A 125-ös robogót is lehet élvezni

Yamaha X-max 125

2013.04.23. 05:51

Adatlap Yamaha X-MAX 125 / ABS (125 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 125 cm3
  • Hengerszám: 1 hengeres,
  • Teljesítmény: 14 LE @ 8750 rpm
  • Nyomaték: 11.33 Nm @ 8750 rpm
  • Ülésmagasság: 792 mm
  • Tömeg: 173 kg
  • Tank: 12 l
  • 1 288 000 Ft

A Yamaha az X-Max 125-tel komolyan odatette magát, hogy ne szükségmegoldást, hanem élményt adó járművet hozzon létre, amely nem csak praktikuma miatt szerethető. Kedve támad az embernek hagyományos értelemben motorozni vele, just for fun.

Vannak a normális méretű robogók, mint a Xenter, meg vannak a maxi gépek, mint az X-Max. Fene tudja, hogy a méretes robogók korszaka mivel kezdődött, úgy rémlik, még  a Honda Helix-szel 1986-ban. Az kettőötvenes volt, majd sokkal később, 98-ban jött a 250-es és 400-as Suzuki Burgman.

A Yamaha sem maradt ki, először a Majesty sorozat jött a látómezőmbe, de azt már teljes palettával mutatták be 125-től kezdve, míg a többiek később, az EU jogosítvány kategóriának megfelelően kezdték el a kisebb blokkos nyolcadlitereseket forgalmazni.

Az X-max sok egyéb típus mellett az X-City nagykerekűvel osztozott egy csomó alkatrészen. Annak kereke nagyobb, ennél viszont több hely marad a csomagoknak és jobban is néz ki. Elöl 15, hátul 14 collos felnik vannak 120-as, illetve 140-es gumikkal. Az eredeti 2006-os típushoz képest egyszer már megfésülték, sokkal komolyabb műszerfalat kapott az addigi bénácska helyett, sőt, az idomzat is szebb lett.

Az X-Max természetesen egyhengeres. Vízhűtéses, SOHC négyszelepes blokkal rendelkezik, amit a B125-ben megengedett 15 lóerőre csavartak fel. Nyilván befecskendezős, de ezzel a járás, a fogyasztás és teljesítmény terén is profitálunk. A fékek egész komolyak: elöl-hátul egy-egy tárcsa, 267 illetve 240 mm átmérővel, de az első fék kétdugattyús, sőt, ABS is rendelhető.

A díványrobogó súlyban is más kategória: a Xenter sem ötvenes méret a 142 kilójával, de az X-Max 173 kilója már főleg nem kismotor dimenzió. Még csak nem is 125-ösnek néz ki, az biztos. Ez a tömeg már egy 600-as sportmotor szintje. Viccből megkérdezhetném, hogy elbír-e a motor és a fékek ekkora tömeggel, de előbb térjünk rá az esztétikára és az összeszerelési minőségre.

Az egész robogó erősnek tűnő, masszív csővázra van építve, amely a lábtartónál kardánalagútként magaslik, azaz itt nem tudsz elvinni se egy láda almát a trepnin, se Marshall erősítőt, ellenben sportosabbá, komolyabbá teszi a külsőt. A nem csak alul, hanem felül, a burkolat alatt is futó vázcsövek enyhén térhálós megoldásért cserébe komoly szilárdságot adnak: a váz az alapköve a futómű stabilitásának.

A kidolgozás szerintem parádés, a műanyagok nem nyiszognak rossz úton sem, minden klappol és a fényezés is szép, de ezt a Yamahától megszoktuk. Megjegyzem, 1,3 milla annyira nem olcsó, hogy aggódni kelljen emiatt. Nekem a metálbordó szín jutna utolsónak eszembe, de azt hiszem az X-Max mégis ezzel tetszik legjobban. Nem kérdés, csinos, és számomra pozitív, hogy extremitástól mentesen: nincs kacsacsőr, hangyászorr, vízilófar, hogy az állatkert egyéb lakóiról ne is beszéljünk.

A műszerfal két kerek cső köré van rendezve, kicsit autós, reflektálva a kategóriához képest sportos menetteljesítményre. A műszerpanel formaterve valahogy erősíti a kohéziót közted és a motor között: ülsz rajta, kényelmes, jól megy, kanyarodik és nem egy béna robogóműszerfalat, hanem ezt a sportos, kellemes narancsfényű, szép skálázású órákat látod pont ide illő digitális kijelzőkkel. Az agyad meg küld egy üzenetet: elégedett vagy.

Tavaly egy országjáró túrát terveztem a robogóval (ami nem jött össze, de ez most mindegy), és elkértem volna ezt. Yamaha János azt mondta: szívesen odaadja, de vigyem inkább a T-Max 500-at, az való a feladatra. Nyilván igaza van, ennek ellenére a kis X-Max-ban is benne van a bugi. Oké, autópályázás kizárt, 15 lóerővel csodák nincsenek, a vége óra szerint 100 felett volt  valamivel. Kimegyavilágból-stílusban 90 a tuti. Akkor sem sírnék, ha akár 50 kilométerről ezzel kellene bejárnom.

Az X-Max-et jó vezetni, jó vele kanyarodni. Motorozni lehet vele és ezt az élményt sokkal hamarabb, egyszerűbben és kisebb rizikóval adja meg annak, aki autóról ül át, mint egy rendes motor. Amíg azzal bizonyos dolgokat tanulni kell – és egyáltalán nem a váltásról beszélek – addig ezzel magától értetődő. Például a testéhez képest megdöbbentő könnyedséggel dönthető ívre a kanyarokban. Szűk helyen sincs gond, nagyon el van találva a praktikum/élvezet arány. Pedig csak egy robogó.

Az ülés nagyon kényelmes és a hely nagy, teljesen laza térdpozícióval, már-már csopperesen előrenyújtott lábbal lehet terelgetni. A szélvédelem is megfelelő, bár én pont nem a szélvédős változatot próbálgattam, igaz, talán pont emiatt még jobban tetszett. Itt csak egy kis plusz idomocska van a műszerfal felett, ami némileg fölénk dobja a szelet, míg a lábak eléggé védve vannak. Nyáron ez így tökéletes még hűvösebb időben is, én legalábbis nem szeretem az „akváriumon át nézem az utat” érzést.

A fékekről szinte felesleges beszélni: bár én az ABS-es változatot próbáltam ki, szerencsére nem volt alkalmam blokkolni a kereket. A finom gázhoz és futóműhöz finom, egyujjas fékek járnak, persze aki még nem ment ilyennel, az óvatosan markoljon bele, mert kisujj milliméteres mozdulatára is harapnak.

Hogy mennyire kicsi? Nyilván a 2200 mm-es hosszával és az 1545 mm-es tengelytávjával jó nagy, nagyobb mint az XJR 1300, de nincs az a trendi, gigalomán őrült kiterjedése, mint egy-két repülőgép-anyahajó méretű robogónak. Ez még a kényelmes, masszív, de használható dimenzió. Más kérdés, hogy a 250-es ugyanez, csak a blokk nagyobb, így lehet gondolkodni, hogy a 250-esbe szereltek kisebb blokkot, vagy a 125-ösbe nagyobbat. Szerintem az előbbi.

Az utasnak is bőséges helye van, ráadásul ezen a változaton egy helyes kis háttámla is található, ami általában rontani szokta az összhatást, de most nem. Az utas kényelme nem csak ezért fejedelmi, hanem a majrévas miatt is: a hatalmas kétoldali kapaszkodó a kézre eső helyet teljes mértékben átíveli. És még esztétikus is. A csomagtartó a nyereg alatt megfelelő, két sisak fér bele, de az első idomba is jutott tárolórekesz.

Maxirobogóknál már nem divat a monoshock rugózás, így két rugóstagot találunk hátul. A futómű komfortra lett hangolva, bírja még a rossz magyar utakat is. A macskakő sem nagyon hatja meg: nem mondom, hogy K1600-as BMW szint, de nem érezhető vészesnek a múlt iránti eszeveszett rajongásunk tárgyát képező kőhalmokon való átkelés, mint ahogy a villamossín keresztezést is jól veszi. A 12 literes tank biztosan elég átszelni majd' az egész országot, cirka három literrel lehet számolni, ami baráti.

Az ár ugyan borsos, de tegyük mellé a technikát is. Az X-Max könnyűvé teszi a döntést, hogy letegyük az autót és ezáltal ne csak a környezetvédelemért, ne csak a dugók kiküszöbölése érdekében, hanem saját szórakoztatásunkért is tegyünk valamit.