Suzuki GSX1250FA

Tényleg ostobaság nagyon forgatni, pedig tiltáson akár hármasban is mehetünk kétszázzal. Inkább alulról kell nagy gázokkal gyorsítani, aztán ha már ötezernél járunk, akkor lehet is fölváltani. A gyors haladás elég jól tolerálható rajta. Mondjuk én nem vagyok olyan plexifób, mint a Winkler: szeretem, és ki is tudom használni, ha van szélvédelem a motoron. Normális testtartásban olyan 140-nél kezdett kicsit kellemetlenül tolakodni az arcomba a szél, úgyhogy onnantól felfelé le kellett görnyednem, hogy a levegőhasábok a bukóm felett suhanjanak el. Ennél egy nagy túraplexi csak többet adhat, amit pár héten belül gondolom bármelyik motoros boltban meg lehet majd venni.

A soros négyhengeresben annyi az újítás, hogy ikerventilátor van a hűtőn. Mivel az idomzat elég sok menetszelet elterel a blokkról, a biztonság kedvéért beleszereltek egy másodikat, ami 110 fokos vízhőmérsékletnél bekapcsol. Persze azt nem tudni, hányszor jártam ennek a bűvös számnak a közelében, mert a kijelző fokokat nem ír, csak van egy csúszka, ami megy felfelé, ha melegszik a motor. Nagy divat ez mostanában: a felhasználó tudatából ki akarnak lúgozni mindent, ami zavarhatja.

Árpáddal csak néztünk egymásra, milyen jól fogyaszt a Bandit. Nálam 7,6 litert evett meg száz kilométeren, ami azért nagy szó, mert ugyanilyen tempóban tavaly a CBR600RR tíz fölött kért. És mivel a Suzuki válságmotor, a vásárlók biztosan örülnek majd neki, hogy ha normálisan használják, új motorjuk alig fogyaszt majd valamivel többet, mint öt liter.

Az még elég lényeges, hogy az idomos Bandit, annak ellenére, hogy ennyi műanyagot ráakasztottak, csupán három kilóval lett nehezebb, mint a csupasz változat. Ráadásul a súlypontja is elég alacsonyan van, úgyhogy lassú sebesség mellett döntögetni meg hirtelen beúszni vele egy-egy tempósabb kanyarba pokolian könnyű – lenne. Ha lenne hozzá egy jó futómű-váz páros, ami nincs. Sporttúra motor? Nem.

Ha a K1300S-sel mentem bele százhússzal egy kanyarba, azt mondtam, hogy basszus, ez még száznegyvennel elfért volna; a Banditnál meg azt, hogy hű, mintha gőzmozdony ülne a mellkasomon, amit tipikusan akkor mond az ember, ha épp az imént kapott szívinfarktust. Ha döntögetős, tempós túrázásra vágyunk, menjünk inkább nyugatabbra, mert az itthoni kátyúkon a Bandit menthetetlenül hintázik, csavarodik, bizonytalankodik. Nem jó érzés.

Az angolok ahogy megkapták a tesztmotorokat, elkezdtek demagóg videókat forgatni, ahol rommá málházott Banditokkal kanyarodnak akkorákat, hogy húzták a térdüket a betonon. Persze, de milyen betonon?! Olyan útfelületről Magyarország még nemigen hallott. Azokon az utakon még fakerekű motorral is lapon lehetne fordulni. Nem mérvadó. Az sem sokat segít a helyzeten, hogy a csillapító elemeken semmit nem lehet állítani.

Az üléspozíció egyébként kényelmes. 180 centimmel pont egyenes háttal foghattam a kormányt. Egyedül a lábtartókat tettem volna kicsit alacsonyabbra – pár óra után mindig meg kellett állnom kicsit megmozgatni elmacskásodott végtagjaimat.

A Bandit leggyengébb részlete a féke. A fékhatás szépen elkezd felépülni, aztán félállástól kezdve nem történik semmi. Ezt le lehet tudni annyival, hogy hozzá kell szokni, és akkor az ember úgy kalkulál, hogy egy adott ponttól kezdve nem lehet jobban lassulni. Emberek! A GSX-R ABS-e olyan, mint az ördög maga. A Honda vagy a BMW rendszeréhez képest a Suzukié kőbaltásan működő, lassan reagáló valami. Az hagyján, hogy folyamatosan pulzál és ki-be mászkál a fékkar, de a kerék néhány pillanatra simán beblokkol, ha sokkal nagyobbat akarunk fékezni, mint amekkorát lehet. És miután ezt néhányszor eljátssza az ember, mármint hogy keresztbe állítja a hátulját, már nem fog bízni az ABS-ben. Motoron csak a kiválóan, észrevétlenül működő blokkolásgátlót lehet szeretni, mást nem is érdemes gyártani. És ez nem olyan volt.

Kettőmillió-hétszázezerért lehet kihozni a Banditot a kereskedésből, ez az az összeg, amiért a szerethető blokk mellé le kell nyelni minden mást, ami a motoron van. Akik új túragépet szeretnének, szigorúan hárommillió alatt, barátkozzanak meg vele. A teszt elején még nem tudtam, mennyi lesz a végleges ára a Suzukinak. Az őszi találgatások 2,3 millióról szóltak – nagyjából én is ide lőttem be azt az összeget, amit kiadnék ezért a motorért, ha célközönség lennék. De nem vagyok az. Soha nem szeretnék motorozás közben nagyokat nyelni és arra koncentrálni erősen, hogy hű, ennyiért még a hülyének is megérte.