Légy gyors és fordulj balra!

Teszt: Ouroboros Zaeta, 2011

2011.05.28. 06:36

Adatlap Ouroboros Zaeta DT 530 (530 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 530 cm3
  • Hengerszám: 1 hengeres,
  • Teljesítmény: 80 LE @ rpm
  • Nyomaték: 60 Nm @ rpm
  • Váltó: 5 seb. váltó
  • Tömeg: 115 kg
Ez Olaszország legvagányabb sportmotorja? Ha nem aszfaltozott versenypályában vagy méteres ugratókban gondolkozol, talán meg is szeretheted. Minden benne van, ami vágyat ébreszthet egy motorosban: könnyű, erős, drága, és az én szememben szép is.

Mi a tököm az az „óroboros hogyishíjják”? Az olasz bankár, egykori Confederate-importőr Paolo Chiaia még 2008-ban találkozott Graziano Rossival, a világbajnok Valentino apukájával. Gondoltak egyet és eldöntötték, hogy dirt track motort építenek. Mert arrafelé így megy, igaz? Elmész a motorkiállításra, találkozol valakivel, akinek jól cseng a neve, és összehoztok valamit abban bízva, hogy a gazdasági világválság kellős közepén lesz rá kereslet. Az olaszok már csak ilyenek: divatra és motorra számolatlanul szórják a pénzt.

Az ügy fellendítése érdekében az airstream-mániás Paolo bevette a buliba az ország dirt track királyát, Marco Bellit is, hisz az igazi reklámot mégiscsak a versenyeken elért első helyek jelentik. Mellékesen elárulom, hogy a feltételezés, miszerint Európában meg lehet élni dirt track versenyzésből, téves.

Marco többszörös angol, olasz és Európa-bajnokként dudákat gyárt a családi vállalkozás keretein belül. Hétvégente, ha úgy adódik, autóba ül és elkocsikázik Milánóból Angliába azért, hogy részt vegyen a bajnokság egyik futamán. A miérteket ne keressék, ezt hívják szerelemnek.

A munka őrült tempóban folyt. 2009 szeptemberében elkészült a prototípus versenygép, amelyet Graziano Rossinak köszönhetően én is kipróbálhattam. A motor stílszerűen az Ouroboros Zaeta nevet kapta. A görög mitológiában megtalálható, állandóan farkába harapó kígyó az Ouroboros, ami a dirt track oválpályás versenyeire utal. A Zaeta nemes egyszerűséggel egy Veneto tartománybéli híres keksz.

A siker Bellinek köszönhetően szinte garantált volt, mert az őrült stílusú olasz már tavaly, az első teljes szezonban megnyerte az Eb-t. A szemüveges, agyontetovált Paolónak ennyi nem volt elég: az utcai motorokra vonatkozó engedélyekért folytatott küzdelmet a hatóságokkal.

Tavaly augusztusban megjelentek az első hivatalos fotók az utcai Zaetáról, amelyet a bürokraták vaskalaposságának köszönhetően alaposan meg kellett faragni. A végeredmény magáért beszél. A késésnek köszönhetően a piacon való megjelenés akkor következett be, amikor az európai motoros szubkultúra épp street tracker lázban égett. Volt, aki magának épített, volt, aki építtetett és bizonyára volt olyan is, akinek a Zaetára fájt a foga.

Más kérdés, hogy 13 500 eurót már nem biztos, hogy mindenki hajlandó előrántani a zsebéből, még akkor sem, ha éppen lenne rá. Az igaz, hogy műszaki finomságok tekintetében legalább annyira jó a Zaeta, mint Pippa Middleton segg tekintetében, de akkor is – ami drága, az drága.

Ahogy a versenyen elnéztem az egy négyzetméterre jutó hipsterek számát, hiba egy szál se, düböröghetnek a megrendelések. A mára legendássá vált Deus sem ütött-kopott motorokkal robbant be a köztudatba, az ausztrálokétól pedig még a Zaeta is lényegesen olcsóbb. A kérdés csak az, mennyire sikerült a Paolo-féle Ámornak szíven találni a célközönséget?

Engem meggyőzött, de nem sok híja volt, hogy lemaradjak a tesztről. Szemben állt velem a motoros újságírás megkerülhetetlen ikonja, Alan Cathcart. Nem értettem a nyugdíjaskorú szakembert, nem fogtam fel, miért gondolja, hogy kizárólagos tesztelési lehetőséget követelhet magának az egész hétvégére. Ha nem késik a repülőgépe, a Zaetát csak a pódiumon bámulhattam volna Trevisóban. A menetrend borulása végül besegített, nem hiába utaztam el a híres lóversenypályán megrendezett autós-motoros őrületre.

Szinte elvész alattam az apró, penge szélességű motorocska. Üléspozíciója hasonlít a prototípushoz, a különbség csak annyi, hogy magasabban ülünk. A hetvenes éveket idéző endurókormány retró hangulatot ad. Amikor próbaútra indultam, Paolo rám mosolygott és csak annyit mondott: „Légy gyors és fordulj balra!”

Az egyhengeres, 530-as TM-blokk úgy büfög, mint egy román tolóhajó. A közel 60 lóerős, 60 Nm-es, négyszelepes blokk hatalmasat rúg mindegyik sebességfokozatban, a vézna, ártatlan tekintetű motorkerékpár üvöltő vadbarommá változik a trevisói forgalomban.

A nem túl közismert QD kipufogó hangja olyan marcona, hogy a budapesti futárok sírva fakadnának. Gyorsulása félelmetes, az egykerekezés veszélye állandó. A Zaeta első pillantásra tényleg yuppie bankárok munkába járós motorjának tűnik, de mégsem az. A versenypályáról származó blokk nemigen tolerálja a tötymörgést.

Aszfalton is gyönyörűen rakja a fenekét. Mikor a harmadik kört teljesítettem a városszéli körforgalomban, kezdett leolvadni az agyam; néha még a lábam is belendítettem, mintha Kenny Coolbeth-et üldözném az Indy Mile-on. Elöl 19-es, hátul 17-es kerék – a futómű pontos, a 115 kilós motort lefektetni gyerekjáték, már enyhébb gázadásoknál bevizelési rohamok törtek rám. Az ötödik kör tájékán, gondolom lakossági bejelentésre, tempósan begurult egy Carabinieri feliratú személygépjármű. Finoman, safety carként kivezetett a pörgőből, majd továbbhajtott.

Hogy buliznak az olaszok?

Az ötlet még 2010-re nyúlik vissza, amikor a veronai motorkiállításon Marco Belli és Graziano Rossi „brahiból” egymásnak estek, előbbi a Zaetával, míg utóbbi egy Ford Mustanggal. Az ötlet néhány embernek rendkívül megtetszett, ezért áprilisra egy nagyszabású eseményt szerveztek, ahol a közönség egyéb programokkal felduzzasztva ismét láthatta volna a produkciót.

A terv akkor meghiúsult, viszont novemberben, viszonylag nagy nézőszámmal lebonyolították az eseményt a trevisói lóversenypályán. Meglepő módon a sajtó is nagy nyilvánosságot adott az első ORS-nek (Original Racing Situation). Nem sokat teketóriáztak, hiszen fél év sem kellett, hogy idén májusban ugyanott megszervezzék a másodikat. A programok szenzációsnak ígérkeztek, a jegyárakat 10, valamint 15 euróban határozták meg, amely pitiáner összegnek számított ahhoz képest, amit a néző kapott.

Az esemény sztárvendége a legendás Freddie Spencer volt, aki 30 év után ismét felült egy dirt track motorra. Ennek ellenére a szombat estére meghirdetett programok egy része, valamint a lámpafénynél tervezett autó-motor összecsapás elmaradt – a nézők sajnálatos módon hazaszivárogtak. A vasárnap azáltal menekült meg, hogy a helyszín az olasz bajnokság 2. futamának adott otthont – a sportág legendás európai képviselőivel lehetett pacsizni a lóversenypálya büféjében.

A Zaeta rendkívüli stabilitásának oka és egyben a gép talán legnagyobb erénye, hogy az utcai változat pontosan ugyanarra a J&M vázra épül, mint amelyikkel Belli bajnok lett. Az amerikai cégről annyit mindenképpen tudni kell, hogy messze földön híresek kézzel készített, minőségű cuccaikról, amelyeket egyedi megrendelésre is elküldenek a világ bármely pontjára. A hírhedt AMA Grand National bajnokságban számos pályarekordot motoroztak J&M vázra épülő XR 750-es Harleykkal. Röviden, nem annyira rossz.

A 200-ig kalibrált, villanyakba illeszkedő kilométeróra mutatója persze nem feltétlenül vágyakozik gagarini magasságokba, de ez a motor nem erről szól. Jogos a kérdés – hát akkor miről? Egyszerű: végre elkészül egy kompromisszummentes eszköz, olyan, amilyenre néhányan mindig is vágytunk.

Akkor miért teszünk fel ostoba kérdéseket? Mindenki arra használja, amire akarja – a New York-i öltönyös faszi munkába járni, Giovanni a szőlőbe, Hans a bányába, Piero a tengerparti homokban csúsztatni. Ha van rá pénzünk, nincsenek kérdőjelek, csak az öröm, amit ad.

Az áráért cserébe Paioli első villát, állítható Öhlins hátsó futóművet, Excel kerekeket, valamint Brembo fékeket kapunk. Mivel Paolo remek srác, a fényezésről, valamint az egyedi igényeket kielégítő, kézzel varrott bőrülésről és a farokidomról is egyezkedhetünk vele. Utóbbi készülhet üvegszálból, valamint a tulaj fenekére szabott alumíniumból, csak hogy ne érje szó a ház elejét.

Igény szerint átalakító szettet is kérhetünk hozzá, ha időközben megjön a bátorságunk ahhoz, hogy kipróbáljuk egy oválpálya személyiségromboló hatását. Aki egyszer felmerészkedik, állíthatom, örökre függővé válik.

A motorok fejlesztésével és építésével jelenleg a First Aid Motort üzemeltető Andrea Andreani lett megbízva, aki úgy tűnik, alapos munkát végez. A legbátrabbak megvásárolhatják a versenyváltozatot is kissé megpiszkált blokkal, amitől persze nem garantált a keresztben csúszás, azt másképp lehet megvalósítani.

Ha valaki úgy dönt, vásárol egyet, biztos vagyok benne, nem éri csalódás, viszont az árába mindenképp alkudjon bele két ingyen dirt track tréninget Marco Belli vezetésével. Na, nem azért, mert két nap alatt megtanulhat tőle motorozni, hanem azért, mert aligha találhat magának nála kellemesebb társaságot ebben a nyitottnak tűnő, de mégis zárt közösségben.