Lehet két hangszóróval kevesebb?

Harley Davidson Electra Glide Classic - 2011

2011.04.02. 07:40

Adatlap Harley-Davidson Electra Glide Classic (1690 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1690 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V
  • Nyomaték: 135 Nm @ 3500 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1625 mm
  • Tömeg: 413 kg

Valahányszor hozzám kerül egy Electra Glide, nagyon erős a vásárlási impulzus – és pontosan ez az, amiről minden márkakereskedő álmodozik. Jók a Harleyk általában, sokkal jobb velük motorozni, mint a nagyközönség gondolja, de nekem mindig az Electra Glide volt a nagy szerelmem.

Electra Glide-okból eddig valahogy mindig az Ultra Classic volt nálam, vagy Police, és azt hittem, az Ultra Classic csak afféle kötelező szóvirág egy olyan motornál, melynek vezeték- és keresztneve 2011-ben is azt jelenti, hogy van rajta önindító (Electra), és elöl-hátul rugózik (Glide). Átvettem a tesztmotort, jöttem vele végig a városon. Az egyik piros lámpánál beálltam egy Honda Rune mellé, elkezdtem bámulni, mert élőben aztán végképp elképesztő ez a tudományos-fantasztikus manga-cruiser. A srác a Rune-ról viszont a Harleyt bámulta: úristen, de szép felni, ilyet még nem is láttam! Akkor jutott eszembe, hogy én sem, hiszen nem nézegettem sokat a tesztmotort, amikor elhoztam.

Említettem, hogy egy kicsit vibrál? Lehet, hogy eddig azért nem szóltam, mert brutálisan vibrál. A blokk úgy rázza az egész instrumentumot, mint Paul Newman a bokrot a Bilincs és mosolyban. Megállunk egy lámpánál, a kormány és rajta a tükrök egyből vad táncba kezdenek. 1690 köbcenti, azaz 103 köbhüvelyk, ami növekedést jelent a tavalyi 1584-ről. A nyomaték 127-ről 135 Newtonméterre nőtt, mely különbséget élő ember nyilván nem érzi, katalógust olvasni viszont annál jobban tud. Az olvasásról jut eszembe, alapjáraton úgy rezonál, hogy a műszereit sem lehet leolvasni. Oké, a Harley rázkódjon, de ezen állandóan összekoccan a két fogsor, szinte érezhetően mállik a fogzománc. Álló helyben járó motorral vagy hagyjuk, hogy leessen az állunk, vagy összeszorítjuk a fogunk, különben úgy vacogunk, mint Scooby-Doo, mikor tényleg nagyon meg van ijedve.

Lehet benne egy kiegyensúlyozatlanító tengely? Igaz, a 45 fokos V-motor általában is kiegyensúlyozatlan, ha nem fokolják el a hajtókarokat, de a Harley harleyságát épp az adja, hogy rázza a bokrot. Csak itt most egy kicsit talán túlzásba viszi. Jó a hatos váltó, 130-nál épp 3000 körül pörög a főtengely, 90-nél meg 2000, ahol még pont tudunk egy jót rotyogtatni, ha már hangosítottunk egyet a kipufogón. A végsebessége nagyjából 150 km/h: 130-még egészen virgoncul gyorsul, 140-nél viszont a teljesítménygörbe viharos gyorsaságban áll bele a földbe. Nem is baj, mert a touring-Harleyk a 100-110-es országúti tempóra vannak optimalizálva.

A HD nagyon érzi a színeket, idén is van néhány gyönyörű árnyalat és díszítés. A szalonban láttam például egy krétafehér gyöngyházmetál tankot, de ez a sötétbordó gyöngyház is elég látványos. A motort persze valójában ezek a pinstripe-stílusú dekorcsíkok adják el, de nagyon. Az Ultra Classichoz a sima Electra Glide Classichoz képest jár még egy térdspoiler – lehet, hogy épp ennek a hiánya miatt tudtam olyan jól manőverezni a városban. Az Ultrában vannak még hátsó hangszórók, két (!) rádióantenna és a hátsó üléshez magasabb a támla, állítható gerinctámasszal.

A futóműve tökéletes arra, amire kitalálták: ennél jobban semmin sem érezzük magunkat a végtelen országúton. Így aztán nem tudom, felróhatom-e hibájául a túl puha első futóművet, ami akkor lesz nagyon zavaró, ha elvisszük egy szerpentinre, amit nem ismerünk tökéletesen. Ha optimális tempóban megyünk egy szűkebb kanyarba, az Electra Glide mind a 413 kilója fantasztikusan dönthető. Nem érezni ennyinek, én simán megvettem volna 300 kilósnak is, ebben persze annak is szerepe lehet, hogy a 740 miliméteres ülésmagasság nekem tökéletes. Egyszer próbáltam egy magasított Electra Glide Police-t, na az akkora rémálom volt, hogy egyenesen 600 kilósnak éreztem.

Szépen mehetünk tehát bármilyen íven, ameddig el nem sokalljuk a tempót, és bele nem kell egy kicsit fékeznünk. Ha már benne vagyunk a kanyarban, és kicsit ráfékezünk, az nagyon nem jó. A Harley bebólint, amitől a futóműgeometria elég radikálisan változik meg, és búcsút inthetünk az ívnek, amit előzőleg kinéztünk. Rendes országúti kanyaroknál ilyen nem fordulhat elő, mert az országúti kanyarokat többnyire 110-zel is be lehet venni, de szerpentinezni Electra Glide-dal nem az igazi.

Városban érdekes módon a Harley sokkal ügyesebbnek érződik, mint a Honda Gold Wing, amit érezhetően arra fejlesztettek, hogy a tulaj lenézhesse a Harleysokat, de kicsit túl jól sikerült. Az Electra Glide igazából szélesebb (965 mm), mint a Gold Wing (945 mm), mégis jobban be merek vele menni autók közé. Ügyes tehát, amíg fékezésre nem kerül a sor. A fékekkel nincs is baj, mert az első is elég jól fog, elöl-hátul ABS, ami nekem kicsit otromba működésűnek tűnik, de darabra megvan. Aggódni tehát nem kell, egy vészfékezés nem jelent látványos zakózást. Viszont a motor a puha rugó és lengéscsillapító miatt óriásiakat bólogat, és ha nem nyílegyenesen vezet az utunk, az duplán rossz.

Elég vicces, ha egy motor hifijét olyan patinás cégre bízzák, mint a Harman-Kardon. Nem egy audiofil élmény motoron zenét hallgatni, de az is elég nagy eredmény, hogy értékelhetően lehet rádiót hallgatni 130 körül. A Classichoz képest az Ultra Classic felszereltség több hangszórót is tartalmaz, nevezetesen kettőt, hátul, de nekem ez a két első is elég volt. Városban zenét bőgetni elég nagy puruttyaság, mindez motoron némi buzis attitűddel keveredik, de meg kell mondjam, valami kellemes bluesra csettegni a mezők között, vagy tetszőleges rádiózenét hallgatva éjjel egykor végigmenni a rakparton elég jó.

Ha a híresebb anyahajókkal hasonlítjuk össze a kezelőszervek alapján, az Electra Glide mindenképpen könnyebben átlátható, mint a Honda Gold Wing, de nagyrészt azért, mert tized annyi a gomb. A kormánykapcsolók ergonómiája elég gyengén sikerült. Ha például a BMW K1300 GT kapcsolóihoz hasonlítjuk, a németek sokkal több gombot raktak a markolatok mellé, sokkal kezelhetőbben. A Harley kétoldalas indexét (jobb index a jobb, bal a bal oldali markolatnál) nehéz megszokni, a városban kicsit rá is szoktam, hogy több körülnézéssel kompenzáljam az elsunnyogott irányjelzést. Nehéz odanézés nélkül eltalálni, fékezés és kuplungolás közben pedig a lehetetlennel határos, vagy legalábbis balesetveszélyes. Márpedig indexeléssel gyakran jár fékezés vagy kuplungolás.

Cserébe a tempomat egyszerűen és jól működik, a rádiót is egyszerűen és viszonylag bolondbiztosan tekerhethetjük – ballal a hangerőt, jobbal az állomáskeresőt. Külön műszerfalgombbal adhatunk áramot a nyereg alá rejtett kiegészítő áramforrásra (ACC, mint accessory) és persze extrovertált harleysok a műszerfalon kapcsolhatják a fejidom szerény karácsonyfa világítását. De az amerikaiak egyszer alaposan áttanulmányozhatnának egy BMW-t, hogy kell ezt csinálni.

Mit jelent az FLHTC?

Frame Large Hydra-Glide Touring Classic.

Az árát euróban kaptuk: a konkrét tesztmotor 20590 euró, ami napi középárfolyamon 5 és fél millió. Plusz 230 ezer forint regadó. A hétmilliós Gold Winghez képest nem drága, de ha ugyanannyiba kerülnének, akkor is a Harleyt választanám: ez a huttyogás nagyon a szívemhez szól. Csodálatos motor. Egyszer biztosan lesz, csak még mindig nem tudom, mikor leszek hozzá elég, öreg. Vagy ahogy a harleysok mondják, érett.