Ez is egy sport

Harley-Davidson FXDR – 2019.

2019.07.02. 08:15

Adatlap Harley-Davidson FXDR 114 (1868 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1868 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1735 mm
  • Ülésmagasság: 720 mm
  • Tömeg: 289 kg
  • Tank: 17 l

Én a Harley formatervezőivel nem fogok vitatkozni. Ezt csinálják bő száz éve: menő, gusztusos tárgyakat alkotnak, amik először az utakon jelennek meg, aztán lesz belőlük poszter, lámpaernyő, póló, alsógatya, tolltartó, sörhűtő, kitűző.

Ha a Harley-Davidson azt mondja, mostantól ez az index: jó arasznyi fekete műanyag csík az Alibabáról, akkor ez az index. Nem fogok én károgni, mint lompos bulvárnapszámosok, akik hetente indítanak útjára olyasféle képgalériákat, hogy ezt nézze meg a kedves olvasó, Brad Pitt milyen szarul néz már ki. Szarul néz ki, aki mondja. Ez az index, hát ez az index. Világít, mint az állat, motoron amúgy sem mindegy, pár lux életet menthet. Fura, hogy műanyag, mert a Harley-ban régóta az a poén, hogy minden fém, ami más motorokon fémnek látszó műanyag, de van már nálam akkora hitelük, hogy inkább arra gyanakszom, én bolondultam meg.

A nevében minden benne van. (És most még azt is megálltam, hogy idepötyögjek egy orros szmájlit.) Az F a Harleynál a big twin, a big block, jelen esetben az új Milwaukee Eight, akár 107, akár 114 köbhüvelykes változatban. Szóval big twin, de nem V-Rod, még kevésbé a 750-es, vagy 500-as indiai nyomorúság, aminek nem is tudom a kódját, nyilván pária, súdra, vagy valami ilyesmi. Szóval F, és már meg is érkeztünk az X-hez, ami a sportosságra utal. Az én Fat Bobom FXFB, ami Harley-szinten ugyancsak sportosnak van tartva, de máshogy. A Fat Bob például ahhoz képest sportos, hogy a Fat Boy hozzá képest chopperes villaszöggel épül, plusz 5 centi tengelytávval. Az FXDR még hosszabb: plusz hét centi, 1735 milliméter van a két tengely között.

Tehát úgy sportos, hogy hosszú, így aztán azt találták ki, hogy afféle gyári drag-motort faragnak belőle. Értelemszerűen optikailag. :DD Optikailag viszont rendesen odarakták. Még képen is durván hat, hát még ha élőben látja meg valaki. Tulajdonképpen mindegy, milyen index van rajta; akár két-két világító Fila-táska is lehetne. Aki meglátja, csak annyit mond, úúúú, és láthatóan megrogy kicsit a térde. Ettől a dizájn-légszűrőháztól van benne valami nagyon fenyegető, alienesen organikus, miközben a Harley V2-ese mögötte - hát az a Harley V2-ese. A Harley mindig erős volt összhatásban, és ha az FXDR motorja csak fele olyan erős lenne, mint a megjelenése, rakétaautókat alázna a versenypályán. 

A kipufogó leömlője is úgy kanyarog, mint valami élőlény, vagy belső szerv, hogy aztán egy ugyancsak organikus bödönben végződjön. Na ez az, ahol talán tényleg sok egy kicsit a bátorságból: a Harley kipufogói mindig is csövek voltak. Vékonyabb csövek vagy vastagabb csövek, esetleg is, nem tudom, hogyan fog ez kinézni, ha majd kijavítja valaki. Tippem persze van, a világ egyik legjobb átépítője, a német Thunderbike már készített belőle egy elég szép dolgozatot

Keményen kikönnyítették. A lengőkar alumínium öntvény, csak ezzel valami 8 kilót spóroltak. Itt meg is kellett volna állni a súlycsökkentésben, mert az, hogy a kis fejidom, a sárhányók, a faridom, meg még egy csomó minden műanyag, az nagyon nem harleys dolog. Még a brutális légszűrőház is műanyag. Hallottam olyat, hogy kényelmetlen, mert nem fér el a térdünk, de én hamar megszoktam. Úgy képzelem, nem valami tudományosan megtervezett air box, hanem ahogy a rajzon a legjobban kinézett. Nekem amúgy semmi se fáj, ami nem takarja ki a nyomórudakat. Az FXDR D-je régebben Dynát jelentett volna, de hiába járnak Dynákkal a Sons Of Anarchy motorosai, tavaly beszántották az amúgy sem túl jó családot. Szóval inkább a drag, a gyorsulási verseny rövidítésére gyanakszom. Az R meg tippem szerint a racsing, mint mindig.

Most nagy divat a bumszli bobber-gumi, de az FXDR sportos, alacsony profilú gumikat kapott, hátul 240 milliméter széleset, per 40. Hát ugye, a drag-célú felhasználás... Próbáltam vele kanyarogni, de nekem valahogy nem adja ki. Talán többet kéne széles hátsó gumis, hosszabb motorokkal szerentineznem. A sportos gumi miatt viszont a fékhatás mind elöl, mind hátul sokkal jobb, mint az én bobber-úszógumijaimmal. Ráadásul az FXDR – ahogy (az új) Breakout és a Fat Bob is – elöl fordított Showa teleszkópokon fut. A kormánya is valami spéci alumínium öntvény lehet, két külön darabból a villaszárakra csavarozva. Bezzeg a Breakout: annak maga a Harley hívjadrag bar-nak a kormányát.

A legérdekesebb, hogy bár nagyon V-Rodos az üléshelyzet, de ezen nem fájdult meg a derekam. Nem kényelmes, nem szeretnék egész nap üldögélni rajta, de nem is fáj. FXDR egyelőre csak a bigebb block-kal, a 114-es Milivel van. A Harley nem kommunikálja a teljesítményadatokat, teljes joggal: az 1868 köbcentiből kihozott 90 lóval én se nagyon dicsekednék. A 160 Newtonméteres nyomaték (@3500) már szép, míg mellé nem tesszük a hengerűrtartalmat. Hangsúlyozom, nekem 75 is bőven elég lenne, nem én kergetem ebbe az eszeveszett teljesítményhajhászásba a Motor Companyt. A 107-eshez képest meg nem mondom, van-e különbség, nyilván a prémiumság, meg a mindentvivő techno drag-hangulat miatt hanyagolják a kisebbik nagy V2-est.

2017-ben vezették ki a V-Rodot, gondolom, hiányzott. A V-Rod 2001-ben évtizedes mérnöki, könyvelői, formatervezői és ideológusi munka eredménye volt. Akarták a teljesen új blokkot, a vízhűtést, az alumíniumot, és persze afféle vízhűtéses gay pride-ként hangsúlyozták ki a radiátort merészen hullámzó, organikus vonalvezetésű szpojlerrel. Nekem alapjában véve tetszett a V-Rod, mint vállalkozás, még ha magától a tárgytól meg is fájdult a derekam fél óra alatt.

És hiába nyitott új lehetőségeket a vízhűtés, az 1200 köbcentiből kihozott 120 ló kicsit nevetséges volt – másfél évtizeddel az 1200-as Yamaha V-Max 143-a után. Nem az volt persze a bajom vele, hogy nem elég erős, nekem egy Honda Shadow 750 is megfelel, az fájt csak, ahogy az óriási erőt mantrázzák. Dögös, zseniális koncepciójú és dizájnú, igazi benchmark motor. Sokan szerették, tényleg egy igazi állat, a dizájn sem fáradt el, legfeljebb az emissziója ment ki a divatból.

Gondolom, még piackutatást se nagyon csináltak az FXDR előtt – nyilvánvaló, hogy kell valami V-Rod-szerű, nem? De. Egyébként sem akkora kockázat ráhúzni egy újabb modellt az új Softail-platformra, bár a Harley nyilván nem platformnak hívja, hanem családnak, mert a család sokkal maffiásabb-pokolangyalásabb dolog. Szóval az FXDR egyike az új Softaileknek, melyek közül az elsőt tavaly vezettem, és annyira bevált, hogy pánikszerűen vettem is egyet. Az FXDR a Softail-családon belül másik oldalághoz tartozik, és inkább a Breakout variánsa. Fura, hogy nem találtak ki neki emberi nevet, hanem a szokásos Harley-mirnixdirnix lett a polgári neve is, de ez alapban ad neki némi titokzatos, technó menőséget.

Szakmailag érdekes még, hogy van hangja. A gyári kipufogóval. Nem különösebben szép hang, legalábbis menet közben nekem hiányzik az igazi, nagy köbcentis, vastag kéményes testesség. Álló helyben húzogatva a gázt szépen röfög, de túratempónál valahogy recsegős lesz. Mindegy: biztató, hogy a Harley is tud ilyet, motort, ami gyárilag nem néma. Lehet, hogy ha az enyémnek is lett volna ennyi hangja, nem keveredek a Rinehart kipufogógyár karmaiba. Ugyanakkor azonban nagyon hiányzik belőle a finom dorombolással elegy brummogás, amije egy Harleynak egy jó tuningdobbal lenni tud. Természetesen nem az agyatlan, ezer decibeles csattogásra gondolok, amit a teljesen nyitott csövek csinálnak.

A műszerekről majdnem elfeledkeztem, de a Harley is. Van egy akkora kijelző, mint az Ericsson 318-asé, aztán boldogulj, kedves vásárló. Fordulatszámmérő nincs. Illetve ki tudjuk rakni a kijelzőre a fordulatszámot, de tényleg ilyen ős-butatelefon formátumban, egyéb információk rovására. A Harley FXDR legszűkebb keresztmetszete mégsem ez, hanem a málházhatatlanság. A Fat Bob sem egy dedikált túragép, de simán fel tudok rá gumipókozni egy 100 literes matrózzsákot.

Az FXDR?! Annyi, hogy ha nem vetted meg a (feláras) hátsó ülést, felpattintod a műanyag takarólemezt, és az üregbe pont becsúsztathatod a forgalmit, meg egy zacskó ropit. Sehol semmi rögzítési pont, nulla. Tudom, tudom, hátizsák, de hadd ne serpa módban motorozgassak már. Komolyan, egy rohadt esőruhát nem tudsz hová rakni. Nem is tudom, talán egy tekercs duct tape ott tart egy közepes táskát. Pedig ennek egész nagy a tankja, 16,7 liter, és már a Fat Bob 13,6-jával is egész jól lehet túrázni.

Hogy motorozni jó-e vele? Jó hát. A kipufogóval persze valamit csinálnék - nem is a hangerejével, hanem a tónusával. A csomagolást nagyon meg kéne oldani, de összességében hasonló az élmény, mint a V-Rod nyergében: számtalan kompromisszum árán, de elég jól nézünk ki, és időnként gyorsulunk egy rohadtat. Hosszabb úton az is gond, hogy nem tudsz felállni a nyeregben, mert ha nem vettél hátsó ülést, hátsó lábtartót se kapsz.  Cserébe mintha minden áttétel hosszabb lenne, pedig nem. Átbogarásztam a váltófokozatokat, még a primer hajtás áttételét is, őrületes muri volt, de minden ugyanaz. Talán a kicsit nagyobb erő, a más kipufogóhang, meg a rendes fordulatszámmérő hiánya teszi.

Nem tudom, mi lesz belőle, siker vagy bukás. Utóbbi nem lesz Berlin eleste-volumen, hiszen, hiszen ez csak a sokadik Softail, egy páncélos Breakout, fejlesztési költség nem sok volt rajta. Elhívtam viszont egy pajtikám, akinek volt V-Rodja, de lecserélte egy nem mondom meg, mire (úgy hívja, Berlusconi). Csak egy rövid kört ment, de utána tíz percig bazmegolt vigyorogva, hogy mennyire jól visszahozza ez az átkozott FXDR a V-Rodos élményt. Jó lenne gyakran látni ilyet, de egyetlen motornak ez nagyon durva kompromisszum. Főleg így 8 millióért.

Adatok: https://www.harley-davidson.com/hu/hu/motorcycles/2019/softail/fxdr-114/detailed-specs-and-pricing.html