Van még dög a huligán-BMW-ben

BMW R 1250 R – 2020.

2020.03.18. 06:55

Adatlap BMW R 1250 R (1254 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1254 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, bokszer
  • Teljesítmény: 136 LE @ 7750 rpm
  • Nyomaték: 142 Nm @ 6250 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1515 mm
  • Ülésmagasság: 820 mm
  • Tömeg: 239 kg
  • Tank: 18 l
  • 4 750 000 Ft

Nem változtattak sokat a bokszer BMW R változatán, csupán hozzákorszerűsítették a kínálat többi részéhez. És ez jól is van így: megmaradt, amiért szerettük, csak a műszerfal modernebb és a motor erősebb, mint volt. Egyedül a félelmetes hang tűnt el, úgy néz ki, ezen a téren nincs több kiskapu.

Nem egészen véletlen, hogy az új R 1250 R nálam kötött ki: öt éve ugyan Dániel tesztelte az előző generációt, de akkor egy estére én is hazavittem, és már ott kiderült, hogy nagyon nem olyan motor ez, amilyennek a bokszermotoros BMW-ket sokan elképzeltük. A nagy idomos túraváltozatokat könnyű az öreguras, világ végére kigurulós unalomgyárnak látni – bár a GS és RT tulajdonosok közül sokan esküsznek rá, hogy városban is épp elég fürgék a csatahajóik – a roadster viszont elég jó élménymotor volt ahhoz, hogy az új változatára gondolkodás nélkül lecsapjak.

Amikor megpróbáltam összeszedni, hogy miért is kellene bárkinek ilyen motort vennie, nemigen találtam érveket mellette. Túrázni nyilván a legalkalmatlanabb az összes bokszer BMW közül. A névrokonok trükkjeiből, az erős szélvédelemből, a komplikált futómű-megoldásokból és a kifinomult tárolórendszerekből nem sokat hagytak. És akárhonnan nézzük, esztétikailag sem az a kifejezett orgazmus. Erről persze lehet vitatkozni, de az a személyes véleményem, hogy aki manapság szép motorkerékpárt keres, az amúgy sem jár igazán jó helyen a BMW-nél.

Amire mégis jó az R, arra meg egyszerűen túlzás: városban, országúton csapatni elég lenne egy sokkal könnyebb, kisebb, olcsóbb gép is. De akkor miért adtam vissza ugyanazzal az érzéssel a teszt végén, amivel az elődjét, hogy ha nagy leszek, nekem is lesz ilyenem?

Ha egyszerűen akarnám összefoglalni, hogy mi a roadster vonzerejének lényege, akkor azt mondanám, a szelíd erőszak képessége. Azt az érzést képes kelteni bárkiben, de tényleg bárkiben, aki meg tud maradni egy motorkerékpár nyergében, hogy tökéletesen uralja vasat, hiába bivalyerős, ránézésre is nehéz és villámgyors. Ezt ráadásul viszonylag egyszerű eszközökkel éri el: egyszerű fordított teleszkópvillás első futómű, Paralever hátsó futómű, az 1250-esek szabvány hajtáslánca és egy jó fékrendszer az évtizedek óta csiszolgatott ABS-szel. Ennyi kell, és a finomhangolás-beli összhang, amit a BMW-nél láthatóan éreznek.

A motor az egyik új alkatrész: nagyobb is lett 84 köbcentivel, és változó szelepvezérlést is kapott. Így már 136 lóerőt ad le 7750-es fordulatszámon és a 143 Nm csúcsnyomatékot 6250-nél. Ebből a nyeregben ülve annyit érezni, hogy szinte bármilyen fordulatszámról, bármilyen sebességi fokozatban megindul, és ezt akármilyen tempónál érzésre nagyjából ugyanazzal a képtelen vehemenciával adja elő. Nem is az erő maga a meglepő, hanem a rugalmasság, ahogy a markolat megcsavarására azonnal gyorsulunk, a körülményektől érzésre függetlenül.

Amit erőben nyert a BMW bokszere, azt hangban veszítette el: valószínű, hogy becsukták azt a kiskaput a szabályozásban, ami lehetővé tette, hogy magasabb fokozatokban, magasabb fordulaton alig csillapítson valamit a gyári dob, ahogy korábban tette. Ezzel a motorkerékpárral biztosan nem ugrasztjuk ki a szomszédot az ágyból reggel, legalábbis ameddig fent marad az eredeti kipufogórendszer.

A motor karaktere miatt ugyan nem kell sokat rugdosni a váltót, de az sem lenne baj, ha kellene. Egyrészt mechanikailag sem tudnék belekötni, másrészt az elődjéhez hasonlóan itt is nagyszerűen működik a gyorsváltó: kuplungolni fel- és lefelé váltásnál sem szükséges.

A futóművet egy szóval úgy jellemezném, hogy bolondbiztos. A széles kormánnyal pontosan irányítható a gép, nem nagyon érezni rajta a 239 kilós üres tömeget. Leginkább megfordulásnál érezhető, hogy elég nagy íven fordul, illetve 120 km/h feletti tempónál tűnhet úgy, hogy le akarja tolni az orrát az útról: mintha erővel kellene beleszorítani az ívbe. Egyébként az az érzésem, a BMW-nek épp a futómű a legnagyobb trükkje: abban a sebességtartományban, ahol egy ilyen csupasz motort használ az ember, ez a beállítás biztonságot, teljes kontrollt sugároz.

Az autópályatempót nyilván kevesen erőltetik majd ezen a motoron, a szélvédelem teljes hiánya és az amúgy kényelmes, egyenes testtartás miatt már százharminc körül kifeszített vitorlaként lobogunk a nyeregben. A gyáriak is csak annyit adnak meg, hogy a végsebesség 200 km/h feletti, de ez már erősen az elméleti kategória. Létezik ugyan gyári plexi, de aki a végsebességet hajkurászná, az tényleg nem a megfelelő BMW-re ült fel.

Ahogy ez a legtöbb BMW-nél elérhető, az ESA funkcióval a futómű csillapítása is állítható: a keményebb beállítással egy kicsit játékosabb benyomást kezd kelteni a gép, viszont az itthoni országutak minősége mellett úgy tíz kilométer után kezdett fizikai fájdalmat okozni ez a beállítás.

A motor mellett a másik, a teljes bokszer-kínálatot érintő változás az új műszeregység: megszabadultak minden mechanikus megoldástól, az összes funkció egy színes képernyőn jelenik meg. Nem egyértelmű, hogy az új műszer funkciójában is többet nyújt, de nyilván úgy látták, hogy a régi mechanikus sebességmérő és a narancs-fekete kijelző a mai okostelefonok képernyője mellett már groteszk régiségnek hatna.

Magával az egységgel nincs probléma, jól látszik mindenféle fényviszonyok között, informatív, még a grafikája is ízléses. Egyetlen rövid pillanatig éreztem, hogy Bill Gates átka ide is elkísért, amikor az egész kijelzőt betöltő nagy piros ablakkal jelezte a gép, hogy fogytán a benzin. Az jó, hogy feltűnően jelez, de az, hogy ez az információ szinte minden mást eltakar, és a kormányon kell piszmogni menet közben, hogy ezen változtassunk, azt jelzi, hogy a szoftveren még lenne mit csiszolni. A levehető gyári navigáció is jól használható, vízálló, kesztyűben sem gond a kezelése, és a rögzítési rendszere is biztonságosnak látszik, így az okostelefonok világában sem tűnik értelmetlennek.

A piaci viszonyokhoz képest egyébként nem kirívóan drága: 4,75 millió forintot kérnek az alapkivitelért, ami nem sokkal drágább, mint a konkurensek hasonló teljesítményű csupasz gépei. Ráadásul a BMW a nyomatékos karakterű bokszermotorral eléggé más hangulatot kínál, mint a versenytársak többsége. Az extrákkal azonban könnyen fel lehet pumpálni az árat akár 1-1,5 millió forinttal is. Az izgalmas, mély fényű, bronz és sárga Option 719 Stardust fényezés például eleve 315 ezres felárat jelent, a Dynamic ESA futómű 244 ezer forint, a kulcs nélküli indítás 65, a navigáció előkészítése 90 ezer, és még sorolhatnánk, így a tesztmotor bőven 6 millió forint fölött esett ki a konfigurátorból.