Autónak durva lenne

Teszt: BMW K1600 GT (2011)

2011.07.01. 07:08

Adatlap BMW K1600GT (1649 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1649 cm3
  • Hengerszám: 6 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 212 LE @ 7750 rpm
  • Nyomaték: 175 Nm @ 5250 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tömeg: 319 kg
  • Tank: 24 l
  • 6 118 000 Ft

Ez tényleg szürreális. Mész egy utassal és ládákkal együtt vagy négymázsás motorral, és úgy döntögetsz, mintha versenyrobogón ülnél. Elképesztő a kezesség, a váltót olyan negyvennél hatodikba pakolhatod, a motor onnantól elviszi, de még emelkedőn se kell nagyon visszakapcsolgatni, mert kiskörei víztározónyi tartalékaid vannak. A motor maga úgy dönthető, mintha valami óriási keljfeljancsi lenne óriási tőkesúllyal, nagyjából két méterrel az aszfalt szintje alatt. Amíg valaki rá nem ül, nem hiszi el, mert el nem tudja képzelni, hogy ez ennyire kezes. A pulzusod nem ugrik meg olyan kanyarkombinációkban, amiket más motoron csodálkozol, hogy sikerült túlélned. Más, kicsi motoron.

A nyereg szuper, a kormány helyzete szuper, a rugózás fenomenális, az állítható plexi pedig valódi döntéslehetőséget ad arra, hogy eldöntsd: szélvészben akarsz-e utazni, avagy steril vákuumban. Utóbbi esetben – teljesen felemelt szélvédővel – engem speciel zavart, hogy a látóteremet pont két részre osztotta a szélvédő, ezért ebben az állásban általában nem használtam.

Maga a motor egyébként olyan 3800-4200 tájáig csak erős és nyugodt, ami azonban utána következik, az már kimeríti a tervezett emberölés fogalmát. 160 lóerő esik itt 320 kilóra, az kábé annyi, amit a Bugatti Veyron tud. És ott ülsz, kint a szélben, lovagolod ezt a mondabeli harci szekeret egy szál gatyában – utóbbit persze csak képletesen. Naja, ez ma a legerősebb széria túramotor a világon.

És eközben annyira nem vibrál, hogy az szinte fáj. Amikor visszavittem a motort a BMW-hez, és átültem a saját, nem túl finom járású, de vibrálósnak azért semmiképpen sem nevezhető Yamahámra, azt hittem, valami szétesett rajta. Nem lehet ekkora a különbség, ez biztosan tönkrement az állásban. De nem, csak a K1600 GT volt olyan eszméletlenül sima, mint egy Gilette Mach 3-mal hosszan borotvált őszibarack.

Ez a hatalmas, barátságos rettenet, amit a BMW motorkerékpárnak mer nevezni, nemcsak az első, de a hátsó utasnak is kényelmes. Ott is van ülésfűtés, a nyereg jó nagy, a lábakat nem kell nyakba húzni, az egész ki van találva. Egyáltalán, a komfortosság minden vonalon garantált, csak egyvalamit nem szabad – a megpróbálni a maximumig fokozni.

Ha ugyanis a rugózást átpakolja valaki a legfinomabb állásba, a futómű a magyar utakon rendre lekoppan, a sok nagy úthullámon kellemetlenül gatya lesz, nem jó, el lehet felejteni. A dinamikus üzemmód túl ideges, tehát állandó használatra maradnak a középbeállítások, azok a legjobbak. Ennyiből nem olyan jó ez a motor, mint a túragépek királya (nekem), nekem az továbbra is a R1200 GS marad. Talán kicsit jobban vibrál, valóban ügyetlenebb városban, pláne ha szűk helyen kell lavírozni, de ugyanolyan kényelmes, mint a hathengeres túragép, ráadásul sokkal szélsőségesebb helyzetekben is. Viszont nem is sokkal olcsóbb.

K1600 GT

Nagyon komoly élmény volt, nem tagadom. Még azt a pár alkalmat is megbocsátom neki, amikor behemót testét át kellett tolnom hátrafelé a garázsunk előtti ötcentis emelkedőn. Mert olyankor megszakadtam. A K1600 GT olyan dolgot tud, amit az én könyveim eddig lehetetlenségnek írtak: egyszerre giga-krúzer, speedgép és finoman terelhető robogó. Zseniális, de az R1200 GS-t nem lökte le a polcról.

Ja, és van még egy kellemetlenség, ami legfeljebb lelki jellegű: a K1600 GT pilótájának nem int vissza a többi motoros, de szinte soha. Viszont a robogósok igen. Mind...