Ezzel a példánnyal vett részt Kőbájker az éves Belsőség-találkozón, és kísérte a robogós különítményt. Aki túrázna is az FZ8-cal, mindenképpen olvassa el a rövid összefoglalót. Én kizárólag városban és elővárosban próbáltam, ami szerintem a hozzám hasonló városban motorozók számára kiemelt fontosságú terep.
Nehéz újat mondani a Yamaha FZ8-ról, írt már róla Stump Bandi, tökéletesen igaza van: száz lóerő mindenre elég. Sőt, én egy kicsit messzebb megyek: a motorosok nagy részének néha még sok is. Csikós ugyanennek az FZ8-nak a nagyobb fejidomos verzióját tesztelte, még 2010-ben. A fura idomos motornak a neve is hosszabb, nemcsak az orra, FZ8 Fazernek hívják. És tényleg nem a számok irányából kell közelíteni.Még egy Suzuki GSR 750-nel is összevetettük, hogy megtudjuk, a két csupasz bringa miben hasonlít, és hol a nagy különbség. Természetesen nem egyformák, de azért nem tűz és víz.
Az FZ8 sokaknak tetszik. Ami nem csoda, jók a formái, mikor jobban megnéztem magamnak, én is Kőbájker következtetésére jutottam: 8-10 évvel ezelőtt bármelyik motorépítő verseny streetfighter kategóriájának első díját haza lehetett volna vinni vele. Más színben talán nem jön elő ennyire belőle az utcai harcos karakter, de az újdonságnak számító, matt metálszürke festés határozott kiállást ad neki. A felnik kékre eloxált alumíniumot utánzó festése nem mindenkinek nyerte el a tetszését, volt, aki csak annyit kérdezett, mikor meglátta, hogy valami rendes színre nem lehetett-e volna lefesteni? Szerintem a valóban eloxált alu alkatrészekkel jól harmonizál. A fekete váz, szürke tank, sárvédők és idomok mellé ennyi szín simán elfér.
A formája lényegre törő, milyen is lenne, hiszen csupasz motor. Semmi felesleges nincs rajta, ami pedig díszítő célzatú, az sincs túljátszva. Kezes, jól mozog, bár az tény, a városban idegesítő, mennyire kicsit fordul a kormánya. Ahol a nagy, Kawasaki Z1000 rendőrmotorommal egy íven megfordulok, ott ezzel pipiskedve előadott gyakorlatsort kellett végrehajtanom. Bár nem csutkakormánya van, az ülés pozíciója miatt előre dőlve lehet ráfogni a hagyományos rúdra, ami biztos sokaknak tetszik, nekem ez az agresszív, előrehajlós üléspozíció nem igazán a kedvencem. Éppen városban jut így túl sok súly az ember karjaira, ami középtávon már fárasztó tud lenni. Ugyanakkor a kormány nem is túl széles, a sérülékeny idomokra sem kell vigyázni, jól lehet manőverezni az FZ8-cal, akár kocsik közt is.
Némi összeszokás után már nagyon jókat motoroztam a budapesti forgalomban – tudom, perverz vagyok, de én majdnem annyira élvezem a városi motorozást, mint a kirándulást a hegyek közt. Itt mindig történik valami, minden pillanatban reagálni kell a forgalomra. Ezzel a Yamahával pedig szinte csak gondolni kell rá, és már csinálja is, amit szeretnénk. A rövid tengelytáv és a jól eltalált futómű-geometria igazán agilissé teszi. Az idei modellévben bevezetett újításnak hála már nem csak a hátsó rugóstag jellemzőit állíthatjuk saját ízlésünknek megfelelően, az első villa teleszkópjain lévő csavarokkal a rugózás és a csillapítás karakterét is módosíthatjuk. Amikhez persze egy ujjal sem nyúltam, még a végén elrontom a gyári beállítást.
Az ABS-es fékrendszer nemcsak bitang jól lassít, de jóleső biztonságérzetet ad, hogy az elektronika figyel rá, ne rontsuk el magunk és mások napját egy rosszul előadott fékezéssel. Hasznos extra a blokkolásgátló, érdemes megrendelni. A fékkar kezünk méretéhez állítható, elöl két, 310 milliméteres, úszóágyazású tárcsa és két négy dugattyús féknyereg lassít, hátulra természetesen csak egy kisebb tárcsa és szerényebb féknyereg jutott, de ez is bőven elég a gyors megálláshoz.
A jó kezelhetőséget és a harapós fékeket magától értetődőnek vettem, hiszen egy modern, sportos jellegű motortól ez a minimum. Ami igazán meglepett, az a motor karaktere. Azt hiszem a teszt alatt kétszer forgattam ki teljesen a pirosig, egyébként semmi szükség nem volt rá. Nem amiatt borzongtam, hogy milyen gyönyörűen forog bele a tiltásba, hanem hogy mennyire zavarba ejthetetlenül képes egészen alacsony fordulatról is húzni. Az egészen alacsony alatt pedig a nagyjából ezres fordulatszámot kell érteni, tehát szinte alapjáratról, akár hatodikban is rángatás nélkül lehet gyorsítani. Annyira ügyesen hangolták, hogy visszaülve az ezres, kimondottan nyomatékra hangolt öreg Kawára , azonnal hiányolni kezdtem néhány nyútonmétert.
Ha pedig rendesen kiforgatja az ember a nyolcszázas blokkot, csak a nagyon erős motorokhoz szokottak nem kezdenek levegő után kapkodni. A magyar utakon motorozók nagyjából 95 százaléka (ide értem magamat is) nem lenne képes kimotorozni belőle mindent. Lehet fölényeskedve fitymálni, hogy csak nyolcszáz köbcentis, de ez bizony nem egy félvállról vehető pörgettyű. A blokk szinte zajtalanul dolgozik, és bár én szeretem, ha egy motorkerékpárnak van hangja, nem hiszem, hogy lecserélném a kipufogódobot, hiába kínálnak hozzá Akrapovic verziót. A furcsa, kicsit talán szintetikusnak tűnő kipufogóhang abszolút passzol ehhez a modern utcai harcoshoz.
Hogy jó motor-e az FZ8? Olyan motorosnak, aki egyszerűségre, sportos karakterre vágyik, olyan motort venne magának, amivel a városban is elrohangászik, de a szerpentinen sem jön zavarba, ráadásul kimondottan élvezi, hogy autópályán nem csak a kilométeróráról tudja, hogy száguld, hanem a dübörgő szél hangjából, a fejét tépkedő légörvények intenzitásából is pontosan érzi, tökéletes. Akinek minden napi cucca elfér egy hátizsákban, nem keres védelmet sem a szél, sem eső ellen, sőt kimondottan élvezi, ha a nyári záport az első kerék a cipőjére fröcsköli, a hátsó kerék által felhányt vízoszlop a hátát hűti, nincs ennél jobb. Aki viszont inkább kényelmesen ülne a motoron, és csak annyira szeret megázni, amennyire feltétlenül muszáj, akit fáraszt, hogy a menetszélnek feszüljön, aki inkább oldaldobozokba dobálná a holmiját, keressen tovább. Ennek a motornak rosszul állnának a dobozok, a nagyobb plexi. Így kell használni, ahogy van.