Teszt: Triumph Speed Triple R – 2012.

Hogy milyen a vezetési élménye egy Triumph Speed Triple-nek? Mondjunk valami olyat, amit azért viszonylag sokan ismernek. Az pedig a Honda CB 1000 R. A Speed Triple ráadásul külsőre is hasonlít a Hondára. Rövid tengelytáv, egykarú hátsó futómű, a kerék felett a magasba meredő faridom, szemre a soros négyhengeres motor sem sokban különbözik a soros hármastól. Hasonló a első futómű felépítése és villaszöge, és láthatóan mind a Honda, mind a Triumph formatervezőinek nyakán rettenetes nyűg az első lámpa, illetve elsősorban a fejidom konstruálása. Gyűlölik, nyilván, bár a végeredményt látva a Triumphnál egy kicsit hamarabb adták fel a küzdelmet.

A hasonlóság nem véletlen, hiszen a cél ugyanaz: egy semmire nem jó, kompromisszummentes, sportos csupasz motor, kizárólag a motorozás élvezetéért. A Honda-Triumph-összevetés azért érdekes, mert ezt a feladatot, mármint a napi 24 órában történő vigyorgó örömmotorozás, gátlástalan közúti köcsögösködés és általános kéjmámor-előidéző funkciót a Honda is maradéktalanul biztosítja. Tényleg. Imádtam. Mész a Hondával, gyorsul, mint a rakéta, szól, mint az ágyú, zubog az adrenalin, kapcsolgatsz föl, hiperűrsebesség, a csillagok elmosódnak, váltogatsz vissza, a gázfröccsök vibrációja végigköszörüli a gerincoszlopod, ami úgy általában is nagyon jó. Tökéletesen fékezed be magad a kanyarba, dől, mint az álom, kigyorsít, kicsit ugrabugrál, de nem annyira, hogy megijedj, épp hogy csak felizgulj, vészfékezéskor pedig szép stabilan beleáll a földbe, mint a gerely, és elhiszed az ABS-nek, hogy ennél Valentino Rossi is csak akkor fékez nagyobbat, ha nagyon jó napja van.

És akkor itt ez a Triumph. Kétszer annyiért, márpedig demagóg, ünneprontó barátaink már a 2,8 milliónál is heves károgásba kezdenek, hogy ennyiért ilyen és ilyen autót lehet venni; szóval jön a Triumph, és azt mondja, 4,7 millió. Húzós, ugye? Én pedig hiába szeretnék, nem mondhatok mást, mint hogy a Speed Triple R nincs túlárazva, a tesztvezetés után csak annyit mondhatok: korrekt. Ez már az olyan klasszikus, pszichológiai-filozófiai kérdésekre hasonlít, mint hogy egy háromgyermekes anyuka egy-egy gyermekére kevesebb anyai szeretet jut-e, mint a kétgyermekeséire. Persze, hogy nem, mert a szeretet az végtelen, és nem úgy működik, mint a newtoni fizika. Na, a motorozás élvezetében is ilyen paradox skálák járják. Ez pedig a nagy betűs luxus, amikor sok pénzért még többet kapunk mindenből.

Ráadásul ha visszaásunk a gyökerekhez, láthatjuk, a Triumphnál ugyanaz megy, mint a prémium autógyártóknál: a tényleges jármű, amit majd megveszünk, mert kell bele az a motor és azok az extrák, melyektől komfortérzetünk van, akár kétszer annyiba is kerülhet, mint az óriásplakátokon szereplő alapmodell, amit akár ármodellnek is hívhatnánk. És persze a plakátokon amúgy sem az alapmodell van, hiszen az vasfelniken hülyén néz ki, ezért is írják oda mindig, hogy a kép illusztráció. Tehát a Triump Speed Triple alapára 3,5 millió forint, innen indulunk.

Erre jön egy ABS 200 ezerért (3 690 000), amit egy ilyen gépből nem érdemes kihagyni, hiszen lehet, hogy egyszer majd pont ennek köszönhetjük, hogy épen megússzák a későbbiekben felsorolandó tételek. A kis piros R, ami a Triple szót követi a típusjelzésben, kerek egymillió forintba kerül. A matricához szerencsére olyan előnyös csomagáron kapunk dolgokat, hogy mégse drágállja az ember. Először is itt van két darab PVM versenykerék, melyek olyan könnyűek, hogy két ujjal megemeli őket az ember, és úgy is néznek ki, mint ami nagyon könnyű. A PVM egyébként egy 1919-es alapítású német vállalat, tehát kiejtés-náciknak igazából péfauemm, és a Triumphon kívül gyártanak még motorkereket a Le Mans-győztes Yamaha csapatnak, Carlos Checának, és Andy Meklaunak. A két kerék külön hatszázezer forint lenne, de az R csomagban van még sok más is.

Például az egyik legdrágább és legjobb Öhlins futómű, a NIX, elöl a jellegzetes, és azért elég látványos aranyozott (valójában titán-nitrit bevonat) belső csővel (43 mm) és sárgára eloxált külsővel. A hátsó Öhlins állítócsavarjai ipari formatervezési remekművek. Az én XJR 1300-asomon is Öhlinsek vannak hátul, és azon is külön állítható a rugó előfeszítése, meg a húzó- és nyomóoldali csillapítás, de soha nem jutna eszembe, hogy egy lapon említsem ezzel. Nem vagyok egy nagy futóműállítgató, a magamét is csak óvatosan tekergetem egyre keményebbre, ennél meg végképp nem volt ingerem, hogy módosítsak az aktuális beállításon. Viszont jó lehet tudni, hogy aki ott nézegeti az ember motorját, előbb utóbb odaér a hátsó futóműhöz, és akkor elkaphatjuk a pillanatot, amikor lepetézik. Ilyen futómű van egyébként a Ducati Streetfighter S-ben, ami 6,2 millióba kerül.

Még mindig az R csomagnál tartunk: a fékek is egy csúcsmárka, a Brembo csúcsváltozatai, a jobbik fajta monoblock, ami a csúcs-Ducatin, a Panigalén is van. A Triumph Speed Triple R-csomagját öt karbon idom zárja, melyek közé nem tartozik ez a furcsa fejidom (62900 Ft), ami olyan jól hasítja a szelet, meg a hátsó üléstakaró műanyag (52900 Ft), ami a csajunknak üzeni, hogy nem ezzel a motorral visszük el egy körre.

Rossz hír, hogy miután ilyen szépen eltapsoltunk már 4,8 millió forintot, nem garasoskodhatunk, mert egyszerűen kötelező megvennünk hozzá az Arrow kipufogórendszert 380 ezer forintért. Szép, közelről sem kelt rosszul hegesztett benyomást, de a leggonoszabb a hang, amit kiad. Mivel az olasz Arrow régóta működik együtt a Triumph-fal, biztos vagyok benne, hogy hosszú mérnökösködéssel fejlesztették a három a háromba-rendszert. Nyilván nem próbáltam Triple R-t gyári kipufogóval, az Arrow honlapján pedig eleve csak az előző Speed Triple-re való rendszerük van, az is teljesítményadatok nélkül, de városban az a fő élményünk, hogy őőőőőőőőőőő, gyorsulunk egy bestiálisat, aztán visszaengedjük a gázt, hallgatjuk az elképesztően lelkesítő durrogást, és így szólunk, anyádat! Aztán megint gáz, megint motorfék, és a már mondott két kommentár a végtelenségig.

A fejidom, mint mondtam, béna, az egyszer ziher, de funkcionalitása megkérdőjelezhetetlen: a kéttenyérnyi műanyag annyira jól tereli a levegőt, hogy 130-140-es tempóig csak a gyorsulás miatt kell kapaszkodnunk, a menetszél miatt nem. És hogy érjük el azt a tempót, aminél már zavar a szél? Hát igen gyorsan, és annál is élvezetesebben. Egy motorkerékpárban eleve az egyik legfontosabb összetevő a karakter, és ebből egy háromhengeresnek eleve bőven jut. Nem annyira felismerhető a hangja, mint egy V2-esnek vagy sornégyesnek, esetleg egy soros kéthengeresnek; nem egy tolakodó felismerés, inkább nüansz. Itt Valami Történik.

Az erő és a nyomaték leadása nagyon szépen, finoman, utcai módon történik, nem kell olyasmitől tartani, hogy az alsó fordulatszám-tartományban kétségbeesetten keresgélnénk az erőt a gázmarkolattal, de az a legváratlanabb pillanatban törne ránk úgy, hogy kis híján hanyatt esünk az egész, ötmilliós kramanccal. Nem. A Speed Triple R alig erősebb, mint a Honda CB 1000 R (126 ill. 133 LE). A váltó hatfokozatú, és semmilyen emlékem nincs róla, ami csak annyit jelenthet, hogy tökéletes, és az élmények elnyomták az emlékét: motorhang, motorfék-hang, meg persze a kezelhetőség.

Kanyarban lesz igazán durva a a Speed Triple R: a szuperkönnyű kerekeknek kisebb a giroszkóp-hatása, és szokatlanul könnyen dől be a motor, aztán persze ha kicsit túldöntöttük volna, korrigálni is könnyű lesz. A Speed Triple már a futóműtől függetlenül, anatómiailag is inkább kanyarodásra, mint gyors egyenesekre való, még a CB 1000R-énél is rövidebb a tengelytávja egy centivel. A telepátiába hajlóan informatív első villa is sokat ad az élményhez, nem beszélve arról, hogy amikor néha egy-egy nagyobbat húzunk a fékkaron, a Brembók révén azonnal egy tökéletesebb világban érezzük magunkat.

A Triump Speed Triple egy eleve prémium márka egyik csúcsterméke, az elérhető legjobb alkatrészekkel. Lehet az árán szörnyülködni, de pont nem arról szól, mennyire kéne emelni a minimálbért, hanem hogy ha valakinek nagyon sok pénze van, vehessen valamit a boltban, ami kicsit jobb, mint a tökéletes. Elnézést, ha kicsit árlista-ízű lett a cikk, de mégsem írhatom nyolcezer karakteren át, amit a nyergében bőgtem, folyamatosan, és amiből végül a teszt címe lett.