Költs el félmilliót, és nem halsz meg

Ahogy a szalagkorlátnak támasztva lassan visszanyertem az eszméletemet, egyszerre megértettem, miért költenek egyesek annyit ruházkodásra, mint én motorvásárlásra. A fél pár bakancsom percek múlva került elő az árokból, a bukósisak viszont ment a kukába, mivel arcra érkeztem az ütközés után. Vele tartott a kedvenc Fila tolldzsekim, és a Mustang farmeremet sem fizette ki a biztosító. Életem első és eddig egyetlen motoros balesete tizenkét éve történt. Az otthon töltött lábadozós hetek végén, erőnek erejével motorra ültetett egy barátom, ezért a következő szezon elején lázasan számolgatni kezdtem a félretett pénzemet. Nem a szokásos egy szezon egy motor-elv hajtott, hanem hogy tudtam, a büdös életben nem lesz még egyszer olyan szerencsém, hogy az alapvető védőfelszerelések hiányában is viszonylag épen éljek túl egy ekkora csattanást.

73 ezer forint bődületes pénz volt a kétezres évek elején, ezért jó vételnek tűnt az ötvenre leárazott, vajszínű UVEX motoros kabát. Később rájöttem a durva árcsökkentés okára. Az eleinte végtelenül elegáns árnyalat néhány esős nap és óvatlan lánckenés után gusztustalanná változtatta a protektoros, kivehető termobéléssel készített kabátot. Azóta tudom, ha egy szövetből készült motoros ruhát igazán átjár a kosz, az már csak tisztább lesz, tiszta soha. A feltűnő színeket viszont hamarabb észlelik az autósok, tehát nincs boldogság a Földön.

A következő években tudatosabban böngésztem a kínálatot. Rájöttem, a mindenféle hosszú és rövid kabátok és motoros nadrágok robusztus felépítése nem feltétlenül jelent annyi biztonsági és kényelmi többletet vezetés közben, mint amennyivel megterhelőbb, hogy amiben sok az anyag, általában sárnehéz. Nagyjából két-három szezononként jöttek az újabb és újabb cuccok: egy másik, szerencsésebb színű UVEX, de csak mert csereakció volt, majd egy olcsó Rolef, amelyben játékból még futárkodtam is egy kicsit. Később egy tökéletesen az én alkatomra szabott Spyke összeállítás, majd egy méregdrága, évekig derekasan szolgáló Dane.

Most már pontosan tudom, mire számíthatok a harmincezer forintos, és mire a százezres ruhadaraboktól. Tévedés, hogy az alsó árkategóriával nem is érdemes szemezni. Egy-egy shoxos vagy Rolef is megfelelhet a célnak. Ha ennél többre, nagyobb kényelemre, tartósabb anyagokra és biztos esővédelemre vágyunk, az tízezrekkel lesz drágább. Fontos tudni, hogy mindenki szervezete eltérő mértékben tűri a meleg és hideg időjárás okozta igénybevételt, de általában véve igaz, hogy aki fázik, vagy tikkad a hőségtől vezetés közben, hamarabb elfárad, csökken a koncentrációs készsége. Ez saját tapasztalat is, ezért sajnos nem írhatom, hogy az alapáras motoros kabát, nadrág és csizma is tökéletesen megteszi. Ettől függetlenül életveszélyes a következtetés, hogy amíg nincs pénzünk a fejlett technológiára, nyugodtan motorozzunk utcai ruhában.

Minden eddigi motoros holmimról elmondható, hogy a tervezők 183 centis emberhez nem hatvanöt kilogramm tömeget kalkuláltak. Ami elég hosszú volt, lötyögött rajtam, és viszont. Így kötöttem ki a kicsit bő, de nem bokavillantós nadrágoknál, illetve a kitárt karral sem szánalmasan rövid kabátoknál.

Egy ilyen Shox-Dane szettben érkeztem másfél éve a Totalcarhoz, és ebben indultam el Csikóssal tavaly Szlovéniába, a Triest or die túrára. Mivel még a legjobb felszerelés teljesítőképessége sem határtalan, és mivel ezek a határok a kényes, szél- és vízzáró anyagok öregedésével egyre szűkebbé válnak, nem lepődtem meg, hogy egy órával indulás után már teljesen átázva álltunk Martonvásárnál, és kétségbeesetten rángattuk magunkra az esőoverallt. Mégis kézzel kellett volna mosnom őket a gép helyett? Akkor már mindegy volt. Azért nem eleve az undok kezeslábasainkban indultunk útnak, mert még a kis, B125-ös robogók vezetése is fárasztóbb úgy, hogy közben itt-ott folyamatosan húzódik-feszül rajtunk egy felesleges réteg. Mindez még semmi ahhoz képest, amikor ráállok a BMW-nek kényelmes, százötvenes tempóra a német autópályán és úgy belém kap a szél, hogy percekig fehér ujjakkal markolom a kormányt. Az esőruha pokoli kényszermegoldás, na.

Kalandjainkról részletesen olvashattak, bármikor újra indulnánk, akár szétázva is. Óriási meglepetés ért, amikor a hazaérkezést követő első napon egy köbméteres kartondobozt rakott valaki az íróasztalaink közé. Yamaha Jánosról kiderült, nem csupán a motormárkát képviseli itthon, de a svájci IXS-t is. Az iksznek nevezett IXS mindenféle motoros felszerelést készít, de nem ismerik olyan sokan, mint a többi mainstream gyártót. Nem csak textil és bőr ruhadarabokat, de bukósisakokat is kínálnak, a katalógusuk vaskos, mint egy telefonkönyv.

A gigantikus dobozban két teljes motorosruha-összeállítást találtunk egy-egy kísérőlevéllel. János olvasta a posztjainkat, és mivel fogékony a szenvedéstörténetekre, úgy döntött, meginvitál minket az IXS-tesztelői közé. A feltétel csak egy: kíméletlenül le kell írnunk amit a kabátokkal, nadrágokkal, kesztyűkkel és csizmák hordásakor tapasztalunk a következő hónapokban, években. Hát legyen. Nézzük, mit kap az ember félmillió forintért!

Őrülten kíváncsi voltam, hogy egy ilyen drága szettben el merek-e majd motorozni mondjuk a Balatonig, amikor már erősen fagy. Tervezgettem a nagy túrát, gondolatban hősként ünnepeltem magam a Tihanyi apátság előtt, aztán úgy alakult, hogy mindezt a pár tízezer forintos motoros ruhában dolgozó Gróf Miki tette meg helyettem egy Yamaha Xenter 150-nel. Így végül csak most, a hirtelen jött kánikulában kezdtem el használni holmikat.

A motoros kesztyűkkel kapcsolatos ígéretekből mindig gyököt kell vonni. Az eddigi legdrágább, szintén tesztre kapott példány volt az örök kivétel. A szépen varrott marhabőr, nyári Spyke kesztyűmről ma is jó véleménnyel vagyok, pedig évek óta nem volt a kezemen. Nem ígérték, hogy vízálló, így nem is ért csalódás, amikor öt perc esős vezetés után mindig cuppogott benne a kezem. Cserébe nagyon jól éreztem a kormányt a markomban, jól is nézett ki, és ahogy egy rendes baleset, vagy ablakbeöklözés nélkül meg tudom ítélni, a kézfejen lévő protektor is tökéletesen megvédett volna, ha úgy alakul. Aztán, ahogy Árpád is leírta, jött a keményedés, majd a lyuk.

Az IXS-től kapott Nordic kesztyű leírásában nem egy, kettő, hanem a legígéretesebb, három hópihe jelzi, a hidegállóság mértékét. Az angol nyelvű katalógus egyetlen francia jelmagyarázata szerint Trés résistant au froid d'hiver, vagyis nagyon ellenálló a téli hideggel szemben. A motoros ruhagyártás úgy működik, mint a motoripar. Vannak neves beszállítók, ezeknek vannak szabadalmaik, ezért nevük puszta feltűntetése is komoly állítás egy-egy védőfelszerelés mellett.

Az IXS kesztyűk zömében a legdrágább, Gore-Tex membránnal oldották meg, hogy a jeges szél ne jusson be, de az izzadtság se rohassza az ember kezét, ha éppen nincs annyira hideg odakint. Már az első fagyos héten tapasztaltam, hogy a rendszer tökéletesen működik. Mint minden rendes téli kesztyű, a Nordic is hosszú szárú, így nagy felületen találkozik a kabát mandzsettájával. Még akkor sem válik szabaddá az ember csuklója, amikor középtámaszra húzza a motort, vagy lehúzza a sisak plexijéről az esőt, a bal hüvelykujjhoz épített gumiéllel. Apró de okos találmány ez is.

A Nordicnak is kellett némi bejáratás, hogy felvegye a kezem alakját. Már megszoktam, ennyi beépített anyagnál ez nem több, mint műfaji sajátosság. Hihetetlenül jó minőségűek a bőrrészei, ugyanakkor nem túl vaskosak, hiszen nem marha-, hanem kecskebőrből valók. A kézfejen, az ujjakon és a kézélen kialakított protektorok lágyak, de bizalomgerjesztők. A varrások olyan pontosak, hogy ha a kesztyű a nem látható helyeken is ilyen precíz, kinézem belőle, hogy évekig tökéletesen szolgál majd. Most persze dög meleg, de amint jön egy kiadós eső, megint felveszem, hogy megtudjam, meddig nem engedi át a vizet sok beépített szabadalom és mikor jön el a gyűlöletes pillanat, amikor egy levételnél a kezemmel együtt kijön a bélés. Ha megtörténik, azt is megtudják, hiszen ezt ígértük Jánosnak.

Az IXS szett legdrágább darabja a Nimrod kabát. Közvetlenül az absolutely first class fejezet kezdetén található a katalógusban. Nagyjából annyit kérnek érte, mint egy tűrhető állapotú régi-Swiftért. Csakhogy a svájci egyezményes viszonyítási rendszernek nem része a régi-Swift, ott az ára sem jelentős összeg, ha az elköltésével meg lehet spórolni a baleset utáni intenzív kórházi ellátás költségének egy részét. A Nimrod háromnegyedes szabású, derék alá ér. Kétféle bélése van, ezek már most feleslegesnek tűnnek. A melegtartó betétet már ki kellett venni, de amikor bent volt és igazán hidegben motoroztam, egyáltalán nem engedte be a szelet. Apró kellemetlenség, hogy a kabát teljes zárásához két cipzárat és egy patentsort kell összekapcsolnunk, ami eltart egy darabig. Utóbbi tetején mágnes van, vagyis magától a helyére talál.

A Nimrodban is ott a Gore-Tex membrán, de külső alapszövetét egy durvább és egy finomabb szintetikus szövet alkotja. A hajlatoknál rugalmasabb a rendszer, míg a bukáskor kritikus helyeken brutálisan ellenállónak tűnik. Egy ilyen drága kabáttól elvárom, hogy több helyen is szűkíthető legyen, ne csak csípő- és deréktájon. Az IXS-nek nem csupán a mandzsettáját lehet összehúzni, hanem az alkart és külön a felkart is, mégpedig valamilyen drágább csattfélével. Nem meglepetés, hogy ez a kabát is bő nekem, de kompenzálható a probléma.

Ahogy az elmúlt hetekben melegedett az idő, kikerült a termobélés, és ezzel néhány dekát fogyott is az amúgy elég nehéz kabát. Egy álló fogast simán felborít, ha valaki csak úgy felakasztja rá. A bélések számának csökkentése mellett kinyitottam a mellkason és a hát közepén lévő szellőzőket. Ezek amúgy a Nimrod erősségei. Árpád kisakkozta, hogy a hátprotektor az első hónapokban rossz helyen volt, így a hálós hátszellőzőből áttettük a helyére. Érdekes, hogy a gerincvédőt tépőzárak pozícionálják, így tényleg nem csúszkál fel-alá. Az európai szabványnak megfelelő protektorok nem hiányoznak a vállak és a könyökök környékéről sem, de ez minden teljes értékű mai motoros kabátban így van.

Egy Nimrodhoz hasonló túrakabáton a zsebek legalább olyan fontosak, mint az, hogy védjen az időjárással szemben. Az IXS az első az eddigi motoros pályafutásomon, melyre profin vízmentesített külső zsebeket raktak, így nem történhet meg az, ami a megboldogult Spyke-nál okozott egy kis bizalmi megingást annak idején. Annak hiába zártam be gondosan a külső oldalzsebébe a telefonomat, száz esős autópályakilométer után állt benne a víz, mert a cipázakat nem fedte kívülről szűk lamella. Szakadó eső volt, ez igaz.

Persze mint abban, ebben az IXS ruhában is rengeteg belső zsebet találni. Hármat számoltam össze eddig, és a közülük legkevésbé védett mellé oda is írták, hogy nem vízálló. A telefonzseb viszont nem csak abszolút védett, de neoprén anyagból is van, így egy kisebb hasraeséskor még képes lesz mentőt hívni, aki előrelátóan oda tette a telefonját. Azért is érdemes a test közelébe tenni a telefont, mert még a mai akkumulátorok is ledermednek a hidegben, így esetleg kikapcsol a készülék mielőtt valójában lemerülne.

A kabáthoz a Haran nadrág illik, azzal lehet könnyedén összecipzározni. Sajnos meleg időben annak ellenére utálom a motoros nadrágokat, hogy egy bizonyos árszint fölött tényleg nem irritálják a bőrt. Hangsúlyozom, ebben óriási különbséget észleltem eddig és higgyék el, nagyon el tudja rontani az ember komfortérzetét egy túrán a folyamatos bőrirritáció. A Haran minden bélése bőrbarát műselyem-szerű anyagból készült, így ha a napi városi robogózáskor nem is, városon kívül mindig rajtam lesz.

Ahogy a kabátban ott vannak a könyök és vállprotektorok, a Haran nadrágba is betették a térd és csípővédő-betéteket. Eddig sajnos csak kétszer viseltem, de érzem, valamit még állítani kell rajta, mert a térdprotektorok nem találják a helyüket. Lehet, hogy ezúttal is a lehetetlen testalkatommal van baj? Amikor kiveszem a meleg bélést, nagyon bővé válik a nadrágszár, miközben valamivel feljebb, a derékszűkítőkkel tökéletesen be tudom állítani a testarányaimhoz. Híznom kéne egy kicsit térdre? Amíg ez kiderül, igyekszem jól eligazgatni mindent, kinyitom a szellőzőket, és élvezem, hogy országúti tempóban ebbe a nadrágba sem rohadok bele öt perc alatt.

Látom már, hogy az IXS-tesztelő élete csupa gond és tennivaló. A csizma szekció egyetlen igazán érdekes modellje az Air-Jet egyetlen érdekes extrájáról a Gore-Tex XCR-ről nem szól magyarázat a katalógusban. Hallatlan kitartással rákerestem a sosem hallott rövidítés jelentésére az interneten. A gyalogtúra és hegymászó-felszerelésekben lévő technológiák jelentős átfedésben vannak a motoros felszerelésekben lévőkkel. Az XCR az Extended Comfort Range rövidítése, már tudtam, hogy a következő percekben mindent megtudok majd az izzadtság elleni küzdelem aktuális állásáról.

Biztató hírek a lábszag harcmezejéről. A szokásos bőr felsőrész helyett zömében műanyagszövetből készült Air-Jetben lévő XCR huszonöt százalékkal hatékonyabban vezeti el a láb kipárolgásait, mint a hagyományos Gore-Tex. Egy nyolc órás időszakban akár három milliliterrel több izzadtság távozik a csizmából, miközben ha jön egy kiadós eső, a víz nem árasztja el a lábfej környékét. Hogy ez, és a többi remek ígéret csak laborkörülmények közt, kísérleti egerek közreműködésével reprodukálható-e, majd meglátjuk. Május második hetére pocsék időt ígérnek, végig szakadni fog az eső. Pont erre van most szükség az IXS felszereléseink kíméletlen teszteléséhez.