Villámteszt: Keeway TX 125 S és TXM 125 S

Ha ugratni akartunk, azt meg kellett építeni. Nem volt semmi, ahol komolyabban szétverhettük volna a gépeket, így maradt a röhögős bóklászás kavicsos és földes utakon: jobbra a búza, balra a kukorica, mögöttem a városka, előttem a napsütötte határ.

Máig imádom ezt: gurulni a traktornyomok között, meg-megállni vadkörtézni, harapni a savanyú almából, figyelni a hínár között tekergő apró halakat. Ha sokáig ültünk csendben, előjöttek a pézsmapockok, majd egy mozdulat, és már ugrottak is a vízbe. Ezért ha terepmotorozásra gondolok, nekem először az ugrik be, amit gyerekkoromban jelentett, csak a másodszorra az, amit a köznyelv ez alatt ért.

Felültem a Keewayre, és azt éreztem, tavasz van, zöld minden, illatosak a földutak, vár a Kis-Duna vagy a titokzatos Tőkési-ág. A TX125S tud mindent, ami a kis kalandozásokhoz kell. Van rugóút, kellemesen brummogó négyütemű blokk, kis csomagtartó, fékek. Azonnal felmértem, hova tenném a hálózsákot, a sátrat, hogy a haverokkal kimenjünk éjszakára sütögetni – csundérozni, ahogy mifelénk mondják.

Valóban alkalmas a kínai motor a szerepre? Ellátja barangolós-horgászós-csavargós feladatát? Bírja a bukkanókat vagy a városi kátyúkat? Villámtesztünkből úgy tűnik, igen. A 19-es első kerék, a széles kormány és a fenék alá endurósan besimuló nyereg magabiztos vezetést biztosít – komolyabb terepes feladatokra nem alkalmas, de a rossz útviszonyok közötti közlekedésre bőven megfelel.

Az aranysárgára eloxált villa szemre csúcstechnika, igaz, közelről már látszik, hogy aránylag egyszerű darab – a kis földutas-bukkanós tesztszakasz után kijelenthetem, hogy erre a 125-ösre megfelel, a motor tudásával párban áll. Aránylag puha, korrektül elsimítja a hepehupákat, igaz, a nagyobb, ismétlődő gödröknél érezni, hogy zavarba jön, és támolyogni kezd – ez a közlekedésmód azonban már túlmutat a TX normális, üzemszerű felhasználási módján.

A léghűtéses egyhengeres nem hozza a versenyhangulatot, amit a modern, trükkösen formázott műanyagidomok sugallnak. Hangolása engem a régi XL125-ös Hondára emlékeztet, bár a régi endurócska az emissziós előírások híján egy kicsit virgoncabban vette a gázt. 11 lóerőből gazdálkodhatunk, amelyhez 9 Nm nyomaték párosul. Egyenletes haladáshoz elég, sík terepen nem nagyon kell kipörgetni, de ha bármilyen kupac jön szembe, már minden erőre szüksége lesz: egy dunai töltést már nem nagyon kockáztatnék meg vele.

A fékek szemre jót ígérnek, bár a szinte nullkilométeres tesztmotoron még érezhető volt, hogy még nem kopott be a betét – néhány fékezés után érezhetően javult a teljesítmény, kezdett felépülni a fékerő.

A Keeway TX125S általános minősége jónak tűnik, elmondható, hogy az utóbbi években sokat fejlődött a gyártó – a kínaik igazodnak a globális elvárásokhoz. Nem nyiszogott semmi, nem lötyögtek a műanyagok sem. Az idomok öntése korrekt volt, ujjam nem akadt sorjába.

Szemre egy modern és dinamikus endurót formálnak, ami inkább aranyos, mintsem igaz: komolyabb terepre alkalmatlan, de városba, vidékre és a kettő közötti horgásztavak és folyópartok felkeresésére maximálisan alkalmasnak tűnik.

A könnyű gép nem magában érkezik: testvére a TXM, amely egy az egyben megegyező, csupán a bütykös gumi helyett utcaiakat kapott. Az áramvonalasabb csomagtartó mellett a 17-es kerekek messziről elárulják, melyik modell is ez: célközönsége a városi közlekedő, bevetési helye a szűk utcák, bedugult körutak.

Ereje ennek sem szaggatja szét a gumit, de 90-ig normálisan felgyorsul. Utána már nem nagyon van értelme meghajtani, a kis léghűtéses nem szereti a nagy tempót. A praktikusan lágy futómű az aszfalton túl puhának tűnik, de a sportos külső ellenére azt hiszem, ezzel senki sem akar sportolni, így nem lesz annyira zavaró a fékezéskor összeülő villa. Ülése nem való hosszabb túrákra, de munkába és iskolába járni alkalmas, ezekkel a 125-ösökkel nagyon kevesen szeretnének hosszabb távokat legyűrni.

Mindkét Keeway-nél lehet erősebb és szebb motorokat felmutatni, de az 544990 forintos ár sokaknak fontosabb, mint nagy japán márkák által Kínában, Thaiföldön vagy Indonéziában gyártatott konkurensek látszat-presztízse. Ugyan ez a kínai márka még mindig megosztja a motorosakat, de a tulajdonosok értékítélete, az előítéletek és a valóság tükrében megmarad a tény: jól összerakott, olcsó és használható gépeknek tűnnek a TX-ek.