A BMW legszebb kávédarálója

Teszt: BMW F 800 GT

2013.08.31. 06:41

Nem vagyok a márka rajongója, de azt azért én is tudom, hogy az igazi BMW motorkerékpár a kéthengeres bokszer. Esetleg sornégyes. Bár néhány éve összefutottam a sorhatos K 1600 GT-vel is, de az már inkább autó. Persze van a kínálatban egyhengeres is, de arra a legtöbben elnéző mosollyal az arcukon legyintenek: sem működési kultúrában, sem presztízsben nem illik igazán a képbe. De itt a viszonylag új sorkettes sorozat, ami még nem igazán része a BMW legendának – olyannyira, hogy néhány, amúgy aktívan motorozó ismerősöm rá is csodálkozott a létezésére.

Pedig 2006 óta kaphatók ilyenek, sőt, az F 800 GT, ami nálam volt, már a második generáció: az F 800 ST utódjának szánták. Érdekes kérdés, hogy miért készít a BMW soros kéthengerest, hisz régen léteztek kis bokszerek, amelyek sokkal jobban passzoltak a márkáról kialakult képhez. Erre több magyarázat is létezik. A jóindulatú változat szerint a sorkettes könnyebb, keskenyebb, és nem billegteti a motort keresztbe, ezért választotta a BMW ezt az elrendezést. A gonoszabbak viszont azt mondják, csak az alacsonyabb gyártási költség volt az ok. Valószínűleg mindkét állításban van igazság, de értelmezzük akárhogy, tény, hogy aki egy liter, vagy négymillió forint alatt keres jól használható motorkerékpárt a BMW-nél, az leginkább ezek közül válogathat.

Pillanatnyilag ötféle ilyen kéthengerest kínál a BMW. Az F 700 GS, az F 800 GS és az F 800 GS Adventure külsőre szinte azonos, többé-kevésbé terepezésre is alkalmas enduró, az F 800 R idom nélküli utcai gép, a legfrissebb modell, az F 800 GT pedig az egyetlen változat komolyabb szélvédelmet nyújtó idomokkal. A felületes szemlélő akár sportmotornak is nézhetné a burkolat alapján, sőt, ha a jelvényt nem veszi észre, és a hangját sem hallja, akár japán sportmotornak is, a formája ugyanis inkább divatos, mint jellegzetes.

Az ST jelzésű elődben még volt valami a túra-BMW-k esetlen bájából, itt azonban már nyoma sincs ilyesminek. Egyedül a fejidom árulkodik, az ugyanis nem a japánoknál manapság már szinte egyeduralkodó rovarfej-stílust követi, hisz csupán egyetlen nagy lámpát kapott. Mondhatni ódivatú, de nekem épp emiatt tetszett – végre egy motorkerékpár, ami leginkább motorkerékpárra emlékeztet.

És épp az idom miatt gondolom, hogy ha nem akarunk terepezni, ez a kínálat legcélszerűbb tagja. A burkolat ugyan nem nyújt teljes szélvédelmet, de nagyobb tempónál sokat segít. Míg az F 700 GS-en, amelyet korábban próbáltam, százas tempó felett már le akart tépni a menetszél, a GT-n úgy 110-ig egész lazán lehet motorozni, és efelett is csak a sisakon érezni az áramlás erejét, a mellkast nagyszerűen tehermentesíti.

Nyilván sokakban felmerül a kérdés, hogy miért hasonlítom a GT-t a kis GS-hez, hisz egész más stílust képviselnek. Ez azonban csak a látszat: a két motor szerkezetileg, de még karakterre is nagyon hasonló. Nemcsak a blokk és a váz közös – a GS-ben a típusjelzés ellenére ugyanolyan 800-as kéthengeres dolgozik, csak 15 lóerővel kisebb csúcsteljesítménnyel –, de igazából még a célcsoport is. A GS sem igazi terepjáró és a GT sem igazi sportgép, inkább afféle univerzális motorkerékpárok. Elsősorban túrázásra, ingázásra, városi szaladgálásra szánták mindkettőt, épp ezért hasonló a futómű-geometria, a kerékméretek, de még az üléshelyzet is.

A GT-n egy kicsit jobban előre kellett dőlnöm, hogy elérjem a kormányt, de az eltérés nem jelentős. A sportosabbik sorkettesen is kifejezetten magas és széles a kormány, az amúgy állítható nyereg pedig  elég alacsony átlagos termetű férfiaknak - egy lábbal telitalpazhatunk is a lámpánál. Egy hatalmas különbség azért van a GS-hez képest: a GT - amúgy sajnos feláras - nyerge sokkal kényelmesebb. Jól tart hátrafelé, és elég puha, hogy egy hosszabb menet során se zsibbassza le az embert deréktól lefelé. Talán pont ez a motor legjobb tulajdonsága: olyan jó az üléshelyzet, hogy pillanatok alatt természetessé válik, és ez hosszú távon is így marad.

A szabvány-megoldások használatát a BMW nem nagyon rejtegeti. Bár a hajtáslánc és a váz nincs igazán szem előtt, a műszerfal annál inkább. És aki ült az egyik kéthengeres F-en, az otthon fogja érezni magát bármelyiken, hisz ugyanazok a műszerek és kezelőszervek köszönnek vissza. Elsőre fura, hogy a fordulatszámmérő a sebességmérő alá került, az LCD panel a fokozatkijelzővel, órával, kilométer-számlálóval és egyéb információkkal pedig a jobb oldalukra, de hamar megszokható az elrendezés.

Valamivel kevésbé szerencsés, hogy a másodlagos funkciók egy részét csak a műszerfal-panelen elhelyezett gombokkal lehet előhozni, ahová menet közben nyúlkálni legalábbis rizikós. Ugyanakkor ami fontos, az elérhető a kormányt markolva is. A világításon és az indexen kívül jól kézre esik a markolatfűtés és az ESA - a változtatható karakterű lengéscsillapítók kapcsolója is.

Az ESA viszonylag egyszerűen működik: három állásba kapcsolható a csillapítás, van sportos, normál és komfort üzemmód. Átkapcsolva azonnal érezhető a változás: komfort módban sokkal jobban szűri az úthibákat a futómű, viszont gyors kanyarokban, jó úton sokkal pontosabban irányítható a motor sport módban. Budapesten belül a komfort üzemmódon kívül nem nagyon érdemes mást használni, így legalább elviselhető marad a motor a kátyús utakon is.

Városban egyébként meglepően jól mozog a GT: eleve viszonylag keskeny, és kis tempónál is hülyebiztos az egyenesfutása, de a széles kormánnyal pontosan, kis erőkifejtéssel irányítható. Ráadásul a hosszú karokon elhelyezett tükrök behajthatók, így nem fenyeget az a veszély, hogy egy rossz manőverrel letörjük valamelyiket. Ugyanakkor meglepően stabilan tartják a beállítást, és csak nagyobb fordulatszám mellett vesznek át valamit a motor rezgéseiből.

Mert hogy a kéthengeres 800-as a BMW tervezőinek minden erőfeszítése ellenére is rezeg, igaz, inkább csak magasabb fordulatszámon. Ebben a kéthengeresben ugyanis egyszerre jár a két dugattyú, de hogy mégse rázzon, egy harmadik hajtókart is használnak, amely egy ellensúlyos himbához csatlakozik. Így a blokk nem ugrál fel-le a vázban alacsony fordulaton.

Ugyanakkor sajnos nem tagadhatja le kéthengeres mivoltát: alapjárat közelében döglött, és terhelés alatt 2000 alá nem is érdemes engedni a fordulatszámot - annak biztos lefulladás a vége. Nyugodt tempójú haladáshoz viszont nem nagyon kell 5000 fölé pörgetni a kéthengerest - ebben a sávban egész csendes, kulturált társ. A váltó szerencsére kifejezetten jó: kicsit talán keményen jár, de megbízhatóan teszi a dolgát. Nincs fokozatok közé váltás, és mindig megtalálja az egyest.

Nem is lenne bajom ezzel a sorkettessel, ha nem kellett volna hallgatnom a hangját, amiben semmi szépséget nem találtam. Lélektelen, mély tónusú kerregés, alapjárattól leszabályzásig egyre hangosabban. Vehemens gyorsításnál rekedt üvöltés, de nem az a hátborzongató fajta, egyszerűen csak brutális.

Ugyanakkor a motornak vannak határozott jó tulajdonságai is. A teljesítménye szép egyenletesen növekszik, nagyon spontán módon reagál a gázmarkolat mozdulataira, és a 90 lóerő pokoli gyorssá teszi a viszonylag könnyű - üresen 213 kilós - gépet. Mindössze 4 másodperc a 100 km/h-s tempó, ami minden helyzetben bőven elég. A végsebességről a gyári adatlap is csak annyit mond, hogy 200 km/h felett, de ez inkább elméleti érték, 130-140 felett a motor a legmagasabb sebességi fokozatban is túl hangossá válik, a behasalós üléspoziciót pedig nem igazán támogatja a GT.

Összességében az a kép alakult ki bennem az F 800 GT-ről, hogy nagyon kezes, könnyen kezelhető motor, akár mindennapi használatra, akár túrázásra. Az egyetlen gyenge pont a motor: a BMW helyében az ellensúly-himba helyett inkább egy harmadik hengert alkalmaztam volna - úgy alacsony fordulaton is nyomatékosabb lenne a gép, és valószínűleg a hangja sem bántaná úgy a fülemet.

Bár az F 800 GT a BMW kínálatában nem számít drágának, a tesztmotor közel négymilliós ára azért elgondolkodtató. A típus alapára persze nem ennyi - a BMW Motorrad honlapja szerint kétezer híján 3,3 millió forintért hazavihető, de a kipróbált példányra került néhány extra, amelyek nagyrészt jelentősen növelik a motor használati értékét.

A túra-csomag részeként érkezik a markolatfűtés, ami hidegben, esőben életet menthet, a fedélzeti számítógép, a középálvány és a koffertartó - ez így 139 300 forintba kerül - az ESA, az RDC, azaz guminyomás-ellenőrző rendszer, és a kipörgésgátló pedig biztonsági csomag néven érkezik, 213 ezerért. Ezen felül egy gyári kulccsal nyitható hátsó doboz volt még a tesztmotoron 146 ezerért, LED-es irányjelzők és komfort-ülés egyenként 31 ezerért, illetve riasztó 65 ezerért. Ezek közül pedig nagyon kevés tétel van, amit jó szívvel kihagynék egy új F 800 GT vásárlásakor. Ennyi pénzért viszont már nagyon széles a választék a piacon, akár jóval nagyobb kategóriákból is.

Azt mondanám, az F 800 GT azok figyelmére tarthat számot, akik hétköznapi, netán kezdőmotort keresnek, és ragaszkodnak a bajor márka nyújtotta presztízshez is - ők nagyon jól használható gépet kapnak a pénzükért.