Yamaha Xmax 250 téli teszt

A Yamaha Xmax 250 már bizonyított. Teszteltük, szerettük, igaz akkor is télen volt nálunk – fagyoskodtam is rajta eleget a négy fokban. Most visszatért hozzánk a negyedliteres robogó, de szériaállapotához képest jelentős változáson esett át: téli gumival, nagyobb plexivel, a kézfejet védő szélterelővel, lábzsákkal és markolatfűtéssel már megfelelőbbnek tűnik a csípős reggelek túléléshez. Hogy a durva mínuszok se okozhassanak fagysérülést és keringési zavarokat, fűthető macinacit és mellényt is kaptunk a motorhoz – ezzel a szettel már tényleg bátran szállhatunk harcba a hőmérővel.

Az, hogy a Yamaha arányos és formás, jelen esetben teljesen mellékes, hisz a felét befedi a lábtakaró. Tartós téli használat mellett az íveket megzavarja az úttestről felverődő kosz, a fekete-fehér színkombináció pillanatok alatt homogén szürkévé válik; az Xmax sportos vonalai hamar beazonosíthatatlan kontúrrá romlanak.

Az alapmodell vonalvezetése nem támogatja a latyakban haladást, hisz túl szabad a lábszár – ezt a gondot ügyesen szünteti meg a takaró. Mivel nem univerzális termék, hanem direkt erre szabott, tökéletesen passzol, sehol nem fúj alá a szél. Hogy a derekunkon se csapdosson, tépőzáras pántot húzhatunk magunk köré – még nagyobb sebességnél sem akart elszabadulni, tartott stabilan.

Az extra szélterelők nem pótolják a futároknál látott kézzsákot, de meglepő hatékonysággal oszlatják el a fagyot az ujjak elől. A hőérzethez sokat tesz hozzá az utólag felszerelhető Oxford markolatfűtés. Többfokozatú és könnyen kezelhető – a meleget pillanatok alatt a tenyerünkön érezzük.

Az irányítópanelt a tükör csavarja alá rögzítették, elhelyezése nem zavaró, nem kell messzire nyúlni, ha aktiválni akarjuk. Jó hír a feledékenyeknek: a bekapcsolva maradt markolatfűtés és a lemerülő akku korszakának vége, a kütyü automatikusan kikapcsolja magát.

Mivel a robogón úgy ülünk, mint a hokedlin, a lábunk előre áll, a térdek pedig aránylag közel kerülnek egymáshoz. Emiatt sokkal kényelmesebb egy széles nyereg – ezekre nagyobb felületen fekszik fel a fenék. A szél is kisebb helyen találkozik velünk – ilyen szempontból szintén praktikusnak bizonyult a Yamaha.

Az ülés piros cérnával varrt széle kellemes a szemnek, anyaga pedig a hátsónknak: nincs csúszkálás, nem nyom semmit. Bátran bevallhatjuk, a robogók kényelmesebbé váltak a motoroknál, csupán a nagyon magas vezetőknek lehet gond térdtájékon.

A nyereg alatti kétsisakos csomagtartót kiegészíti a felső doboz. Aki nem a vázon átlépve, hanem lábat lendítve foglal helyet, készüljön fel, hogy belerúg – más hátránya nincs, magasabb sebességnél sem érezni, hogy bezavarna a stabilitásba.

Február van, még mindig hamar sötétedik – a fényszóróval nem vagyok teljesen elégedett. Talán az extra fűtés melló jó lenne egy növelt fényerejű izzó; fontos lenne, hisz az orvul elrejtett és télen tenyésző kátyúkat nem árt időben kikerülni. Hiába a Paioli futómű, nagyot csattanunk, és az fáj a hátnak; a rugóút elöl 110, hátul 95 mm, a hasmagasság 11 centi.

Az Xmax 21 lóereje bőven elég a városban, de országúton sem kell szégyenkezni vele. A 120/70R15-ös első és a 140/70R14 hátsó gumi már teljesen jól kezelhető, nagyobb sebességnél sem jelentkezik a robogós bizonytalankodás. A tesztgépet IRC téli abronccsal kaptuk – jól barázdált, anyaga megfelelően kikevert. Aki komolyan gondolja a téli csapatást, ne rizikózzon a nyárról megmaradttal, ez tényleg jobban viselkedik a fagypont körüli hőmérsékleten.

A fogyasztás négy liter körül marad városban is, az erős motor miatt nincs szükség folyamatos nyélgázra. A Yamaha 250-ese megfelelő alternatívája a dugónak. Nyáron biztos nyerő, de a téli robogózás bizony felkészülést igényel. Akinek nem elég a lábzsák meg a fűtött markolat, az se csüggedjen – a most kipróbált fűthető ruhák több rétegtől és sok vacogástól menthetik meg a motorost.

Képzeljenek el egy műszálas macinacit, meg egy mellényt, amiről vezeték meg kapcsoló lóg ki. Annak ellenére, hogy a drót messziről katéterre emlékeztet, teljesen praktikus viselet. A nadrágot az alsógatya fölé húzzuk, majd jöhet fölé a megszokott motorosruha. Csak arra kell figyelni, hogy a zsinórt lógassuk ki; a motor mellett már kellemetlen könyékig túrni magunk alá a csatlakozót keresve. A mellény nyugodtan mehet a póló fölé, sőt, az irodában sem kell vele szégyenkezni: szabása Észak-Koreában kifejezetten divatosnak számít. A lényeg a hatásfokon van – vajon legyőzi a mínuszokat?

A 12V szivargyújtóból kivezetve ott várt a csatlakozó apuka része. Beszúrva és a gyújtáskulcsot elfordítva a félállásra belőtt kapcsolón felvillant a kék LED – én pedig vártam, hogy elöntsön a meleg. Nem öntött, és hamar rájöttem, hogy így van jól. A Klan pont annyit fűt, hogy ne fázzunk, vagyis nem izzaszt, hanem észrevétlenül megemeli a hőérzetet.

A mellény mellkasi, hasi, nyaki és háti részén tekergő fűtőszálak alig érezhetőek, vékony és kényelmes viselet – a köldökzsinóron kívül szinte észrevétlen. A macinaci miatt sem kell egy számmal nagyobb motoros nadrág: anyaga vékony és elasztikus. Mindkét holmi energiafelvétele 45-45W – ennyi tartalék biztosan van bármelyik robogóban vagy motorban, nem kell attól tartani, hogy elveszik a töltés.

Az első nap még alaposan felöltöztem, de másnap már rájöttem, hogy a plusz három fokban túlzás a béléses motorosruha: a lábzsák alatt amúgy sem ér a szél, városban a fűtött réteg fölé elég volt a vékony endurós gatyó vagy a farmer.

Ha hidegebbre fordulna az idő, akkor a mostani 50%-os teljesítményt egy mozdulattal meg lehet duplázni, sőt, ha rendesen fel is öltözik az ember, szerintem simán elviselhető lehet a mínusz nyolcas fagy is. A rendszer bármilyen gépre felszerelhető, akár direkt módon, akár a szivargyújtón keresztül táplálva. A Klan a zoknitól kezdve a kabátig minden gyárt fűthető kivitelben – érdekes, hogy nem csak a motorosokat célozzák meg, hiszen egyik termékük egy tenyérnyi tölthető akkumulátor, aminek segítségével akár órákig bahamázhatunk; horgászoknak, vadászoknak és éjjeliőröknek is segítség lehet.

Most, hogy bizonyítottuk magunknak, hogy lehet a kényelmet nem feladva télen is gurulni, jöhet az elején beígért matek. Az Xmax 1,288 millió forint, ami nem tartalmazza a kiegészítő idomot a kéznél, azért további 26920-at kérnek. A Yamaha házi lábtakarója 35898 – nem prémes belül, mint a Tucano Urbano, picit drágább is, de cserébe tökéletesen passzol. A 46 literes doboz 51182 forint, amihez számoljuk hozzá az alumínium csomagtartót, ami további 41568. A szivargyújtóért 9500-at kérnek, míg a fűthető markolat 25490-et kóstál. Mindent összeadva 1,538 millió kerülne az árcédulára – na jó, a dobozt meg a csomagtartót levonhatjuk, kétségkívül praktikusak, de nem elengedhetetlenek.

A fűtött ruhák ára aránylag barátságos: a kínálatból tesztelt nadrág és mellény egyaránt 34900 forintba kerülnek, amelyhez 3990-ért adják a dupla elosztókábelt, 7990-ért a szivargyújtó csatlakozóját.

Ha ezt összeadjuk, mellbevágó. A sisakról, kesztyűről, felsőruházatról még nem is beszéltünk – lehetséges a téli motorozás, de biztos, hogy nem kíméli a pénztárcát. Szerencsés esetben csak egyszeri kiadás ugyan, de ismerve a hazai viszonyokat, biztos, hogy sokan kétszer is meggondolják, hogy kiadnak-e ennyit, hogy állandósítsák a szezont.

Sokan a hótól és a fagytól is féltik a gépet, érthető módon kevesen bíznak a napos időben megszerzett tudásukban. Aki mégis úgy dönt, hogy nyeregben marad, ne aggódjon – ha okosan kombinál, elkerülhető a dugó, megelőzhető az ízületi bántalom és a kialakuló vesegyulladás.