Hatvan rugóból éltem túl az évet

Hogy a fenti kérdésre választ kapjunk, tavaly kimondottan az alsóbb árkategóriából választottam egy nadrágot és kabátot a Shox kínálatából. Láttam én, hogy sokan a szájukat húzták, mikor meglátták a feliratokat – rendes ember Dainese-nél nem adja alább, na. Én meg azt mondom, hogy nem kell az ilyesmivel foglalkozni. Ha nem telik a drága cuccra, az nem azt jelenti, hogy akkor ne is vegyél semmit. Hajlamos vagyok arra, hogy legyintsek az örök aggódókra. Évekig csak szimpla bőrdzsekiben nyomtam, külső térdprotektort is csak 5-6 éve használok. Azóta viszont szinte mindig.

Motorosruha biztonságán, a nyújtott védelmen könnyű vitatkozni, mert ezeknél nincsenek olyan szigorú előírások, mint a sisakoknál, amik megtiltják, hogy bizonyos szintet nem teljesítő termékeket védőfelszerelésként hozzanak forgalomba. Ez nem azt jelenti, hogy ne létezne a protektorokra, ruhadarabokra vonatkozó szabvány, mert de, csak a rendőr nem nézi, hogy a ruhában van-e megfelelőségi cetli, mint a sisakoknál. Éppen ezért itt nehezebb azzal nyugtatni magunkat, hogy lehet, hogy az olcsó hacuka nem olyan kényelmes, mint a drága, de ez is meg fog védeni.

Jól jön ilyenkor a nagynevű gyártók sok évtizedes tapasztalata és a nagy, tőkeerős forgalmazók régóta gyűlő visszajelzései, amik alapján aztán minden szezonban megrendelik az új kollekciót. A nagyok másik nagy előnye, hogy ha baj van, és lótúrót sem ért a cuccuk, úgy lehet elverni rajtuk a balhét, hogy örökre megjegyzik, min szabad spórolni és min nem. Nem az esetleg kifizetett kártérítés fáj nekik, hanem a jó nevükön eső folt, amit nehezebb (és drágább) eltüntetni a vevők emlékezetéből, mint a olajos-véres maszatot John McClane atlétájából.

 A tesztelt Shox Ace-air nadrág már kifutott modell (22 ezer forint volt), idén más, hasonló tulajdonságú termékeket vehet az ember. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 3 Layer dzsekihez (34 ezer forint) egyébként is 3 Layer nadrágot illene választani (igaz, az egy ötössel drágább, mint az Ace-air), csak hát, amikor a cuccokra rátettük a kezünket, ez a nadrág pont nem volt a méretemben. Ami igazán meglepő, hogy ezért a pénzért milyen sok dolgot kapunk: a hidegtől, széltől, víztől három réteg véd, a térdnél, a vállaknál és könyököknél vastag puha protektorokat. A gerinc védelmére a kabátba varrt zsebbe csúsztatott vékony hab anyag már a szigorú nézést sem bírja, ezt érdemes valami komolyabbra cserélni, mert még alibinek is gyenge. A nadrág csípőprotektora sem tűnik valami szofisztikált dolognak, de a semminél mindenképpen több.

A fekete motorosruha több szempontból hülyeség. Egyrészt sötétben nem látszik, de világosban sem valami feltűnő, márpedig egy motoros szemszögéből nézve hasznos, ha nem olvad egybe a környezetével. Aztán jó időben, napsütésben, amikor a motorosok jellemzően motorozni szoktak, a fekete ruhában ezerszer hamarabb fő meg az ember, mint egy világosabb színűben. Az első problémán javítanak a kabát dizájnjának részét képező nagy fényvisszaverő grafikai elemek és csíkok, ezek a 3 Layer nadrágon is megtalálhatóak, az Ace-air nadrágon ilyesmi nincs. A dögmeleg ellen elég jól működik, hogy a nadrág és a kabát is hálós, a belső rétegek eltávolítása után elég jól szellőznek.

Az egyszerű, fekete motorosruha több szempontból ideális. Bármilyen színű motorhoz felvehető, nem fogunk eltévedt kanárinak tűnni egy fekete cruiser nyergében, de egy új speedgépen vagy egy veteránon sem mutat nagyon hülyén az ember. Nem, ez nem pojácaság, a megfelelően kiválasztott motorosruhával sokat tehetünk a vizuális környezetszennyezés ellen. Aztán az sem utolsó szempont, hogy a kosz is alig látszik rajta. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell tisztítani, de nem fog visszataszító nyomot hagyni, ha véletlenül valami olajos, koszos dologhoz érünk.

Visszakanyarodva a kabát és a nadrág felépítéséhez: pontosan azért esett ezekre a ruhákra a választás, mert azt ígérik, hogy egész évben hordhatók, nem sülünk bele nyáron, és nem fagyunk a motorra ősszel/télen, és még elázni sem hagynak. Sok ígéret ez egyszerre, de az egy év használat után úgy tűnik, elég jól betartja mindkettő.

Először a tavalyi robogós túrán sikerült letesztelni nagyjából minden szempontból az összeállítást. Volt dögmeleg magyarországi, meg tízfokos alpesi szakasz, eső, meg esés is. Induláskor csak a legkülső és a szél/vízzáró réteg volt rajtam, de amint nagyon lehűlt a levegő, a kabátba pillanatok alatt belebűvészkedtem a bélést. A nadrágnál ilyesmire nem nagyon volt szükség, egyrészről az út szélén gatyára vetkőzni nem volt kedvem, másrészt a Burgman lábdeszkája mögött nem volt rá nagy szükség.

Amíg csak erősen esett, és haladtunk, a plexi elég jól elterelte a vizet, ami pedig mégis a ruhámra esett, nem áztatta át. Aztán, mikor úgy tűnt, az autópályás szakaszon égszakadásba hajtunk, ráadásul a kamionok oldalról is áztatni fognak, biztos, ami biztos alapon még a szikrázó napsütésben felhúztam az esőruhámat. Aztán jött a Burgman a bokorban címen ismert monodráma, amivel ismét a protektorokra terelődött a figyelem. A vállamra estem, hónapokig éreztem a utána az emlékét, de nem tört el a kulcscsontom, amire protektor nélkül jó esélyem lett volna.

A fekete nadrágot nem hordtam, csak ha hosszabb útra mentem, de a dzseki szinte napi használatban volt, még decemberben-januárban is motoroztam. A Kawámon jó nagy fejidom van, a kabátban nem is fáztam igazán, persze volt alatta legalább egy pulóver, mínuszokban inkább kettő. A lábamat viszont nem sok minden védi a széltől, meg aztán nem akartam egész nap motoros nadrágban bohóckodni, ezért mindig a farmerra húztam. Ebben a felállásban tényleg nagyon hidegben is beváltak, kis esőben el sem áztam, nagy esőben meg motorozzon két fokban, az, akinek ez örömöt okoz, vagy nem tudja elkerülni.

Működni tehát működtek, de elég sok végiggondolatlan részletre derült fény. A dzseki tökéletesen passzol, de a sok réteg miatt oda kell figyelni felvételkor, mert ezek egymáson el tudnak csúszni, és ilyenkor macera belebújni. Nem csak macera, de az összecsúszott, egymásba gabalyodott bélésben könnyű ilyenkor kárt tenni, félek, így sikerült eltépni. A Shoxnál azonban azt mondták, hogy ez inkább feldolgozási hiba miatt történt, mert nem hagytak elég anyagot a varrásnál, ezért is csúszott ki az öltések alól az anyag. Az ilyesmit jótállásban cserélik, de úgy voltam vele, inkább megvarrom magam. Más lett volna a helyzet, ha a vízálló réteg vagy a dzseki külső része dobja szét magát.

Hasonlóan sérült a nadrág bélése, a sok ki-bebujkálás (naponta legalább kétszer le-föl), méghozzá a nadrágot farmerra húzva. Szóba sem jöhet más, mint a varrás, egy kis fekete cérna és egy tű csodákra képes, nem kell hozzá nagy tudás. Jobban zavart a nadrágnál, hogy az adott csípőbőséghez csak adott hossz tartozik, és ez bizony azt jelentette, hogy ha motorra ültem, a nadrág szára a bokám fölé csúszott, itt pedig, ha nem magas szárú csizmát, vagy bakancsot hord az ember, befúj a szél.

Mindezekkel együtt eddig jók a tapasztalataim, az ár-érték teljesen rendben van. A hidegtől, esőtől véd, nyáron jól is szellőzik, bár gyanítom, egy két-háromszor ennyibe kerülő szett finomabb kidolgozású, kényelmesebb. Komoly kopást nem látni sehol, a fényvisszaverő dekorok sem repedtek szét, nem kezdtek mállani. Úgy tűnik, durván hatvanezerből tényleg lehet venni olyan ruhát, ami a legtöbb felhasználónak teljes szezonban megfelel.