A legkomolyabb robogónak is odaver

Teszt: Yamaha N-Max – 2015.

2015.03.26. 06:55 Módosítva: 2015-03-26 07:51:39

Lefelé bővíti a Yamaha a sportos Max-robogók kínálatát. Indonéziában kipróbálhattuk az új N-Maxot, ami sok szempontból még a T-Max-nál is előremutatóbb.

Hatalmas volt a felhajtás, amikor a Yamaha 2000-ben bemutatta a világnak a T-Maxot. Kibérelte a világ legnagyobb kastélykertjét az olaszországi Casertában, és egy közel órás, hollywoodi csúcsprodukciók képi világával vetekedő filmmel magyarázta el a maxirobogók és a motorok műszaki ötvözetét. Minden bizonnyal nem ennek köszönheti a T-Max, hogy másfél évtizeddel és két generációval később még mindig a világ legsikeresebb maxirobogója, mégis az akkori rendezvény jutott eszembe, amikor tavaly ősszel a jakartai motorkiállítás keretében bemutatták az N-Maxot. Másfél órás filmvetítés, mérnöki beszédek, fény-, köd- és hanghatások, táncoslányok és csinadaratta – mindez egy 155 köbcentis robogóért. De megvolt az oka a felhajtásnak: ahogy a T-Max meghódította Párizst, Milanót és Barcelonát, vagyis Európa robogós fellegvárait, a kistestvértől azt várják, hogy nemcsak nyugaton, hanem az egész világon arasson. Különösen a Dél-Kelet-Ázsiai piacokon, ahol számunkra elképzelhetetlen darabszámok találnak gazdára.

Hogy ezeket a fő piacokat a legrövidebb úton érje el az N-Max, a Yamaha indonéz gyárában készül. Más országok, más szokások. Nehéz elképzelni, hogy egy 15 lóerős robogót nálunk a versenypályán próbálhatják ki először az újságírók. Igaz, megismerve az indonéz útviszonyokat és forgalmat, talán igazuk is volt. Tehát bevonultunk a sentuli pályára, ahol egykor Valentino Rossi és a többi Grand Prix-menő versenyzett, és miközben felszáradt az aszfalt egy jó kis trópusi zuhatag után, egy finoman klimatizált boxban végighallgathattuk a japán mérnökök és formatervezők előadását.

High-tech kicsiben

Az N-Max motorja egy teljesen új tervezésű, 155 köbcentis négyütemű egyhengeres, ami természetesen benzinbefecskendezéses. Az egyre szigorúbb természetvédelmi előírásokat a Yamaha még egyszer jócskán felül akarta múlni, ezt jelzi az új technológia, ami a Blue Core (kék mag) nevet kapta a marketingkeresztségben. Lényege, hogy a lehető legjobban csökkentették a motor belső súrlódását, illetve a szívótraktus és az égéstér rafinált örvényrendszerével tették hatékonyabbá az égést. Az eredmény alacsonyabb fogyasztás és kisebb károsanyag-kibocsátás.

A súrlódás csökkentéséhez a főtengelyt eltolták henger középvonalából, így a dugattyú palástnyomásának kisebbek a csúcsértékei, a vezérlés kétkarú szelephimbái görgőkkel kapcsolódnak a bütykös tengelyhez. De itt még nem ér véget a high-tech. Hogy az összes fordulatszám-tartományban egyformán a lehető legmagasabb nyomatékot érjék el, a himbák tengelye egy excenteren helyezkedik el, az állását léptetőmotor szabályozza, így különböző fordulatokon más-más lehet a szelepemelés.

A hűtőrendszert is ügyesen oldották meg: hogy minél kisebb helyet foglaljon, a hűtőt a főtengely vonalában helyezték el, és a főtengely végére helyezett ventilátor fújja a levegőt fordulattól függően – pontosan úgy, ahogyan a léghűtéses robogóknál szokás. A gyorsabb bemelegedés érdekében természetesen a hűtőrendszer rendelkezik  termosztáttal is. Takehiko Gotanda mérnök, aki a motort tervezte, büszkén állítja, hogy az eddig ismert, hasonló méretű blokkoknál lényegesen kevesebbet fogyaszt, és emellett még jobban is gyorsul.

Európaias megjelenés

A formatervező, Kenji Ootonbe, aki kerek szemüvegével és lobogó hajával úgy néz ki mintha John Lennon és Yoko Ono fia lenne, az európai városi robogók stílusát követte. Rövid idomokat rajzolt elöl-hátul, hogy a kerekek és a gumik nagyobb hangsúlyt kapjanak. A stilizált bumeráng, ami a T-Max közepén végighúzódik, az N-Maxnál is jelen van, csak fordítottan. Oontonbe ügyelt, hogy kis és nagy növésű emberek egyaránt jól el tudjanak helyezkedni, és elég szélvédelmet kapjanak. Mindezt úgy, hogy a méreteket a kis kompaktok és a maxirbogók közé lőtte be.

A könnyedség élvezete

Közben nagyjából felszáradt a pálya, és kimehettünk néhány körre. Az N-Maxon helyet foglalva azonnal a T-Max jutott eszembe, mivel nagyon hasonló az üléspozíció. A kormány nem túl magas, de jól kézre áll, sok hely marad a lábaknak a magas középső csatorna két szélén. A díványobogókhoz hasonlóan a lábtér olyan, hogy vagy sportosan az ülés előtt, vagy túrásan a pajzs mögött tudjuk elhelyezni a lábainkat. Hosszabb utakon a méretes taposónak köszönhetően mindig tudunk annyit fészkelődni, hogy ne zsibbadjanak el a végtagok.

A helykínálatnak köszönhetően a tényleges méreténél nagyobbnak érezzük az N-Maxot, miközben az első pillanattól végtelenül virgonc. Minden játszi egyszerűséggel működik, és azonnal feltűnik az N-Max fordulékonysága. Ennek ellenére soha nem ideges, és nagyon pontosan irányítható. Még a sentuli pálya célegyenese utáni nyújtott jobbos kanyarban is könnyű eltalálni a bemeneti pontot, majd tartani az ívet.

A sok high-techet menet közben nem lehet érezni, és ez azt jelenti, hogy jól működik. A változó vezérlésről egyáltalán nem szerzünk tudomást, egyenletesen adja le a kis négyütemű a teljesítményét, az automata váltó pedig összhangban működik vele.

A rugózást is jól eltalálták. Sentul aszfaltjának már nem sok köze van ahhoz, amin a vb-futamokat tartották, olyan hepehupás, mint nálunk egy másodrendű országút, mégis igen jól követik a kerekek az útfelületet. Az N-Max nem hintázik be az úthullámokon, de nem is pattog el, vagy üt keményeket. Fékezés közben sem bólogat túlságosan. A hasmagasság is elegendő a jó dőlésszögekhez, egészen közel tudtunk kerülni a gumik tapadási határához. Ezt egyébként nem igazán értették az indonéz szervezők, inkább féltették a helyi újságírókat, így három kör után letereltek bennünket. A felvezető japán tesztpilóta észrevette a csalódást az arcomon, és megkérdezte, akarok-e még menni? Szerintem nem is hallotta a választ, csak látta a csillogást a szememben, így lehajtotta sisakján rostélyt és kimentünk kettesben.

Az ezt követő öt kört inkább nem írom le pontosan, mert biztos nem erre tervezték az N-Maxot. Csak annyit, hogy utána vagy egy órán keresztül vigyorogtunk még a boxban. Mivel a menetünk közben eleredt az eső is, az ABS-ről is pontos képet alkothattam: igen finoman működik. Az pedig, hogy mi is és a robogók is egyben jöttünk le a pályáról, egyaránt az új modell mellett szól. Rengeteg tartalék van a futóművében, amit a mindennapi forgalomban soha nem használhatunk ki, és ez biztonságossá teszi. Nagy felhajtás csinált a Yamaha egy kis robogóért – de úgy fest, megérte.

A Yamaha N-Max jön hozzánk is, de még nem tudni, mikor indul a forgalmazása.