Hummer, egy nyomon

Teszt: Yamaha XVS1300A Midnight Star

2011.09.25. 06:25

Adatlap Yamaha XVS1300A Midnight Star (1304 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1304 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V
  • Teljesítmény: 94 LE @ 5500 rpm
  • Nyomaték: 106 Nm @ 4000 rpm
  • Váltó: 5 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1690 mm
  • Tömeg: 304 kg
  • Tank: 19 l
  • 3 228 000 Ft
A cruiserezés számomra egy olyan műfaj, amit szívesen elnézegetek, amíg mások csinálják, de valószínűleg még nem vagyok elég érett hozzá. Egy cruiserrel nem lehet városban a sorok között elmenni, országúton nem lehet lapjára tenni, autópályán nem lehet kibérelni a belső sávot. Viszont van egy kisugárzása, amire rá lehet érezni anélkül, hogy mennénk vele. Addig jó is.

A Yamaha az XVS 1300A-val, könnyebben emészthető nevén a Midnight Starral ráérzett a műfajra. A cruiser-életérzés talán legfontosabb része a megjelenés, ami a tekintélyes V2-es blokk köré gyúrt testtel egészen hibátlanul sikerült. A kocsma előtt letámasztva kivétel nélkül minden XY-kromoszómás egyed hunyorított szemmel méregeti irigykedve; aki jóban van a cruiseressel, és nem szégyelli, még próbaülésre is sorban áll. Ez nagyon megy neki.

A krómozott és álkrómozott alkatrészek súlyától roskadozva tesped a bivaly, minden kötelező stíluselemet hiba nélkül visel. A folyadékhűtéses blokk álhűtőbordáin szívesen fut végig a szem a gigantikus légszűrő-imitációig, a töklámpa érdekes formáját is percekig el lehet nézegetni, a csillogó kipufogócső pedig túldimenzionált szivarba torkollik, ahogy kell. Csodálatos szobor, álló helyzetben is sugározza a tekintélyt.

Tekintély. Ez itt a központi téma, ha felülünk rá, azonnal érezzük. Egyenes háttal, széles terpeszben kell megülni a gépet, elég egyszer megmarkolni a talicskakormányt, máris öt centivel nő a bicepszünk átmérője. Combunk között duzzad a nagy lendülettel rajzolt tank, talpunk alatt a trepni, úgy érezzük, mi is simán át tudjuk emelni John Connort az száztízes krosszmotorról, hogy aztán kövér gázzal húzzunk el a kamionnal üldöző T-1000-es elől.

Igaz, nem egy Fat Boy, de nem hiányzik hozzá sok. Teli kerék ugyan nincs, de van szíjhajtás, kúpos végű, látványvastagított teleszkópszár és féltenyérnyi tükör, mint az eredetin. Amivel nem azt akarom mondani, hogy a Yamaha másolat, mert igenis van saját stílusa, de annak azért nyomós oka lehet, hogy mikroszkóppal kell keresni rajta a márkajelzéseket. Hiába, ebben a körben a Harley az etalon.

A Midnight Star pedig sok mindent jobban tud, legalábbis papíron. A vízhűtés eleve pluszpont, főleg, hogy ennyire nem tűnik fel. Az injektoros motor a hengerfej-isten Yamahától 106 newtonméterrel bőséges tartalékokat sejtet, az UBS kombinált fékrendszer pedig kevesebb ügyeskedést igényel a fékkarral: elméletben elég beletaposni a pedálba, amíg normál tempóban közlekedünk. Nem véletlen, hogy sokat vártam tőle, a güzü japánok csak reszelgettek addig a kötelező feladaton, amíg jó nem lett.

Amint beindítottam, megértettem, miért dobja le minden cruiseres a gyári csöveket. A V2-es hangja, ha elfojtják egy hangtompítóval, elég szánalmas. A szolid puffogás mögül előtűnik a segédberendezések vinnyogása, és a dübörgő vonulás helyett surrogó caplatás lesz a végeredmény, annak ellenére, hogy egy 1300-as, hatvan fokos hengerszögű kéthengeres öblöget. Gázelvételre ugyan pironkodva visszadurrog szerényen, de ez valószínűleg a mérnökök kitartó munkáját dicséri – ha ez sem lenne, végképp ciki lenne a hang.

Sokan mondják, a cruiser azoknak való, akik nem szeretnek motorozni. Bénázni viszont nem szabad vele, azt nem bocsátja meg. Negyvenes tempóig bizonytalan a kormánya, nehéz kimért mozdulatokkal, magabiztosan lavírozni vele, ami megkeserítheti a Midnight Staros életét, ha éppen a kerthelyiség előtt keresi a parkolóhelyet. Arra is érdemes odafigyelni, hogy orrával lefelé a legenyhébb lejtőn se támasszuk le, ha nem tudunk előrefelé távozni, mert ilyen helyzetből komoly lábmunkával lehet csak kitolni.

De ha elértük a negyvenes tempót, megérkeztünk arra a metastabil pontra, ahol az XVS ki tudja játszani a legnagyobb ütőkártyáját. Be kell vallanom, ezt az érzést még soha nem tapasztaltam más motoron. Valószínűleg csak egy izmos cruiser tudja produkálni, alkatilag erre minden más alkalmatlan: a nyélgázas kigyorsítás innen fenomenális. Ahogy a feneket hátulról is megtámasztó nyereg megindul alattunk, és csak ülni kell meg húzni, óriási élmény.

Sajnos nem tart sokáig. A V2-es blokk ugyanis meglepően szűk tartományban működik élvezhetően. Úgy 2500-as fordulatszámig annyira remeg, hogy még a kormányt is berázza, fent pedig hamar elgyengül, nem is érdemes tiltásig forgatni. Árpád szerint kifejezetten pörgős V2-esnek számít, de a relatív magasra hangolt motor ezáltal ott vált használhatatlanná, ahol a legszívesebben használnánk: alacsony fordulatszámon. Engem legalábbis bosszantott, hogy egy nyomatékosnak mondott motorral gyorsításhoz állandóan vissza kellett gangolni, és gondolni sem lehetett arra, hogy városban ötödikbe kapcsoljunk.

Ennek tükrében aztán kimondott baromság, hogy nincs rajta fordulatszámmérő. Értem én, hogy a stílus nem engedi meg, meg hogy így sokkal tisztább a dizájn és különben is, a példaképeken sincs, de ha egyszer minden tempónál csak egy fokozatban lehet úgy haladni, hogy ne bakkecskézzen a motor és legyen még egy kis tartalékunk gyorsításhoz, legalább egy rejtett digitális skálát becsempészhettek volna a műszerbe. Vagy akár csak három ledet, két piros közé egy zöldet, hogy tudjuk, most jó helyen járunk.

Egyébként az egész motor karaktere olyan, hogy autóban azt mondanám rá, csak automata váltóval vegyék. A Midnight Starra simán el tudnék képzelni egy jó kis háromfokozatú automatát, akkor legalább már a váltással sem kellene bajlódni. Csak odahúznánk neki és szépen elindulna, majd ott tartaná a fordulatot, ahol jó nekünk. Nem is értem, miért nem lépte meg eddig egy motorgyártó sem az automata cruisert.

Ha kimegyünk vele országútra, egyébként meglepően könnyeddé válik a 283 kilós gép. Méreteihez képest egész gyorsan lehet fordulni vele, a futóműve pedig kifejezetten precíz. Igaz, a legkisebb fékezésre is azonnal elkezd felegyenesedni, de úgysem a szerpentinen akarjuk ijesztgetni vele a GSX-R-eket.

A fék is dicséretet érdemel, két ujjal szépen adagolható, az UBS-nek keresztelt rendszer pedig segít a lusta motorosnak, aki csak az ormótlan fékpedállal szeret lassítani: a hátsó fékkel együtt mozog az első nyereg egyik dugattyúja, így kicsit lehúzza az elejét is, amikor hátul fékezünk. Kényelmesnek kényelmes, csak azt kell megszokni, hogy szűk kanyarokban nem lehet a hátsó fékkel kifeszíteni a motort, mert rábólint az orra is.

Bár az üléspozíció fetrengősen kényelmes és a kormány sem túl magas, mégis csodálom azokat, akik hosszabb túrára indulnak a Midnight Starral. Nekem konkrétan fél óra után kezdett el zsibbadni a seggem az egyébként kényeztetően jól megformált ülésben, és egy rövid délutáni pilisi kiránduláson is örültem, amikor megpihenhettem. Sietni nem érdemes vele, az a legkellemesebb, amikor hetven-nyolcvan körül gurul az ember ki a világból. Csak a kipufogó ne sütné annyira a jobb combot.

Sajnos a Yamaha sem tudott csodát tenni. Összeraktak egy egész jó motort a cruiser-műfaj íratlan szabályai szerint, de kötelező konstrukciós megoldásokból ők sem tudtak jobbat kihozni. Megjelenésre hibátlan, biztos kézzel gyúrták össze a stíluselemeket - kiszolgálják a vásárlói igényeket.

Mert a Midnight Star 3,2 milliós listaárával csábít. Megjelenésben nem sokkal marad el a Harley Davidsonoktól, technikailag semmiképpen sem; japán konkurenseinél magabiztosabb a stílusa, ráadásul köbcentiben nehéz is párt állítani mellé. Aki józan cruisert keres, nehezen megy el mellette.