidítene: a vételáron mindenképp. De ha nem tud jó előre gondolkodni, a végén simán kiderülhet, hogy akkora pénzügyi mínuszban van, mint a ház.

Mert a kettőötven kapásból több lesz nagyjából harmincezerrel, ha kifizetjük azt a jutalékot, amit az angol-magyar közvetítő cég minden esetben elkér egy ilyen ügyintézésért. Aztán a szállítás, trélerezés: ha nem jön nagyon messziről, háromszázhúszezerben megáll. De hol vagyunk még mindig a hatkilótól? Fényévekre, igaz? Hát persze. Csak akkor még nem néztünk rá a motorra. A Fazer jelenlegi tulajdonosa is akkor kezdett el vakarózni, amikor levették a platóról a szétcsiszatolt Yamahát.

A hiányzó jobb tükörrel nem az a baj, hogy nyolcezer forintot kérnek érte a bontóban, hanem az, hogy a bontós srác minden héten a következő hétre ígéri, hogy akkor már tuti lesz. Ebayen is akad, de választék ott sincs, csak fixáras aukciók, nagyüzemű bontókkal a háttérben, akiknek az árazógépe vastagon fog. A fejidom törött volt. Használtan harmincezreket kérnek érte, de azokat ugyanúgy fényezni kell, mint ezt, ha megjavítja a szakember. Műanyagozás, színre fújás: megint majdnem negyvenezer. A fékkar valamely angliai árok mélyén pihenhet: háromezer az utángyártott, de azt még a bontósok sem ajánlják. Jöhet abból is a használt, de gyári, ötezerért. A legolcsóbb, de szép állapotú magyar Fazerhez képesti kétszáznyolcvanezres fór szépen olvad elfelé.

A farokidomban csak két patentfül tört le, az oldalát csak végigkaristolta az aszfalt. Ragasztás, fényezés, másik harmincezerért. A jobb oldali lábtartó is kapott. Ha a konzolt sikerül visszakalapálni, már csak a trepnit kell megvenni – az használtan egy ötös. Kezd összeállni a gép? Kezd – csak ki ne próbáljuk. A fékbetéteket a rozsda elvitte vadászni, a féknyergek dugattyúi is berágódtak. Utóbbi persze nem pénz: csak ügyes kéz kell hozzá, meg némi szabadidő. Szorul a kuplungbowden. Szorul a gázbowden. Kéne egy karburátortisztítás? Kéne, mert ötezres fordulat fölé nem pörög, és negyvenszázalékos gázállás fölött egyszerűen lefullad. Egy jó szakember tizenötért csinálja. Vidéken.

Tehát, kezd összeállni a gép? Kezd. Most már tényleg. Cirka 430 ezernél járunk. De ketyeg a Fazerben a soros négyhengeres blokk, mint az óramű: se híre, se hamva a rémhíreknek, amit a 83 ezer kilométerről hallani lehet. Lehet próbálgatni a kilencvenöt lóerőt, ami valami három és fél másodperc alatt repíti 100 km/h-ra a Yamahát. A magas kormány miatt egyenesen ül az ember, a kis fejidom félrecsapja a szelet. Nem papírkönnyű az FZS, de az ügyesen eloszlatott 217 kilójával könnyen megbirkóznak még a tapasztalatlanok is. A 790 mm-es ülésmagasság sem okoz gondot - mindenki örül, ha a piros lámpánál két talppal tudja megteremteni a statikai egyensúlyt. Maga a tökély ez a naked. Nincs más hátra, már csak papíroztatni kell.

Már repül is 49 950 forint regisztrációs adóra és 6500 rendszámra. Az ezen felüli átírásos költségek megegyeznek azzal, amiket itthon, a magyar okmányosokra fizetni kell. Hol is tartunk? Nagyjából 490 ezer forintnál. Ha úgy vesszük, legrosszabb esetben hatvanezret még mindig sikerült a zsebben hagyni az ötszázötvenhez képest. Ilyenkor azonban érdemes alaposan megnézni, a megspórolt pénzért cserébe valójában mit kaptunk. Mert az angliai motoron majd' az összes csavart emészti a rozsda, de nem csak azokat: megrág az mindent, amit csak talál. A sós pára kikezdte a motorblokk oldalát - funkcionális károkat nem okoz, de meglehetősen ronda. Karcos a bukókeret és a kormányvégek is. A tank legalább három helyen horpadt; ahol az ülés vájt bele, ott meg is rozsdált. A lánc a két fogaskerékkel együtt kuka, a hátsó tengely anyája szintén, de valószínűleg maga a tengely is fáradt lehet már az angol klímától. A lábtartókonzol, a váltókar, a hátsó fékkar - mind-mind rohadnak. Nem egy szívderítő látvány. A kipufogó elhajlott, a vége karcos. De legalább nem fúj ki sehol.

Esztétikai gondok ezek nagyrészt: a karcoktól nem fog rosszabbul működni a Fazer. Azonban, ha ezeket mind kijavítanánk, már százezrekkel elhagyjuk a harmincnéhány ezer kilométerrel kapható, magyarországi motorok vételárát. A kezdetben nagyon kecsegtető kétszázötvenezer végül kezd nagyon soknak tűnni. Persze akadnak jó vételek is. Nem a tengerpartról, gondos gazdától, aki garázsban tartotta nagyra becsült motorját. De a többség nem ez. Nem kell elhinni, hogy amit kint gombokért elárverez a biztosító, az nekünk még tökéletesen jó lesz: ha az aukción ingyen adták volna a Yamahát, talán sikerülhetne gazdaságosan kiszállni belőle. Így viszont marad a sóette, karcos, rohadó angliai import - közel annyi pénzért, amiért itthon negyedannyit futott, szépet lehet venni.