Használt: Yamaha FZS1000 Fazer - 2003.

2001-re már a Yamaha is felfedezte a moduláris motorépítést, a 600-as Fazer például a sportmotorként bemutatott Thundercat blokkal aratott komoly sikert. Az ezres nagytestvér viszont nem egy kifutott technikát kapott, hanem az akkor aktuális top-sportmotornak számító YZF-R1-esét. Meglepő módon alig fojtottak rajta, 143 lóereje csak héttel maradt el a csutkakormányos donortól. A nehezebb főtengely jót tesz a nyomatéknak, ezen kívül szűkebbek a szívótorkok és kevésbé hegyes a vezérműtengely.

Bár akkoriban már igencsak elterjedt a benzinbefecskendezés, a Yamahánál egészen sokáig ragaszkodtak a karburátorhoz. Benzincsap nincs, szivató viszont van. Már alapjáraton is Hondákat megszégyenítően finoman jár az ötszelepes, menet közben ez az érzés fokozódik. Olyan, mint egy állatkerti mackó – valószerűtlenül barátságos, azonban az ereje nem játék. Alapjáraton is el lehet vele poroszkálni, de ha forgatja az ember, elég gyorsan le lehet rúgni róla a hátsó gumit.

A lágy erőleadás és a szintén nagyon barátságos futómű geometria nem csak aszfaltrajz készítésre teszi alkalmassá – 233 kilós teletankolt súlya és nem éppen kompakt méretei ellenére lógatni is remekül lehet vele. Természetesen stunt-motornak van ettől sokkal jobb választás is, a Fazer erényei mindenesként mutatkoznak meg igazán. Városban elsősorban a puha futómű és finom gázreakció miatt jó vele gurulni, oldalidom híján nem melegszik különösebben, és a lábakat sem főzi. Finom vibrációk ugyan vannak, de nem különösebben zavaróak – a kormányt és a lábtartókat is gumiba ágyazták. Terhelésváltást alig érezni, a motor már alapjáratról tol, a futómű kezes – mintha csak arra lenne kitalálva, hogy egész nap Grossglockneren forgolódjon az ember. Országúton vagy autópályán a fejidom a gyári plexivel is elegendő szélvédelmet ad a tartós nagy sebességű haladáshoz, valamint elég kényelmes ahhoz, hogy a lombrágók is egy seggel ki tudják motorozni a kissé széles, 21 literes tankot.

Az acél bölcsőváz már az ezredfordulón sem volt modern megoldás, nagy Fazer kanyarképességeit mégsem ez határolja be. Nem olyan merev, mint egy alu hídváz, viszont a rugalmassága sok visszajelzést ad, ezért közúton borzasztóan gyorsan lehet vele menni. A legenda szerint az ex-superbike versenyző Harmati Árpád a Pannónia Ringen is kifújta vele egy-két sporttárs orrát. Egy modernebb sportgumival sűrűn le tud érni a lábtartó, vagy akár a középsztender is.

Bár a futómű állítható, gyárilag eléggé puha a hangolása. Erős fékezéskor rendesen betérdel, és a hátsó gátló is meg tud fáradni az évek során. 2003-ban módosítottak az elején, ettől még erősen ajánlott a típusnál a futómű-tuning. Elöl egy új rugó, hátul egy ebayról vadászott, és rendesen felújított rugóstag csodákat tud tenni. Aki mindenképpen Fazerrel szeretné a sportmotorosokat szívatni, beejtheti pár milliméterrel a teleszkóp-szárakat, ez jót tesz a fordulékonyságnak.

Az első fék tompább az R1-nél, de azért meg lehet vele állni. A főfékhenger kisebb, és a gyári fékbetét keményebb anyagból készült – ez utóbbin viszont könnyen lehet segíteni. Bár a váltó nagyon szépen működik, országúton nem sokat kell használni. A hatodik fokozat direktre van áttételezve, így kb 70-től 250-ig csak akkor kell visszakapcsolni, ha valaki különösen siet. És ha elég sűrűn siet, könnyedén ki tud csalogatni akár 10-15 plusz lóerőt is az egyébként sem gyenge blokkból. Ehhez csupán egy fúvóka-kitre és egy kipufogórendszerre van szükség. Azonban nem árt szem előtt tartani, hogy kuplungot az R1-esnél kisebbre méretezték.

A Fazerbe használt motorként sem nagyon lehet belekötni. A karburátorba hosszú állás után megromolhat a benzin, de a tisztítása nem ördöngösség. Télire érdemes prémium benzinnel elrakni, mivel abban elvileg nincs etanol. Különösebb típushiba nem ismert, egyedül az első évjáratok blokkja szerette ledobni magáról a zománcot. Mivel gyárilag van rajta középsztender, a lánckarbantartás könnyen kivitelezhető. Ellentétben a 30-40 ezer kilométerenkénti szelephézag-állítással, amihez a hűtőt is le kell szedni. A kipufogó exup-szelepje általában eléggé mostohán kezelt alkatrész- ha nem ellenőrzik és tisztítják rendszeresen, beragadhat, és a működtető bovden is elszakadhat.

Annak idején az ötszelepes R1-ek hírhedtek voltak olajfogyasztásukról, az ex-Yamaha szervizvezető Nádor István szerint azonban a Fazer normál esetben alig fogyasztja, 10-40-es vagy 10-50-es fél-szintetikus az ajánlott. Ha a tízezres csereperiódus alatt több hiányzik az alsó nívónál, akkor az a blokk már látott egy s mást, és már tervezhető a felújítás.

Hasonlóan univerzális, két személlyel is jól használható motort egy millió körül nehéz találni. Alternatívaként talán egyedül a félidomos Suzuki Bandit 1200 említhető, viszont az egy jóval böszmébb, régi vágású, lég-olajos motor, más a célközönséggel. A kései évjáratok kétszínű fényezést, valamint fekete bevonatú a vázat, a blokkot és a lengővillát kapott. A 2006-ban megjelent utód, az FZ1 Fazer ugyan jóval modernebb felépítésű (aluváz, fordított teleszkóp, befecskendező), karburátoros, vasvázas elődje sokkal harmonikusabb motor. Kipufogó, bukógomba vagy magasabb plexi mellett érdemes egy hátsó sárvédőt keríteni a Thunderace-származék hátsó lengővillára, ami nem csak a rugóstagot védi.

A hazai árak 800 ezer forint környékén indulnak, a szépen karbantartott, ellenőrizhető múltú vagy felszereltebb példányokért 1,2 milló körül kérnek. De ha nem sikerülne szép állapotú ezres Fazert találni, akkor sem aggódnék. Egy kicsit lepukkantabb példányból igazi retro-superbike-ot lehetne építeni: kockás Yamaha Speed Blocks fényezés, fehér felni, egy szép kipufogó rendszer meg pár apró csecsebecse, és készen is van az alacsony költségvetésű showbike, amivel menni is jó.