Felfoghatatlan ez a zöld. Sötét, mégis világít. Emellett kellemes, nedves hideget bocsát ki, ami a nyomasztó meleget valamennyire tűrhetővé teszi.
A Camaron Highlands-en vagyok, Malajziában, 2000 méterrel a tengerszint fölött. Miközben Európában ebben a magasságban már alig nő valami, itt sűrű őserdő vesz körül. Még negyven kilométer és felhajtok az autópályára, így még emberi időben elérem a következő szállásomat – gondolom magamban.
De aztán meglátok egy táblát, ami Tapah-t, a települést, ahol rá akartam térni az autópályára, 99 kilométerrel arréb adja meg. Hogy a fenébe? Hiszen nem tévedtem el sehol. Hamarosan rájövök, miből adódik a távolság: egyetlen egyenes sem hosszabb 200 méternél. Az út megállás nélkül kanyarog, a meleg aszfalt jól tapad, a folyamatos enyhe lejtő mellett öröm a Yamaha FZ 150-et egyik kanyarból a másikba fektetni.
Kicsi de finom
Tényleg jó ötlet volt, hogy nem nagymotort béreltem Kuala Lumpur egyik motorkölcsönzőjénél, hanem a Hong Leong Yamahánál szereztem egy kis, belpiacos motort. Gondoltam, csak úgy lehet ezt az országot megismerni, ahogy az ottani motorosok élik meg. A fővárosban, a modern felhőkarcolók és szépen megmaradt, különböző stílusú régi épületek között az utcák tele vannak nagykerekű robogókkal és kismotorokkal. Minden piros lámpánál úgy sorakoznak, mint a Grand Prix rajtjánál. És a 150-essel mindig a pole pozícióból indulok.
A maláj autósok nem selyemkesztyűvel kezelik a motorosokat, viszont esélyük sincs ellenük, ha arról van szó, ki ér át hamarabb a nagyváros sűrű forgalmán. A motorosok ballonkabátokkal, a hátrészüket előre fordítva védik magukat a por és a majdnem minden délután feltámadó, rövid, trópusi zuhatagok ellen, de már látni motoros öltözéket is, főleg a nagyobb gépek tulajdonosain.
A mindenhol jelen levő, hatalmas trópusi növények még a felhőkarcolóktól tömött nagyvárosból is élő, zöld oázist varázsolnak. És hogy mennyire él a város! Már régóta megfér négy kultúra – maláj, kínai, arab és indiai – békésen egymás mellett, sőt, sok európai is itt talált magának második otthont. Nem meglepő: Malajzia gazdaságilag gyorsabban fejlődik a világ majdnem összes országánál. A Petronas Twin Towers előkelő üzleteiben megtalálni minden luxust, amit az európai és amerikai prémium márkák kínálnak, míg Chinatownban ugyanezeknek a hasonmásait kínálja sok száz utcai árus, azok árának töredékéért.
Hétköznapi Yamaha nem hétköznapi élvezettel
Már teljesen elfelejtettük, miért volt az MZ olyan, amilyen: akkoriban a motor a nép málhás szamara volt. Ezért lényegesen olcsóbbnak kellett lennie egy autónál, emellett elengedhetetlen volt a megbízhatóság, elnyűhetetlenség és a kényelem. Ezek voltak a mindennapi követelmények, nem a sportosság, a dögös kinézet vagy a veszedelmes teljesítmény. Mivel nálunk már több mint 40 éve a családi autó vette át ezt a szerepet, nehezen tudjuk elképzelni, hogy a motor a család egyetlen közlekedési eszköze lehet.
Európában az autó leváltotta a motort, a praktikus gépeket itt nem is fejlesztették tovább. De képzeljük el a kis ETZ-t mai technikával, a japánoktól megszokott megbízhatósággal, és a mai divatnak megfelelő külsővel – ilyen a Yamaha FZ 150.
A vízhűtéses egyhengeresnek sok konkurense van, még házon belül is. A nagykerekű robogók (underbone motorok) teszik ki a motorizált kétkerekűek nagy részét Malajziában. Nagy sláger közöttük a Yamaha 135 LC: ahogy magam is tapasztalhattam, kőkemény ellenfele az FZ-nek. Szinte egyforma a teljesítményük, kilométereken át lehet meccselni minden centi előnyért. Sajnos olyan jeleneteket, ahol öt vagy még több fős családok utaznak egy robogón, vagy akár két hizlalt disznót és egész heti bevásárlást szállítanak rajta, itt már nem látunk.
A tajvani Kenda gumik virsli méretét (elöl 2.75 – 17, hátul 90/90 – 17) meg kellett szoknom. Eltartott néhány napig, míg tényleg megbíztam bennük, de aztán meggyőztek. A meleg aszfalton szinte ugyanúgy lehetett érezni a csúszáshatárukat, mint egy jó sportguminak. Annak ellenére, hogy nincsenek túl alacsonyan a lábtartók, mindkét oldalon leértek a Cameron hegységben. A Yamaha tesztpilótái nem akarták elhinni, amikor megmutattam nekik, hogy az FZ-vel még enyhén farolni is lehet, miközben szórja a szikrákat. Pedig nekik köszönhető, hogy ilyen jó a futóműve.
Amiben tényleg király a kis Yamaha, az a felszereltsége. Van közép- és oldalállványa, az utasnak rendes kapaszkodója, a kinyitható ülés zárja mellett a sisak is kulccsal rögzíthető. Az ezres FZ1 dizájnjára emlékeztető fényszóró két reflektor-izzójával éjszaka pompásan kivilágítja az utat, a tükrökben jól látunk hátra. A műszerfalon a kilométeróra és a fordulatszámmérő mellett benzinszint jelzőt is találunk.
Nem valószínű, hogy ezt a motort nálunk forgalomba hozzák, de egyet látványosan megmutatott: mai technikával is lehet teljesen józan motorokat építeni napi használatra. De ez nem jelenti azt, hogy unalmasak lennének, sőt, ellenkezőleg: van bennük izgalom.
Kihajtok a nagyváros nyüzsgéséből. Harminc kilométer után elérem Putrajayát, Malayzia új, adminisztratív fővárosát. Ez a mesterséges település még nincs húszéves. Akkor építették, amikor Kuala Lumpur annyira zsúfolt lett, hogy a minisztériumok munkatársai mindig bennragadtak a forgalomban. Minden bőségesen lett méretezve, lenyűgöző az építési stílus. Széles körutak és modern épületek jellemzik, hatalmas parkok és mesterséges tavak tényleg előkelővé teszik. Ebben, a többségében muzulmánok lakta országban persze egy hatalmas mecset sem hiányozhat. A víz mellé épült, így nappal színes falai, éjjel pompás világítása tükröződik a tóról.
Tovább haladok dél felé. A hőség nyomasztó, így amennyire csak lehet, tenger közeli utakat választok az egykori főváros, Melaka felé. A szellő a tenger felől valamennyire hűsíti a levegőt. Hatalmas, régi ágyúk jelzik a kapuk előtt, hogy itt egykor kegyetlen harcok folytak a gyarmatosító hatalmak között.
Bent a különböző stílusú templomok, paloták és parkok tanúskodnak a portugálok, a hollandok és az angolok egykori uralmáról, akik egymás után gyarmatosították az országot. Közöttük főleg kínai stílusú házak állnak; mivel épp a kínai újévet ünneplik, színes felvonulások hömpölyögnek az utcákon. Színes selyemsárkányok kígyóznak, dobok és dudák kíséretében, köztük ugyanilyen színes jelmezekbe öltözött férfiak osztogatnak kabalákat az utcákat körülálló fiatal és idősebb látogatóknak.
Az őserdő kizsákmányolása
Ismét északnak veszem az utamat, hatalmas pálmaerdőkön haladok keresztül. Ami nekünk olyan természetesnek és egzotikusnak fest, valójában mesterségesen lett ültetve. Az egykori hatalmas vegyes erdőket olajpálmákkal váltották le, így nyerik Malajzia egyik legfontosabb exportcikkét, a pálmaolajat. Csak sokkal később, északon láthatom a rengeteget eredeti formájában. Indák fonódnak a faóriások köré: a különböző méretű fák, pálmák és hatalmas páfrányok természetes káoszt képeznek. De már itt is beavatkozik az ember. Tapah és Ipoh között az autópálya mellett egész hegyeket lebontottak, hogy hatalmas bányákban termeljék ki az értékes köveket.
Egy buddhista templomnál megállok. Füstölők égnek mindenhol, kutyák kóborolnak az imamalmok között. Aztán bekanyarodik egy nagykerekű Honda robogó egy hatalmas hűtőládával az utasülés helyén, majd hangosan elkezd dudálni. A láda tele van fagylalttal, nem hagyom ki a lehetőséget és veszek egy hűsítő csemegét.
Végtelenül hosszú híd vezet át a tengeren Pinang szigetére. A kikötőnél számos vendéglő kínálja frissen a tenger gyümölcseit. A hosszú úton megéheztem, boldogan fogadom a vendéglátást. Aztán látok egy egész csapat fiatalt mély hangon dübörgő robogókkal elhaladni. A krómozott csecsebecsék csillognak a már mélyen álló napban. Utánuk megyek, majd látom, ahogy egy bevásárlóközpont mögötti körforgalomban gyülekeznek.
Az átalakított masinák lenyűgözőek. A legtöbb 135-ös Yamaha, jelenleg az ottani sláger a robogók között. Négy (!) 320-as tárcsával és Brembo nyergekkel vannak felspécizve, a fordulatszámmérők 15 ezerig mutatnak, mély morajlásuk árad az Akrapovicra emlékeztető karbon dobokból. A hátra és magasra szerelt lábtartókkal, valamint a versenyző példaképeik fényezésével úgy festenek, mint az aktuális MotoGP gépek miniatűr replikái. Végtelen a srácok motorok iránti rajongása. Hamar beszédbe elegyedünk, megmutatják nekem az utat a szállodámhoz, és másnap reggel találkozunk, hogy együtt motorozzuk körbe a sziget kanyargós útjait.
Viszontlátás a hegyekben
Ismét szárazföld: elkezdek visszatérni délnek. Ipoh után a Cameron Highlands felé térek. Az út egyre tovább kanyarog a felhők felé, míg be nem érünk a ködbe. Jobbra-balra még mindig az őserdő vesz körül, a fák és kúszónövények között patakmedrek húzódnak, rendszeresen zúdulnak alá vízesések az út menti partoldalról. Ahogy ismét lefelé halad az út, rengeteg ültetvény övezi. Itt azt termelik, ami Malajziában olyan egzotikus, mint nálunk az ottani trópusi gyümölcsök: epret! A hatalmas ültetvények között rengeteg ősrégi Land Rover parkol. Mintha az össztermelés került volna ide, miután kimustrálták őket valahol máshol.
Ahogy döntögetem a Yamahát egyik kanyarból a másikba, hirtelen feltűnik előttem egy robogó nagy hűtőládával. Ugyanaz a fagyiárus, akivel egy nappal előbb vagy száz kilométerre innen találkoztam! Megünnepeljük a viszontlátást, és ismét veszek tőle egy fagyit.
A végtelen kanyargás után Kuala Lumpur felé folytatom utam az autópályán. A fővárostól északra meglátogatom a hindu vallás egyik legpompásabb szentélyét. Batunál 272 lépcső vezet fel a hatalmas cseppkőbarlanghoz, bent Murugan istenségnek állítottak oltárokat. A lépcső tövében 43 méter magas szobrot állítottak 4000 tonna vasbetonból; Thaiföldről hozták az aranyfestéket, amivel lemázolták. Hemzsegnek a turisták, mégis végtelen áhítatot sugall a hely. A szerzetesek éneke hangzik az oltárok és a templomhelységek felől, szülők ide hozzák a csecsemőket áldásért.
Nyüzsögnek a majmok, melyekkel az őserdőben is lehet találkozni, ha a fák koronái közt lazán átugranak az út fölött. Itt könnyebben találnak táplálékot. Nem ajánlatos az idelátogatóknak, hogy kaja legyen náluk, mert az ügyes négylábú tolvajok azonnal megtalálják és elcsórják.
Visszatérés a paradicsomba
Fájó szívvel adom vissza az Yamaha FZ 150-et. Rengeteg élvezettel ajándékozott meg a kis gép; visszahozta az emlékezetembe, hogy 15 lóerő és a 90/90-es hátsó gumi is elegendő ahhoz, hogy élvezzük a motorozást. Együtt jártuk be Malajziát és ismertük meg az ottani motoros világot. Egy biztos: vissza fogok ide jönni, hogy felkutassam ennek a trópusi paradicsomnak a többi részét is.
Utazási információk Malajziáról
Általános:
Malajzia nem sokkal az egyenlítő fölött helyezkedik el a Kínai-tengeren. Egyrészt a Thaiföldi-félsziget 130 000 négyzetkilométeres déli része, másrészt Borneó szigetének 200 000 négyzetkilométeres északi része alkotja. Északra Thaifölddel, délre Szingapúrral határos, Borneón Indonéziával, de Bruneit is körbeöleli. Kínai, indiai, és arab népek élnek a malájok mellett már évszázadok óta. A fő vallás az iszlám, de a multikulturális lakosságot a békés tolerancia jellemzi. Malajziát egymás után Portugália, Hollandia és Nagy-Britannia gyarmatosította, ezáltal sok Európai szokás is meghonosult. Az ország második hivatalos nyelve az angol, így a legtöbb, jellemzően nyitott helybelivel könnyű kapcsolatba lépni.
Az egész évben, de különösen téli menekülésnek javasolt.
Elérhetőség:
Számos repülőtársaság repül Kuala Lumpurba. Idejében lefoglalva 200 ezer forint alatt oda-vissza el lehet jutni Budapestről.
Igaz, a maláj forgalom nagy részét a nagykerekű underbone robogók és a kismotorok alkotják, mégis oda kell figyelni a figyelmetlen autósokra és kamionosokra. Az utak minősége viszonylag jó, az autópálya-hálózat a főváros körül és a félsziget nyugati részén jól kiépített. A fizetőkapuknál ingyenes motorsáv van, miközben az autósoknak fizetni kell. Ezen kívül öt-tíz kilométerenként található egy kis fedett parkoló, ahol a motorosok beállhatnak a rövid, de heves trópusi felhőszakadások alatt.
Tudnivaló:
Igaz, a képek kedvéért levettem, de európainak javasolt motorozás közben a nyakat és az arcot sállal védeni, mert a trópusi nap sugárzása olyan erős, hogy még a napozókrém mellett is megégünk a közlekedés közben.
Használható szálláshelyeket napi 7000 forinttól lehet találni. Szállodák minden nagyobb helységben, kempingek a legtöbb turistahelyen találhatók. A maláj konyha igen jellegzetes és fűszeres. Ezen kívül kínai, arab és indiai ételek is elterjedtek, de az ismertebb Európai és amerikai gyorsétterem láncok is megtalálhatók. Amit nagyon tudok ajánlani – sokféle, friss, trópusi gyümölcs, lehetőség szerint a piacról. Mangó és papája, ananász, sárkánygyümölcs, marakkuja, emellett a mézédes maláj törpebanán, mind csemege.
Pénznem és árak:
A maláj fizetőeszköz a ringit. Egy ringit nagyjából 70 forintnak felel meg, az árak valamivel a magyar szint alatt vannak. Mivel az országnak saját olaja van és szubvencionált a benzin, egy liter mindössze 135 forintba kerül.
