Kuss, fiam, ezt sem érdemled meg!

Villámteszt: Yamaha YZF-R125

2012.05.19. 07:18

Adatlap Yamaha YZF-R125 (124 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 124 cm3
  • Hengerszám: 1 hengeres,
  • Teljesítmény: 15 LE @ 9000 rpm
  • Nyomaték: 12 Nm @ 8000 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Ülésmagasság: 818 mm
  • Tömeg: 138 kg
  • Tank: 14 l
  • 998 000 Ft
Egy Yamaha szupersport. Te jó ég, mekkora motorozás lesz itt. Minden sejtem bizsereg, gyorsuló pulzusom ütemére pumpálják magukból az adrenalint. Ahogy pislogok, bevillan a pirosba lendülő fordszámmérő, hallom, ahogy fakul az üvöltő motorhang tízezer fölött. Mámorító lesz, ebben a hűvös májusi időben még jobban harap majd a gép. De mi ez a felirat? Addig stimmel, hogy R1, de miért van mögötte a 25? Fullasztó kamuszagot érzek a levegőben.

Annyira tökéletes a látvány, hogy minden igazi motorosnak kötelező mély levegőt vennie mellette. Pláne ezzel az új fehér-piros-fekete festéssel, amelyet a Yamaha első GP-szereplésének ötvenedik évfordulójára kapott. A szaggatott vonalról nekem elsőre a legendás Exup ugrik be - vágyfokozónak nem rossz. Csak a 125-ös felirat árulkodik, különben simán be lehet kajálni a valódi sportmotor illúzióját. És nyilván ez a cél.

Beindítani tilos. Amint elkezd pömpörögni az egyhengeres, forró lávakőre szórt permetként párolog el a nedves álom. De amíg áll, bármekkorát lehet lódítani, csak ne ellenőrizze senki a 120-as valódi végsebességet. Bemondásra simán elhinném a dupláját is, a szerpentin menti parkolóban nekitámaszkodva csak arra kell odafigyelni, hogy ne mi induljunk elsőnek. A fagyizó előtt már nagyobb bajban vagyunk, onnan nehezebb méltóságteljesen távozni.

Feloldhatatlan paradoxon, hogy éppen azért nehéz komolyan venni, amiért odalesznek érte a leendő tulajdonosai. Ha nem lenne ennyire nagyképű, hogy szinte tökéletesen mímeli az R1-est, elmaradna a 15 vézna lóerő miatti csalódás. De így, hogy fekvőtámaszozva gangolunk fel üveghangon hatodikig, hogy végtelen türelemmel, a tankra lapulva nagy nehezen elérjük a kilóhuszat, van bőven időnk lamentálni az R125-ös értelmén. Ha kicsit szerényebb volna, tán elnézőbbek lennénk, mert a kategóriából eredő erőtlenségétől eltekintve pazar motor.

A gép kidolgozása az utolsó hegesztési varratig yamahás, minőségébe belekötni olyan, mintha Catrinel Menghia manikűrjét kifogásolnánk. Bár ilyen fék lenne minden 125-ösön, a futóműve is bőven elbírna kétszer ekkora teljesítményt. De hol vannak már azok az idők, amikor huszon-harminc lóerős TZR-ek, NSR-ek ütöttek lyukat a dobhártyánkba, power-szelepükkel, seggberúgós nyomatékgörbéjükkel, tébolyodott karakterükkel belehajszolva minket a legnagyobb őrültségekbe, a városi aszfaltba döngölve akár ötszázasnál nagyobb mamutokat is. Csak egy vakmerő pilóta kellett – tíz-húsz évvel ezelőtt teljesítményben mást jelentett a nyolcadliter – akkor fél karunkat odaadtuk volna egy ilyen masszív vázért, precíz futóműért, harapós fékért.

Az R125-ös ezzel szemben biztonsági játékos. Szinte képtelenség kimotorozni a határait ezzel a szelíd 15 lóerővel. Féltő apák ideális választása, ha sportmotorért rágja a fülét a kölyök, de még be lehet tömni a száját egy nyolcadliteressel. Hadd tanulja meg, milyen bedurrant karral motorozni a városban, fészkelődni a matrica-vastagságú szivacson, megmagyarázni a csajnak, hogy az a féltenyérnyi műanyaglap az ő ülése.

Kicsit húzós az 1,25 milliós listaár, de így nem lehet a lókötőnek egy szava sem. Kanyarodni remekül meg lehet tanulni vele, egy csípőmozdulatra azonnal leborul, és már szaglássza is az ideális ívet. De senkit nem fog kísértésbe vinni, hiszen nyélgázon, tiltásig forgatva is csak nagy jóindulattal nevezhetjük sportosnak a hangját, és nehéz vele elérni valóban veszélyesnek mondható tempót.

Szeretem a sportos motorokat, nekem is FZR-em van, kínoz is néha a városban. De aztán kárpótol országúton és autópályán, ahol minden a helyére kerül, értelmet nyer a majompóz, érdemes rágörnyedni a tankra. Az R125-ös ereje ehhez sajnos édeskevés, így csak a lassított felvételes pozőrködés marad.

Mielőtt valaki félreértene, nem abszolút értékben kevesellem a teljesítményt, hiszen számos tényleg élvezhető motor akad a nyolcadliteres kategóriában is. A Yamahánál, ahol egy délután szinte a teljes választékot végigpróbálhattuk, egyenesen beleszerettem a WR-ekbe, de még az Xmax kanapérobogóra is rákívántam. Lehet, hogy az R125-ösért is tudnék rajongani, ha nagykamaszként most szemeznék az első motorommal, de az az idő már elmúlt. Viszont szoborként még így is bejön, pláne az exupos csíkozással.