Vaknak vagy hülyének néztek?

Teszt: Yamaha MT-07 Moto Cage – 2015.

2015.07.28. 06:14 Módosítva: 2015.07.28. 08:14

Adatlap Yamaha MT-07 Moto Cage (689 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 689 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 75 LE @ 9000 rpm
  • Nyomaték: 68 Nm @ 6500 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1400 mm
  • Ülésmagasság: 805 mm
  • Tömeg: 180 kg
  • Tank: 14 l

Igazán nagy a csábítás, hogy csak pár sort írjak a színéről, aztán elmenjek sörözni. Az MT-07 egyébként még mindig tuti vétel, a többi igazából ízlés dolga. Mondjuk nehezen fizetnék plusz két kilót azért, hogy a motorom csúnya legyen.

A hazai motorozás reneszánszában, a kétezres évek első felében történt, hogy az egyik hazai motorosbolt kivonult egy kamionnyi bőrruhával egy olaszországi kiállításra, és a konkurenseknél legalább ötven százalékkal olcsóbban kezdte teríteni a portékát. Centiken múlt, hogy nem torkollott lincselésbe az eset, a neves ruhagyártók képviselőit az agyvérzés kerülgette, még évekkel később is röpködtek a piac tönkretételéről szóló vádak. Hasonlót tehetett volna meg a Yamaha is, amikor 1,7 milliós bevezető áron piacra dobta az MT-07-et, ha a jól hangzó ajánlat mögé készletet is szállítottak volna.

Tehát a Yamaha egy ziccert kihagyott, pedig az MT-07-ről már kétszer is megírtuk, hogy nagyon jó motor, csak hát eléggé árnyékban van, a pokolian erős MT-09-ről szóló ódák mellett elég nehéz a dolga. Talán ezért, talán másért, de 2015 egyik újdonságának szánták az MT-07 Moto Cage-et, amit az MT sorozat körüli kötelező sötétoldalazás mellett a streetfighter kultúra felemlegetésével öntöttek nyakon. Tényszerűen nézve viszont a Moto Cage alapáron járó ABS-t és egy optikai szettet tartalmazó csomag. Az alap MT-07 1 998 000 Ft, az ABS-t plusz két kilóért adják, és még egyszer annyi a Moto Cage külseje: kézvédő, apró szélterelő, acél hűtővédő, bukócső, bukógomba, extra fényezés, matricák, más hátsó ülés, hasidom és piros első kerék.

Innentől ugye az a kérdés, megérnek-e két kilót ezek az extrák, mert a másik 2 198 000 forintra megvan az indok. A CP2 néven emlegetett 689 köbcentis soros kéthengeres blokk túlzás nélkül a kategória csúcsa – a 270 fokkal elékelt főtengely miatt úgy jár, mint egy V2-es, egészen lentről húz, szépen kiforog, pengén veszi a lapot. A 74 lóerő és a 68 Nm igazából csak a lényeget nem fejezi ki, azt, hogy minimális váltogatással fel lehet zabálni a közutak teljes forgalmát. Erősebb motorokkal tele az utca, az agilisebbeket viszont már a szupermotók között kéne keresni.

Ebben szerepe van az alacsony önsúlynak: mindennemű folyadék nélkül 168 kiló, de mindennel csurig töltve sem több 185-nél, a súlypontot pedig nagyon jól sikerült elhelyezni. A vázat sima acélcsövekből hegesztették, az MT-07-nek nem járt az MT-09-hez hasonló drága extrudált alumínium, sikerült úgy fogni a költségeken, hogy az eredmény nem lett olcsó.

Vezetni nagyjából olyan, mint a mostanában érkező 300 köbcentis sportos nakedeket, csak ez ugye 700 köbcenti, és simán viszi a 180-as utazót – a lámpa fölötti jelzés értékű plexi elég ügyesen leveszi a szelet a mellkasról, de a fejnél sem okoz turbulenciákat. Tehát van egy elég meggyőző motorerő, amihez két számmal kisebb motorok kezelhetősége tartozik. Ráülve nem éreztem kicsinek, amíg nem néztem meg a fotókat, nem esett le, hogy alig nagyobb, mint a nemrég próbált Kawasaki Z300. Valószínűleg azért, mert ügyes trükkökkel növelték a térérzetet. Egyrészt elég hosszú a tank, az ülés pedig hátrafelé tisztességesen kiszélesedik, még a nagyvalagúak rendjébe tartozó motorosok is kényelmesen ülhetnek, ha kellően hátracsúsznak. Az utasnak persze nem maradt értékelhető hely, szóval azt tekintsük szükségülésnek, az MT-07 soha nem akart a páros világutazók kedvence lenni. Egyedül viszont megkergült vadbaromként csapathatunk vele.

Direkt a vadbarom csapatást hozom fel, nem pedig határok pengeéles laboratóriumi keresgélését, mert az utóbbi a jól belőtt sportmotorok terepe, az MT-07 pedig nem az a lézerpontos műszer, a pingponglabdát nuncsakuval visszaütő Bruce Lee, inkább amolyan nagyvonalú, pofozkodós huligán. A fék teljesen jó, hagyományosan rögzített nyereg nagyon emlékezetet arra, amit a 2003-2004-es R6-on volt, nem lepődnék meg, ha konkrétan ugyanaz lenne. Fentre egy viszonylag egyszerűbb főfékhenger került, de a kettő nagyon jó összhangban van, szintén nem sebészeti műszer, de bátran és pontosan adagolható.

Egyértelműen spórolós megoldás a hagyományos teleszkópvilla, igaz, nem azon múlik a minőség, hogy alul vagy felül van-e a becsúszószár – elég csak visszaugrani tíz évet az időben, akkor jött ki ugyanis az első fordított telós R6, és nem hozott csodát a módosított futómű. Az MT-07 hangolása szerencsére nem eszeveszetten kemény, inkább olyan játékos, nincs túlcsillapítva, váltott kanyarban egyik ívről a másikba dobva érezni, hogy nem sportmotor, de hát ugye a töpörtyű és a buláta között is van átmenet, ez pedig így jó. Érezni egy kis hintázást, de ettől pont kényelmes, rossz utakon sem gyilkos.

Eddig ugye akkor elszámoltunk egy MT-07 ABS 2,2 milliós árával, így tényleg csak annyi a kérdés, hogy a Moto Cage kivitel további kétszázezerére van-e bármi indok? Mert hogy szépnek nem szép, ez egészen biztos, tehát úgy is csavarhatnám, hogy ha elcsúfítanánk egy MT-07-et, meg tudjuk-e oldani kevesebb pénzből?

A bukócső az én olvasatomban hasznos kiegészítő, ami az első elcsúszásnál többszörösen behozza az árát. Ennél a konkrét darabnál mondjuk úgy tűnik, hogy a dekli a kijjebb esik a keret síkjánál, de jóhiszeműként megadom rá a pontot. Az hűtővédő is hasznos kiegészítő lehetne, a Moto Cage-é még éppen határeset, de a furcsán lyuggatott hasidom sokkal rondább. A kézvédő is hiába masszív és praktikus, az apró cifrázások igazából csak rontottak rajta. Nem szerencsés, hogy az amúgy is széles kormányt oldalaként még 5-6 centivel megtoldja, amivel már fenn lehet akadni a kocsik tükrében – az endurók jellemzően egy emelettel magasabban kaszálnak, ott a SUV-ok és a furgonok kiálló dolgai okozhatnak gondot. Ezzel viszont még bőven kiegyeznék.

Az igazán vészes dolgok a funkció nélküli elemekkel kezdődnek, amiket azért nem dekornak hívok, mert akkor azt sugallanám, hogy bármit dekorálnak. Viszont előbb nevezném dekorálásnak emberek sósavval való leöntését, mint a tank matricáit. Ott van az a smirgliszerű betét, aminek még az árnyalata sem stimmel a többi piroséval, az utasülés is olyan, amilyen, de a legdurvábbak a rücsis gumi biszbaszok (talán élvédők?), amik megnyomkodva elmozdulnak annyit, hogy látszódjon alattuk a ragasztó.

Végül a matek kiadja, hogy a Moto Cage kiegészítőit egyenként összevásárolni drágább lenne, de ha valami ennyire nem néz ki jól, azért kevés pénzt is fáj kiadni. Az MT-07-nek egyébként nincs igazán logikus ellenfele, mind a Suzuki Gladius, mind a Kawasaki ER-6 fáradt hozzá képest. A Yamahánál az MT-09 a nagy játékos, de a 07 viszont tuti vétel, kár, hogy a bevezető ár csak csali volt – ha még mindig annyi lenne, tarolná a piacot.