Javítsam vagy dobjam ki?

Tavaszi leltár

2013.04.21. 07:15
Itt a szezon, nem csak a motort kell felkészíteni, hanem a ruhákat is átnézni, megjavítani, esetleg könnyes semmel megválni tőlük. Sajnos vannak olyan holmik, amelyek nem bírják soká, ellenben akadnak tárgyak, amelyek évtizedeket is túlélnek – a lényeg a szerencse meg az ápolás.

A Clover IS-3-as kesztyűmet azután vásároltam, hogy négy éve egy pillanat alatt elvesztettem az előző pár Vanuccit. Én voltam a hülye, egy fáradt, átmotorozott nap után, hazainduláskor fennhagytam az autó tetején a Suomy bukót, benne a vesekötőt meg kesztyűt. Mire rájöttem, hogy mennyire hülye vagyok, már kilométereket haladtam az M1 bekötőjén. Gyorsan mentem visszafele egy tiszteletkört, persze egyik sem lett meg – jó tanulópénz volt.

A Cloverre azért esett a választásom, mert erős, de mégis puha bőrből varrták, megfelelő protektorok voltak rajta és tökéletesen passzolt kezemre. Nem veszek rá mérget, de 27 ezer forint volt az ára – igazából már tavaly ki kellett volna dobnom, de most már nem halogatom tovább.

Előbb a tenyerén levő csúszásmentesítő betét kezdett leválni. Mivel nem volt lyukas, nyugodtan használtam tovább. Nagyobb esők után kíméletesen szárítottam, át is kentem – a bőrkesztyűk ápolása fontos, mert bekeményednek és pillanatok alatt tönkre mennek. Mivel vezetés közben a tenyerem is hajlamos nyirkosodni, pláne szükség van erre, de úgy tűnik, hiába volt minden.

Évről évre merevebb lett. A belseje elkoszosodott, annak ellenére, hogy természetesen nem húzom fel olajos-piszkos-saras kézre. Próbáltam kifordítani, de a merevítések és a protektorok miatt ez lehetetlen volt.

Tavaly kilyukadt az ujja. Nem estem kétségbe, drága nagyanyámtól eleget láttam, hogy stoppolja az ilyet. Legjobb tudásom szerint megvarrtam, de a szezont már így sem bírta végig. Tél végén úgy voltam vele, hogy majd keresek egy újat, aztán mehet a kukába – persze, hogy elfelejtettem.

A KTM Duke 390 bemutatója előtti este döbbentem rá, hogy nincs rendes kesztyűm, így kénytelen voltam betenni a táskába. Sajnos 1500 méter tengerszint feletti magasságon már eléggé bejött a hideg a két lyukas ujjvégen, így nem volt más választás, mint a puruttyaság: a Wolfgangsee luxuséttermének pincérétől kértem ragasztószalagot és lezártam a lyukat. Nem volt szép, de erre az egy útra még megfelelt. Jól nézzék meg a képeket, mert a fotózás után ment a kukába az egykori minőségi sport-túra kézvédő.

Az IXS enduró kesztyűje jóval egyszerűbb, könnyebb termék. Mivel alapanyaga műszálas textil, nem nagyon kellett ápolgatni, a rajta levő pár négyzetcenti velúrbőr nem igényelt semmi extra törődést.

A terepen kívül ezek még egy dologra jók: nyári, utcai és városi motorozáshoz is hibátlanok. Elég erősek, jól szellőznek, beépített protektoraik miatt még védenek is egy esetleges bukáskor. Én a robogósoknak is ezt szoktam ajánlani, hisz ők hajlamosak arra, hogy semmit se húzzanak kezükre, mondván, hogy a motoros kesztyű olyan bumfordi.

Aki látott már olyan embert, aki tenyérrel levette az aszfaltot motoros baleset során, tudja, miért kell valami a végtagra: az, hogy a combjukról műtik fel a bőrt, és fél évig a vécépapírt sem tudják használni, és a pohár víz megfogása is gondot okoz, éppen elég indok arra, hogy legalább valami legyen rajtunk – na, erre pont jó a könnyű, szellős endurókesztyű.

A bolyhosodáson túl nagy bajom nem volt vele. Az ujja a saját hülyeségem miatt lyukadt ki: hozzáértem a forró kipufogóhoz. Amit a bőr kibírt volna, ez nem, a műanyag szálakból szőtt anyag rögtön szétolvadt. A feszítést viszont nem bírta: a csukló meleltti fülecskénél fogva húztam mindig, szép lassan kilyukadt, bár még tart.

Megvarrtam ezt is, egy évet bírt, de most már továbbfeslett, nem tudom ismét javítani. Jelentem, három év után ez is kuka, de tervezem, hogy a napokban veszek egy hasonló, egyszerű színű és kivitelű kesztyűt.

Az IXS Victory csizmám nem csak motorozáshoz, hanem ír néptánchoz is alkalmas kopogós fémbetétje miatt. 42-es, mint a lábam, ennek ellenére nem volt igazán kényelmes. A talprész hossza megfelelt, bokában volt szoros. Feltehetőleg a gyerekkorban állandósult bokasüllyedésem okozta ezt: a cipzárt alig bírtam felhúzni. Szép lassan előbb a húzóka szakadt le, majd a cipzár varrása is kiszakadt.

A forgalmazótól kértem segítséget, akik egy bőripari vajákosságban rendkívül tapasztalt idős hölgyhöz küldték javításra. Úgy varrta be az újat, hogy bővebb lett a szára, így már strammul belefér a bokám. Tökéletes.

A képeken is látszik a két orrkoptató helyzete: nem egyformán feküdnek fel, vagyis különböző szögben állnak el a gumis talptól. Ezzel nincs baj, igazából csak a szememet zavarja – azon, hogy ez egy erős, jó anyagú és kiváló protektorokkal megvarrt lábbeli, nem változtat. Jobban dzsiggelek benne, mint Michael Flatley.

A szezon eddigi egyetlen újdonsága az Okula Kristián síszemüveg. Felbontatlan csomagolásban kaptam Lukács Palikától, akinek 350-es Jawáját meg 125-ös Danuviáját már korábban bemutattuk. A garázsában találta, de ő sem tudja pontosan mikor került oda – egy biztos, a kísérőjegye alapján 1981-es.

„A szemüveg, amellyel nyerni fog” – hirdeti a doboz felirata, sőt, a Csehszlovák Síszövetség ajánlását is ráírták. Eredeti ára 49 korona volt, aminek mai összegre való átszámítása fölösleges, de annyi segítséget adnék, hogy a Cseh Statisztika Hivatal adatai alapján akkor 1,70 korona volt a csapolt sör átlagára.

Háromféle optikai betét van hozzá, ködhöz narancs, normál víztiszta és gyengén barnított, ha süt a nap – nem titok, régen sokan, főleg a terepmotorosok használták ezeket, mert könnyebbek és formásabbak voltak a boltban kapható motoros szemüvegeknél.

Én egyelőre még csak a zöld, nyitott sisakomhoz vettem fel: narancsosan látni a világot felettébb mókás, vidáman posztapokaliptikus. Viccnek tökéletes, de biztos, hogy néha hordani fogom, hisz gyönyörűségesen cseszkó, pont mint a gyerekkorom.

A szintén IXS kétrészes bőrruhám is előkerült már, igaz, még csak a nadrágja volt rajtam. Ősszel átfújtam bőrápolóval mindkettőt, de még át kell rendesen kenni – haláluk a kiszáradás, vigyázni pedig megéri rájuk, meghálálják.