Szép, mint egy Kawasaki, és jó, mint egy Honda

Használt: Kawasaki ZRX1200R - 2001.

2019.02.06. 06:11

Adatlap Kawasaki ZRX1200R (1165 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1165 cm3
  • Hengerszám: 4 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 122 LE @ 8500 rpm
  • Nyomaték: 112 Nm @ 7000 rpm
  • Váltó: 5 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1465 mm
  • Ülésmagasság: 790 mm
  • Tömeg: 223 kg
  • Tank: 19 l

Nem is tudom pontosan, mikor csípődött be igazán a ZRX1200R formája - ja, de, tudom, az első látásra.

Először mindenkinek a kocka fejidomon akad meg a szeme, és az alapján próbálja eldönteni, hogy jól néz-e ki. De az csak egyetlen részlet, a ZRX pedig komplett dizájnarzenállal bombáz. Ott van még a csíkozás, a tank vonala, a hosszú faridom, a két oldalsó rugóstag, a bámulatos lengővilla, és akkor még nem is beszéltünk az olyan apróságokról, amikkel egyértelműen csak annyi volt a céljuk, hogy a mániás részletbuziknak kedveskedjenek.

A személyes kedvencem az excenteres láncfeszesség-állítás és a lefelé fordított hátsó féknyereg. Az előbbi egyszerűen csak szép és drágán gyártható a sok illesztett alkatrész miatt, az utóbbi pedig egy olyan kikacsintás, amiért a teljes tervezőbrigádot a keblemre ölelném: versenymotorokon szokták a nyerget átfordítani alulra, hogy a hátsó kereket gyorsabban ki lehessen kapni.

És miért kellenek versenysportból ismerős részletek egy retró naked-re? Mert ez egy versenymotor replikájának a replikája. Bár manapság az ezres sportmotorokat hívjuk superbike-nak, nem volt ez mindig így. A szó eredeti jelentésére utaló nyelvtörténeti töredék például a superbike-kormány kifejezés, amely nem a csutkakormányt, hanem a csőkormányt jelenti, és a superbike szót is egy ilyennel szerelt motorra használták először 1969-ben: a Honda CB750-re.

Szóval a Honda volt az első, de aztán 1972-ben megjelent a Kawasaki Z1, ami erősebb és veszedelmesebb volt, Eddie Lawson pedig Amerikában szanaszét verte vele mezőnyt - és az ő egykori versenymotorja alapján készítették el 1983-ban a Kawasaki Z1000R-t, az volt az eredeti replika, és azt elevenítették fel a ZRX1100-zal, amit a ZRX1200 követett.

Modelltörténet

1997: megjelent a ZRX1100

1999: a féktárcsa és a kerékagy közé berakott alátéttel válaszoltak a sokat kritizált fékcsikorgásra

2001: bemutatják a ZRX1200-at, három változatban: a ZRX1200N egy kereklámpás naked bike volt, a ZRX1200S kapott egy félidomot, míg a ZRX1200 lett a szögletes fejidomos Eddie Lawson replika

2003: megjelent az automatikus nappali menetfény

2004: katalizátort, módosított légszűrőt, módosított karburátort és gyújtást kapott.

2005: Elhagyták a ZRX naked és S változatát. A R változat módosított villarugókat kapott, módosították a lengéscsillapítót és új lett a hátsó féktárcsa

2007: leállították az európai forgalmazást, de 2008-ban japán belpiacra továbbfejlesztették, hatsebességes váltóval és injektorral egészen 2016-ig árulták.

Alapul a GPZ1100 motorját vették - ugyanebből faragták a ZZ-R1100-at is -, ami köré a költségeket nem kímélve meseszép motort építettek. Az 1997 és 2000 között gyártott ZRX1100 külsőre alig tér el a ZRX1200R-től, olyan apróságok jelentik a különbséget, mint a lengővillán végighúzódó merevítő barázda. Az igazán fontos változtatások a blokkot érintették: a hengereket három milliméterrel felfúrva az eredeti 1054 köbcenti 1164-re gyarapodott és speciális felületkezeléssel csökkentették a belső súrlódást.

Fontos változtatás volt az új Keihin karburátorsor, amit a K-TRIC (Kawasaki Throttle Responsive Ignition Control) rendszerrel nyugodtan tekinthetünk a karburátor és az injektor közti evolúciós láncszemnek. Ennek a lényege, hogy a fojtószelepszenzort összekötötték a digitális gyújtással, így a motorvezérlő a gyújtást a fordulatszám és a fojtószelep pozíciójának a függvényében időzíti. Ennek köszönhetően megmaradt a karburátorok közvetlensége és bámulatos lágysága, miközben hatalmasat javult a motor hatásfoka: 106-ról 122 lóerőre nőtt a teljesítmény, miközben az átlagfogyasztás látványosan visszaesett.

Szintén apróság, hogy Keihin van rajta, jelzi, hogy a minőség volt a prioritás, nem a költséghatékonyság. Csak lazán kapcsolódik ide, de a Mikuni például gyárt A és B minőségű karburátort, és ne legyenek illúzióid, a gyártók, amikor beszállítót választanak, gátlás nélkül az olcsóbbat rendelik - a Suzuki például mindig a B-t válaszottta. A ZRX tervezőit viszont nem érdekelték az alsó polcos megoldások, és ettől lesz igazán vágykeltő.

Ez a darab 2001-es, vagyis a széria elejéről származik, az órájában 46 ezer kilométerrel, bár a tulajdonos nyomatékosította, hogy az órájában a kulcsszó. Az előéletéről keveset tudni - a fejidom például nem eredeti, hanem üvegszálból készült, illetve a kormány is lényegesen szélesebb a gyárinál. Szintén tuning, hogy az eredetileg a lámpa fölött lévő helyzetjelzőt beépítették a fényszóróba, a helyét pedig egy kis karbonlappal takarták el.

Az átalakítások nem feltűnőek, például nem nyúltak a gyári indexekhez és a kipufogóhoz, egyedül a széles kormány zavaró nagyobb tempónál, túlságosan belekap a felsőtestbe a menetszél - ergonómiailag viszont zseniális, hogy körülbelül 165-től 190 centiig mindenki elfér rajta. A végsebesség a katalógus szerint 245 km/h, de ez az, amit egy porcikám sem kívánt. Bezzeg a három másodperces 0-100-at!

A hatszázas sportmotorok fele ennyi lökettérfogattal tudnak ugyanennyi lóerőt, tehát ez sem úgy erős: négyhengeres létére nem egy pörgős karakter, a teljesítménycsúcs 8500-nál van, a 112 Nm-t pedig 7000-nál adja le - sokkal fontosabb, hogyan jut el eddig. Egészen lentről éled - hahaha, még hogy a kéthengeresek a nyomatékosak - kétezres fordulaton már 80 Nm-t tud, miheztartás végett az SV650 csúcsnyomatéka 64 Nm; aztán 3000-től már 100 Nm-t ad le. Az SV1000-nek 102 Nm a csúcs 7200-nál, csak hogy legyen még egy viszonyítási pont.

Fordulatszámtól függetlenül bármikor hajlandó megindulni, ötventől nyugodtan be lehet húzni ötösbe. Erősnek tehát erős, viszont a külsőre rácáfolva a karakterében nincs semmi tahóság. Az erőleadásban nincsenek hullámvölgyek vagy hirtelen csúcsok, ez a blokk maga a lekerekített tökéletesség.

Egy pehelypaplan puhaságával veszi a gázt, és nyomokban sincs benne az a mosdatlan, darabos, baljós agresszió, amiről a Kawák abban az időben híresek voltak. Bársonyos, mint egy Honda CB1300, menet közben ugyanaz a végtelen nyugalom árad belőle - ötvennél és százötvennél is ott a tudat, hogy váltogatás nélkül, azonnal megindul, ha ráteszem a tüzet.

A többi retró big bike közül a ZRX-et a futóműve emeli ki - mind az első teleszkópvilla, mind a kétoldalra szerelt rugóstagok minden paraméterükben állíthatóak. Ennek ellenére többre számítottam - közlekedésnél kellemes, de amikor elkezdtem egy kicsit erőszakosabban kezelni, kanyarba tempósan beengedni, aztán a kormánynál fogva szinte feltépve, minél előbb, minél nagyobb gázt húzva kigyorsítani, hamar elbizonytalanodott és elkezdett nyúlósan hintázni. Könnyen lehet, hogy az elállított csillapítás miatt, de valószínűbb, hogy a futómű megérett egy alapos szervizre. Cserébe a borzasztó minőségű utakon sem volt fájdalmas.

A legendás kezességtől sem estem hanyatt, ez bizony a régi iskola - egyrészt érezni, hogy van súlya, a geometria is retró, és hiába ezerszer ügyesebb, mint egy 1983-as bármi, egy Hornethez vagy FZ6-hoz képest tohonyán vált irányt, sőt, kezességeben a szintén acélvázas FZS1000-rel sem veheti fel a versenyt. Céltudatosan kell vezetni, ki kell találni előre a kanyart - és ahogyan nő a tempó, úgy kell egyre több odafigyelés és határozottság.

Nem elég egy mozdítás a farpofával, hanem együtt kell dolgozni vele - nem erő kell hozzá, hanem magabiztosság és szem-kéz koordináció. Kinézed, hova akarsz érkezni, kicsit megtolod a kormányt, és belehemperedik az ívbe. Aztán ha baj van, a hatdugattyús nyergek és a 310-es féktárcsák könnyedén megfogják a tele tankkal 250 kilós tömeget - a fékkarhoz két ujj is elég, mondtam már, legfeljebb a tologatásához kell erő.

A ZRX1200 egyébként kockázatmentes motor, mármint abban az értelemben, hogy nincs típushibája, egyszerűen csak karban kell tartani. A kilométereket jól viseli, 70-80-90 ezer kilométer után is egyben vannak, és a sokat futott példányokon is szép marad a fényezés.

Körülbelül 900 ezer és egymillió körül indulnak a ZRX1200-ak, már ha van éppen eladó - az R-ek pedig valamivel drágábbak. Nem véletlenül, ennél nyer értelmet a forma, így tökéletes. A hetvenes éveket idézi, de nem hamis, édeskés mázzal, hanem a versenybenzin és az égett gumi szagával, macsón, kemény melóban megizzadva. És nem csak fröccsöntött utalások vannak rajta, hanem magán viseli a régi idők szemléletét is, a részletekbe menő igényességet, a munkadarabba ölt órákat. Ezért vágyom rá piszkosul.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.