Ma senki nem fog gyűlölni

Yamaha Chappy LB50, 1978

2013.04.30. 05:41
A kertvárosban motorozókat mindenki gyűlöli. Az anyukák féltve húzzák magukhoz a gyerekeket, a nyugdíjasok ellenségesen néznek a kapuk mögül, a kutyák csattogó fogakkal kapnának a lábikra után. Most meg? A nők kedvesen mosolyognak, a kölykök vágyakozóan bámulnak, az idősek békésen simítják meg az elhízott dakszlikat: helló, Chappyvel jöttem!

A kis ötvenes Yamaha a világ egyik legédesebb járműve. Muszáj szeretni, olyan, mint egy cuki bébimalac, amit mindenki elérzékenyülve nézeget. Viszont míg a kis röfi 530 kilós Béla tenyészsertéssé iperedik, addig a japán gépecske marad, ami: lassú, de mégis tökéletes játékszer.

Öreg kismotorokat tartani aránylag kockázatmentes hobbi. Vannak a veteránozásnak rút bugyrai. Az egyik végén ott van az árveréseken milliárdokért megvásárolt gyűjtői remekmű, a másikon meg a csikósi eposz, a végeláthatatlan szívássorozat. Ezek mellett annyira emberközeli dolog beleszeretni egy ötvenesbe, minden izgalmat átélni kicsiben – a méret gyakran arányos a költségekkel is.

A hetvenes években az egész világon divat volt a kiskerekű ötvenes. A Honda ugye már akkor is a négyüteműekkel játszott, de a Yamaha akkor még a szelep nélküli megoldásokban hitt. Ha nem lett volna akkortájt drasztikus benzináremelés, biztos, hogy továbbgondolták volna RD sorozatukat – koruk legjobb utcai gépei közé tartoztak a japán kétüteműek. A Chappy csak a márkajelben és a tervezési gondosságban említhető egy lapon ezekkel a sikító rakétákkal, de nem baj – békés dolgokra is szükség van, nem mindenki akar sportolni, volt és van olyan, akinek a motor munkába és iskolába járáshoz kell.

Élvezték már önök a lassú gurulást? Átélték a harmóniát negyvennél? Ha nem, akkor nehéz lesz átadnom az élményt, de megpróbálom. Van benne békés buddhista eltespedés, a korlátok elfogadása meg egy csipetnyi kiteljesedés is – a hihetetlenül szépen járó Yamahával nem is kívánja az ember a sietést, hanem a kiélvezi a másodperceket. Hát nem ez a veteránozás lényege?

Olvasónk, Böszörményi András motorja hibátlan állapotban van. Így, készen vette, a felújítás még az előző tulajdonos érdeme – ennek ellenére rengeteg fotót kaptunk tőle, amin látszik, milyen alapossággal született újra a kétütemű egyhengeres. Akit érdekelnek a fogaskerekek, a szépülő váz és a japán gyár adta finomság, nézzen bátran bele a galériába, a restaurálás fázisain is látni, milyen kis ékszerről van szó.

A kész gépen bárhova téved tekintetünk, nem lehet fogást találni rajta. Az olyan láthatatlan helyeken, ahol hajlamos elmismásolni valamit az ember, ott is minden a helyén van. Dicséretes, hogy még a dekli gyári matricáját is újragyártották – az ilyen apróságoktól lesz teljes a kép, igazán szép a végeredmény.

Nem kell sokáig rugdosni. Már hidegen is egész becsületes alapjárattal kel életre a Chappy. Csak azt kell eldöntetünk, hogyam szeretnénk használni, s máris indulhatunk. Kedves opciót kínál a gép. Azon túl, hogy kétgangos automataváltója van, választhatunk ezek fölé egy újabb áttételt: utazó és mászófokozat, D és L is rendelkezésünkre áll. Száguldásra persze nem szabad számítani – a végsebessége egyikben 45, a másik nagyjából 30 km/h; ezzel még a kertvárosi betyárkodás sem jön össze. Szelídnek néz ki, úgy is viselkedik, de a kis Yamahának ez nagyon jól áll.

Persze létezik ehhez is tuningkit, amely 65 köbcentis lökettérfogatot ad a mostani 49 helyett. A teljesítménynek ára van, biztos, hogy veszítene harmonikus szelídségéből a Chappy. Az eredeti furat-löket arány 40x39,7 milliméter, vagyis a szakzsargon szerint kockamotor – ez tartós üzemeltetést, harmonikus erőleadást és hosszú élettartamot ígér.

Piactól függően többféle karbival is szerelték az LB50-et, Európában a 16-os Mikuni volt az elterjedt, de 19-essel is lehet találkozni. A konténeres robogóimport korai éveiben Japán irányából is érkeztek ilyenek, így többféle kivitel felbukkanhat – a 80 köbcentisre ugyan nem sok esély van, de olyan is létezett.

Annak ellenére, hogy apró – a teljes hossz 1570 milliméter –, egész kényelmesen elfér rajta a felnőtt is. Mivel a kormány kellemesen magasan van, nem akad be a térd, így tulajdonképpen kényelmesebb az átlagos robogóknál. Az ülés is megfelelően párnázott, biztos, hogy nem töri föl a feneket a kisboltig.

Az ügyesen megtekert kipufogó hangja barátságos, csak kellemes purrogás kísér bennünket. Ez is hozzátesz a barátságos összhanghoz, jó, hogy nem engedték szabadjára a decibeleket. Komolyan: az emberek felénk mosolyognak, a csinos, unatkozó anyukák bátorítóan mérnek végig, a gyerekek szájáról pedig negyvennél még pont leolvasható, hogy „anyu vegyél nekem kismotort!” Nem gyors, nem drága, de mégis sokan rákívánnak: 81 kiló cukiság.

A formán túl igazából praktikus is. A kétütemű blokkja elpusztíthatatlan, ha rendben tartjuk és használjuk a Yamaha Autolube különolajozós rendszerét, kenetlenségtől sem kell tartanunk. A tartályokat az ülés alatt találjuk. A másfél személyes nyereg oldalra nyílik, ha felpattintjuk a pofonegyszerű és örök életű csatos zárját. Ott találjuk a tartályokat is – minden érthető, ügyesen elrendezett.

A mai divattal szemben óriási irányjelzők vannak a Chappy-n. Ha az elérhető végsebességet nézzük, és számításba vesszük a figyelmetlen autósokat, jó, ha messziről is látni kanyarodási szándékunkat (csak használni kell, ami manapság sajnos nem divat). A fényszóró és a hátsó lámpa mérete is korrekt – látszik, hogy tervezésénél tényleg a praktikum és a realitás volt a cél.

A régi motorok fenntartását néha megnehezíti a gumik beszerezhetetlensége, de a 4.00 x 8 méretű abroncsokat máig gyártja többek között a cseh Mitas is, így normális áron be lehet szerezni a bütykös malomkerekecskéket. A vastag méret ellenére ügyesen gurul rajtuk az LB50: egyenesben magabiztos, akkora kanyarsebességet meg úgysem tudunk elérni, hogy halálossá váljon a profil.

Kinek ajánljuk? Bárkinek, aki szeretne egy fáin kismotort, ami nyűgök nélkül megadja a veteránozás örömét. Budapest belvárosába nem való, de a kertes házak között és a vidék békés aszfaltjain hibátlan élményt adhat egy ilyen. Minden alkatrész beszerezhető hozzá, aránylag normális áron – pár apróság drága csak, ilyen a villaszárak porvédő sapkája –, ezekből viszont csak kettő kell és egy évtizedig biztosan kibírja.