Adatlap Jawa Babetta 1972 (49)
- Hengerűrtartalom: 49 cm3
Nagyon ritka, amikor a kitűzött mérnöki feladat ennyire pontosan és ennyire magas színvonalon valósul meg. Szükség volt egy segédmotoros kerékpárra, amellyel nők is könnyedén tudnak közlekedni a vágbesztercei dombokon, könnyű, olcsó és szinte karbantartásmentes. Kezelése legyen egyszerű, formája csinos. Ez a Babetta.
Nagyjából ilyen mopedet (moped = motor pedállal) kérhették az elvtársak a mérnököktől a 60-as évek végén. A PS- és Jawa-gyárak kezdték meg a sorozatgyártását 1971-ben. Mivel teljesen új konstrukció volt, a Jawa nevet az első, 28-as modellszámú moped esetében nem használták, hanem a külföldön is hangzatos Babetta nevet kapta.
A piac kegyetlen: magasba emeli azt, ami jó és könyörtelenül háttérbe szorítja a nem megfelelő termékeket. A Babetta esetében a keleti oldalon eddig soha nem látott sikerszéria kezdődött, de Németországban is több mint 18 ezer darabot adtak el, sőt, 1974-ben még tervezési díjat is kapott; az Egyesült Államokba is szállítottak belőle.
Nekem a nagy kerekű Babetta volt az első motor, amivel egyedül mentem. Nagymamám ápoló és asszisztens volt szülőfalumban a körzeti orvos mellett – ilyen szolgálati járműve volt.
Néha, amikor ideadta egy körre, remegő lábbal és nehezen indítottam be, hiszen alig voltam húsz kiló. Ma is úgy emlékszem vissza, hogy nehéz és félelmetes jószág volt, vékony virgács lábam között vastagnak tűnt a filigrán tank, a könnyű testemet pedig addig ismeretlen dinamizmussal vitte. Fogalmam sem volt róla, hogy min ülök, mi az a tranzisztoros gyújtás és röpsúlyos kuplung. Imádtam vele menni a homokos utcában.
Közben eltelt harminc év, vagy száz motort kipróbáltam, de a zsigereimben ott maradt az élmény és a röpsúlyos kuplung jellegzetes rötyötölésének a hangja. Tudtam, hogy kell nekem egy Babetta, lehetőleg a nagy kerekű, első modellek egyike, persze gyári állapotban. Pont, mint a mamáé volt 1976-ban.
Végül egy sárga jutott, nem pedig piros, mint az első volt. Viszont gyönyörű, a használattól kicsit kopott, de eredeti, patinás darab. Nagyon kíváncsi voltam, hogy harminc év távlatából mit jelent majd nekem, akkora lesz-e flash, mint egykor. Lelövöm a poént: ez a motor még mindig nagyon ütős és ma is egyike a legjobb mopedeknek.
Mérnöki szemmel nézve a dolgokat is látszik, hogy mekkorát szólt az 1970-es évek elején. A tervezése egy csoda, a műszaki megoldásai pedig ma sem válnának szégyenére egy sikeres gyártónak sem.
A váz nagyon közeli rokonságban van a kerékpárok vázával, szinte csak ott erősítették meg, ahol szükséges, a kerekei alig vaskosabbak, mint egy Toldi bringaé. A kormánycsapágy kerékpár méretű, az első villa rugózik, azonban a 23”-os kerékkel enélkül is nagyon szépen gurulna; nem találja meg az összes apró gödröt.
Hátul nincs semmilyen rugózása, a komfortot a nagy és széles rugós nyereg biztosítja. A merev váz és rugózatlan hátsó traktus miatt a motor nagyon jól irányítható, a nagy kerekek miatt az egyenesfutása is példás. Amelyik nő tud kerékpározni, ezzel a kis segédmotoros kerékpárral is pontosan olyan könnyedén elkerekezik. A nyeregcső között kialakított kis trepnin akár szatyrot is vihettünk, vagy a lábunkat tehettük oda, elrejtve így a kerék által felcsapott mocsoktól.