Vadász, vadász, te szopni jársz ide

Teszt: Yamaha MT-09 Tracer – 2015.

2015.06.12. 06:18

Adatlap Yamaha Yamaha MT-09 Tracer (847 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 847 cm3
  • Hengerszám: 3 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 115 LE @ 10000 rpm
  • Nyomaték: 87.5 Nm @ 8500 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 14400 mm
  • Ülésmagasság: 845 mm
  • Tömeg: 210 kg
  • Tank: 18 l

Pride-ra látogató érpataki polgármesterként vadulnak meg a motorosok az MT-09 Tracer látványától, volt olyan, akit annyira felháborított egy előzés, hogy utána kilométereken keresztül próbált a tarkómra lihegni.

A Yamaha 2013-ban robbantotta fel a nyomatékbombát az MT-09-cel. Korábban volt ugyan MT-01 a Road Star böhöm V2-esével és MT-03 az XT 660-as egyhengeresével, de egyik sem ütött akkorát, mint a háromhengeres szörnyeteg. A forma korábban is megvolt, a műszaki frissesség hiányzott belőlük. A 09-et Enderbaba imádta, Bandinak sok volt – azon viszont nem volt vita, hogy ennyire veszett karakterű motort más nem nagyon kínál. Ez a bestialitás eredetileg a KTM pályája volt, azonban az elmúlt pár évben az osztrákok az utcai motorjaikkal kicsit elmozdultak a BMW-sség irányába, miközben a BMW kicsit KTM kezdett lenni, de ez már egy másik történet. A lényeg, hogy a háromhengeres MT-09 rendkívül vad lett, a konkurencia pedig azóta is csak néz, mint aki fácánjelmezben jelent meg a miniszteri vadászaton.

Annyira jól sikerült a karcsú alumínium hídváz és a háromhengeres motor, hogy egyből beindult a fantázia. Álmodtak belőle burkolt sportmotort és TDM900-szerű túramotort is – végül a Yamaha az utóbbiban látott fantáziát: ez lett a Tracer. A jellegtelen lámpa helyett teljesen új fejidomot és állítható szélvédőt kapott, valamint az ülés két-két centivel szélesebb és hosszabb lett. Az utasnak öt centivel több hely jut, nőtt az ülésmagasság, 815-ről 845 mm-re emelték, ahonnan még másfél centivel feljebb állítható. Ehhez az ülés alatt egy műanyag elemet kell áthelyezni másik pozícióba, de ez olyan szinten gagyi, hogy még a tesztmotort bemutató yamahás kereskedőn is kifogott, tíz perc tökölés után inkább elhittem, minthogy magamnak kelljen aztán visszaalakítani.

A tank is túrásabb lett, a korábbi 14 helyett 18 liter fér bele – ez nagyjából háromszáz kilométeres hatótávot jelent, ami motornál átlagos érték. A sok apróság együtt bő húsz kilót adott a súlyhoz, az MT-09 menetkész tömege mindössze 188 kiló volt, a Traceré már 210, miközben a teljesítmény nem változott, továbbra is 115 lóerő és 87 Nm áll rendelkezésre. Adatként ez nem eget rengető, mégis előbb lesz féknyomos ettől a nadrág, mint egy másfélszer erősebb bármitől.

Az MT-09-et tehát meghagyták vadócnak. Mondok egy durvát: a Street Triple lehet, hogy pengébb és finomabb, de nem tudja azt az adrenalinlöketet, azt a kérges tapló agressziót, amit az MT. A Triumph, ha sportoló lenne, Roger Federert lenne: penge, precíz, elegáns és soha nem hibázik. Ezzel szemben az MT-09 Eric Cantona, a zseniális focista, akinek ha olyanja van, beugrik a közönségbe pofán rúgni a bekiabálót.

Vadász, vadász, te szopni jársz ide...

Megy a vadász az erdőben, egyszer csak meglát egy barlangot. Belelő kettőt, kis idő múlva sértetlenül kijön a medve:

- Ejnye vadász, megpróbáltál megölni. Egy módon nem öllek meg, ha leszopsz.

A vadász nem tud mit tenni, megteszi amit a medve kért. Másnap megint megy a barlanghoz, ezúttal egy géppisztollyal. Beleereszt egy sorozatot, kis idő múlva sértetlenül kijön a medve:

- Ejnye vadász, megint megpróbáltál megölni. Egy módon nem öllek meg, ha leszopsz.

Hát a vadász megint megteszi, hogy mentse az életét. Harmadnap teljesen felfegyverkezve megy a barlanghoz. Ráereszt 3 aknát. A barlang teljesen összeomlik, nagy por száll fel. Kis idő múlva sértetlenül előjön a medve a vállát porolva:

- Vadász, vadász te szopni jársz ide...

Alapjáraton biztatóan morog, a gázt mohón veszi, és elmebeteg tempóval pörög a leszabályzás felé, miközben a vezető megnyúlt karral kapaszkodik az életéért. És mivel szól, mint a veszedelem, hajlamos az ember gyorsan elváltani az egyest, aztán kettesben nyelezni mindenhol. Az MT-09 bedarálja az óvatosságot, a hangja őrület, olyan kenni neki, mint egy megvadult grizlimedve szájába kőművesfándlival lapátolni az amfetamint.

A CP3-as blokk erejét nem fejezi ki semmilyen katalógusadat, egészen lentről tisztességesen húz, és ahogy szökik fel a fordulat, egyre erősebb lesz, az ezzel járó adrenalinlöketet pedig egy hét alatt sem sikerült megunni. És bizony felülírja a személyiséget, kívánja, hogy az életveszéllyel farkasszemet nézve toljuk ki a szemét – megküldve bizony becsapja a 7-8 litert, és ami ilyen mohón éhezi a menést, az bizony belehúz a vadulásba. Lehet, hogy Rousseau-nak van igaza, és jónak születtem, de a Tracer két visszaváltás alatt óriási tahóvá változtatott – ha a rendőr meglátta volna, nem is vacakol a csekkel, egyből az árokparton kivégez közúti veszélyeztetésért.

Mert kívülről egészen biztosan halálosnak tűnik egy lendületes MT-s veretés, egy Astrából, Swiftből – vagy egy bármilyen alap 600-as naked motor nyergéből, legyen az Hornet, Bandit vagy SV, veszélyes túlvállalásnak tűnik a Yamaha diktálta tempó. De az a helyzet, hogy nem az, ennek a motornak ilyen a működési tartománya. Egyébként hatosban kilencvennel Gerhard Plattner-kedve három és fél liter a fogyasztás százon, csak hát aki ekkora bajnoka az önuralomnak, az egy buddhista kolostorban tengeti a napjait, nem pedig egy MT-09-vel keresi a határait.

Ugyanígy hálás kiegészítő a kipörgésgátló, ami szintén szériában jár a motorhoz. Mivel gázra éhes disznóként képes meglódulni, rosszul tapadó útfelületen gonosz tréfákra lenne képes, ha a hátsó kerék túlforgását nem felügyelné elektronika. Így viszont csak a műszerfalon villogó visszajelző mutatja, hogy túl mérges volt a kigyorsítás. Ennek ellenére, ha Yamaha kereskedő lennék, berendelnék egy csomó fékkart, indexet és oldalidomot – vagyis esésnél jellemzően sérülő motyókat, mert ide a rozsdás bökőt, hogy ezek a motorok törni fognak. Hiába van ugyanis felelektronikázva, ha a kanyarba túl gyorsan esik be a vagány, akkor csak a szalagkorlát fogja meg, a Tracernek pedig olyan a húzása, hogy belevisz a hülyeségbe.

Az üléspozíció streetfighteres – a tankra rácsúszva, egyenes háttal, hegyes térdszöggel ül rajta az ember, a kormány magas és széles, már ez önmagában ad egy agresszív alaphangot a motorozáshoz. A stuntriderek egyébként nem véletlenül faragják ilyenre sportmotorjaikat, mert ebben a pózban lehet legjobban menteni a necces helyzeteket, a stunt pedig lényegében a necces helyzetek halmozásáról szól, hopp egy kis egykerék, aztán keresztbecsúszás és így tovább. Ennek megfelelően az MT is nagyon pontosan és biztosan irányítható, és mivel kis motor, úgy értve, hogy a térből kevés helyet foglal el, szinte a test meghosszabbításának érezni.

Ezek után már nagyjából mindegy is lenne, hogyan néz ki, a Yamaha viszont vastagon adott a látványnak. Tracernek egyértelműen gonosz tekintete van, ezekkel a kékre eloxált kerekekkel és telóval már egyenesen kötekedő a megjelenése. A hideg fényű lámpák éjjel lerombolják a sötétséget – ahogyan jöttem haza az autópályán, a kamionosok azt hitték, fennhagytam a távolságit, és fotonágyús-büntetéssel próbálkoztak, amire visszaröntgeneztem a refivel – olyan fénye van, hogy barnulni lehet tőle.

Bár a plexivel lettem volna ennyire elégedett! Egy túramotornál 2015-ben már elvárható lenne, hogy menet közben lehessen állítani a szélvédőt, a Tracernél erre viszont esély sincs. Mindkét oldalon meg kell lazítani egy-egy műanyag kereket hozzá, amit kizárólag álló helyzetben tudunk megtenni – végül alsó pozícióban lett a legjobb, amikor a legkevesebb légörvényt keltette.

Az üzemmódkapcsoló remek alkalmat ad egy kis önvizsgálatra. A Standard állásból A és B irányba léphetünk el, ebből az elsőtől még vadabb lesz a motor, a gázkar legkisebb mozdulására is hevesen reagál – ehhez képest a B maga az ópiumos álom. Akit az elsőtől kiver a víz, és bakkecskézik, annak egyszerűen nem való ez a motor – ezt beismerni közel sem annyira ciki, mint megijedve feltekeredni egy út menti fára.

Az MT-09 Traceres túrázás egy gyors metálszóló, nem az a wellness-szel egybekötött beautysleep, mint egy bokszermotoros BMW-n. Erről egy Budapest-Ljubljana-Budapest úttal győződtem meg, ugyanis ezzel mentem ki a KTM Adventure tesztjére Szlovéniába. Pakolni tökéletesen lehetett rá, a fém tankra remekül feltapadt a mágneses táska, az utasülésre pedig egy vízhatlan hengerzsákot pókoztam – rengeteg helyre lehet kampót akasztani, a gyári dobozszett nélkül is mesterien málházható. Ugyanakkor nem lesz ellenfele a közepes túraenduróknak vagy klasszikus túramotoroknak, annyira ugyanis nem jó vele hosszú távon menni. Cserébe tudja kényelmesen a 170-180 km/h-s utazót, nyílt napokon is okozhat meglepetéseket, miközben a szerpentinek császárai lehetünk vele.

Az MT-09 alapváltozata 2 898 000 forintról indul, a Tracerért ennél hatszázezerrel kérnek többet, vagyis 3 498 000 Ft figyel az árcédulán. Ebben viszont már benne van az ABS, a kipörgésgátló, a kézvédő, a középsztender – szóval minden, ami a tesztmotoron látható. Logikus ellenfele a Honda VFR800X (3 798 000 Ft), ami fényévekkel kulturáltabb, legalább ennyire izgalmas hangú, de nehezebb, és teljesen hiányzik belőle az a vadság, amitől a Tracerért lelkesedni lehet. Szóba jöhet még a minden szempontból egy ligával lejjebb játszó Kawasaki Versys 650 (alapáron 2 470 000 Ft), illetve a három henger és a teljesítmény miatt a Triumph Tiger 800 XR – ez viszont már rendes túraenduró, hosszú rugóúttal, 19-es első kerékkel, 3 490 000 forintért, szinte milliméterre azonos felszereltséggel. Elég szoros a mezőny, nehéz azt mondani, hogy a Yamaha a legjobb vétel, de ennyi vadságot jelenleg senki más nem kínál. Akinek a dühös rozsomák kell, az a Yamahához fog menni.

Tehát 3,5 millióért kapunk egy megvadult streetfightert és egy hozzá passzoló túracsomagot, illetve egy olyan külsőt, ami folyamatosan piszkálja a többi közlekedőt, felkorbácsolja a versenyszellemet. De hála istennek, nemcsak kivagyi műanyagokra futotta, hanem atom vázra, motorra, fékekre is, így a próbálkozók nagyjából hasonlóan járnak, mint a vadász a medvével a klasszikus viccben, aminek a csattanója egyben a cikk címe is.