Ízlésről lehet vitatkozni, sőt, érdemes is - mert hát mi másról vitatkozzunk? TÉNYEKRŐL? - ennek a Kawasakinak a minősége viszont kikezdhetetlen. Nemhogy félkésznek nem tűnik, de minden szempontból állja az összehasonlítást a mai nagyágyúkkal.
A tulajdonos, Laci, egy ponton bekawasakisodott. Elfelejtettük feltárni az okokat, mi vezetett oda, hogy a garázsban az épített ZRX1100 mellett bent állt még egy Z1000 és egy ZX-6R pályamotor. Jó eséllyel ez a motor volt a kapudrog. A történet ugyanis onnan indult, hogy kiment a német-francia határhoz, hogy hazahozza ezt. “Akkor még egy Ducati Multistradám és egy Clio RS-em volt, és kimentem a sráchoz. Kinyitotta a garázst, ott állt a ZRX, mellette egy Multistrada és egy Clio RS. Annyi plusz volt, hogy neki még ott állt egy Porsche pályázni, és kellett a hely a következő projektjének, egy hasonlóan átépített, 750-es, kétütemű Yamahának”.
Bár a tulaj német volt, a motor francia papírokkal rendelkezett, egyszerűen azért, mert ott sokkal megengedőbbek az átépítésekkel kapcsolatban - ennek ellenére megvolt mindenről a TÜV és a dokumentáció, és Laci azokat itthon beíratta a forgalmiba. Bevallása szerint nem volt gond, ami azért is különös, mert mint látni fogod, a módosítások listája bővebb, mint elsőre gondolnád, és még így is maradnak nyitva hagyott kérdések.
A behozatal óta csak pár apróság került rá, például csinos, a formába beleolvadó indexek, illetve csúszott egyet a motor a bal oldalán - sajnos az Akrapovic dob is annak az áldozata lett, ideiglenesen egy Yoshimura került a helyére. A sérülések javítása téli feladat lesz, ahogyan a fejidom és a lámpa átalakítása is. Ugyanis a megvágott fejidomban található projektoros fényszóró és a mellette lévő ledek fénye igen visszafogott, jelenlegi felállásban inkább a nappali felhasználás javasolt.
A motor fara szintén optikai tuning, ott a 2003-2004-es Ninja ZX-6R lámpáját simitották bele a ZRX faridomába. Mind az orr, mind a far átépítése visszafogott és jelzésértékű, felületes szemlélőnek talán fel sem tűnne - a kivitelezés igényes, bár szerintem a motor gyári megjelenése alapból tökéletes. Viszont műszakilag volt hová vinni, és itt mindent kiaknáztak.
Futóműre a világ összes pénzét el lehet költeni, és ez itt jól dokumentáltan meg is történt. A gyári 43-as hagyományos villát, ahogy volt kidobták, és a 2003-2004-es ZX6-R fordított, 46 mm-es telói kerültek be ABM villahidakkal, és Wilbers motyókkal hozzáhangolták a ZRX-hez. A hátsó gátlókat is egy az egyben cserélték, szintén Wilbers-ekre, és mivel a gyáriak is minden paraméterükben állíthatók, nem adhatták lejjebb.
A hatkilós Ninja négydugattyús Tokico nyergeit a GSX-R1000 Brembóira cserélték, de ami sokkal többet számít, hogy egy Brembo RCS főfékhenger került fel - ettől olyan lett, hogy könny szökött tőle a szemembe. Mintha a fék közvetlenül az idegrendszerembe lenne kötve, egyetlen ujjal tökéletesen működik, azonnali és egyértemű visszajelzéssel - és ezzel még nem lett kimaxolva, ugyanis az RCS19 állítható karakterisztikájú, és ez még nem a legélesebb pályaszetting volt. Tempótól függetlenül zseniálisan működik, és még így is van benne lehetőség a továbbfejlesztésre, ugyanis simán felmennének a 300-asnál nagyobb tárcsák is.
A futómű is csodálatos lett, úgy feszes és élénk, hogy közben a pocsék utakon sem elviselhetetlen - a mostani és az előző tulajdonos egyaránt használta pályán is, és a beszámolók szerint ott sem támadtak vele kételyek. Erős a gyanúm, hogy a Ninja villákkal és a Wilbers gátlókkal kicsit orrabuktatták a ZRX-et, mert ugyan szériában is nagyon kezes és könnyed motor, nem rémlik, hogy ennyire pengén fordult volna. Mozogása félelmetesen jó, nehéz szétbontani, hogy mit ad ehhez a jó gumi, a tuti futómű és mennyi a vázmerevítő érdeme. Egyszerűen lenyűgöző.
A külső megtévesztő, hiszen csak a próbakör utáni beszélgetésnél derült ki számomra, hogy a feliratokkal ellenben ez igazából egy ZRX1100 - az 1100-as feliratok azóta meg is érkeztek, a téli talpraállítás során azok is felkerülnek. De ugyanígy megzavart az 1200-as lengővillája, mely a merevítő barázdáról ismerhető fel, illetve az 1100-as Mikuniját az 1200-as fojtószelepszenzorral szerelt Keihinjére cserélték.
De ezek a módosítások önmagukban nem indokolják azt a menést, amit ez előad. Ez nemhogy nem az 1100-as ZRX ligája, még az 1200-ason is túl van, és erre nem magyarázat sem az Akrapovic rendszer, sem a karbicsere. Lent kellemesen telt, ahogyan elindulsz, egészen olyan, mint az 1200-as, csak míg az 1200-as egy kedves jófiú, ez a fordulat megérkezésével nem elkókad, hanem büdös vadállat lesz. Azonnal veszi a lapot, és nem fogy el, hétezertől pedig már erősen kell kapaszkodni rajta. Ez bizony nagyon más kávéház, mint a széria ZRX-ek.
Egy gyorsgázzal és egy rövid áttélellel be lehet csapni az érzékeket, ez viszont erőből tudja, amit a gondos tulajdonos méréssel is igazol: 137 Nm-t és 132 lóerőt tudott padon, amire még a sokat látott tuninguru, Csunderlik Csaba is felvonta a szemöldökét. Nem is a 132 lóerő a durva, az csak plusz tíz a ZRX1200 gyári értékéhez képest, annyit simán írhatunk a kipufogórendszer és egy gondos hangolás számlájára. Bezzeg a 137 Nm! Az nem lesz a semmiből! Csak néhány nyomatékosnak mondott motor: Honda CB1300 - 117 Nm, Bandit 1250 - 108 Nm, GSX1400 - 126 Nm, ZZR1400 - 136 Nm. Innentől már bármit beleképzelek Dynojettől kezdve, módosított tengelyeken át, big bore kitig és emelt kompressziójú dugattyúkig.
Akármi is van benne, fantasztikusan be lett állítva. Nincs nehézkes indítás, az alapjárat pátyolgatása, meg furcsa gödrök és púpok a teljesítményben, mint sok így-úgy okosított motornál, amikhez eddig szerencsém volt. Ilyet kevesen tudnak - itthon talán egy maroknyi szaki van, aki hasonlót össze tud rakni, és hozzájuk is külföldről jönnek az ügyfelek beállíttatni a motorjukat. Az épített motorok világa nem az enyém, a vonalak futása és találkozása nem az én asztalom, viszont az ilyen jellegű műszaki összeszedettség előtt földre borulok. Az esztétikán vitatkozhatunk, de mechanikailag kikezdhetetlen.
A plexivel átlátszóvá varázsolt deklik jópofák, és leszámoltak az első lánckereket takaró műanyaggal is - ez újabb feladatot adott az építőnek, így ugyanis kellett egy új konzol a hidraulikus kuplung munkahengerének. Ezt egy nagyon szép mart darabbal oldották meg, és ha már a kuplung környékén volt dolguk, a főhengert a fékhez passzoló, radiális, állítható áttételű Brembo RCS 16-ra cserélték. Sehol nem végeztek fél munkát.
A gyári lábtartót is elengedték - és most van itt egy kis nyelvi akadály, mert szívesen írnám, hogy a helyére egy ABM állítható versenylábtartó került, csak nem lenne igaz, mert nem a gyári helyére került, hanem annál lényegesen hátrább és magasabbra, de olyannyira, hogy az utaslábtartót fel is kellett számolni, mert így már a motor kétfős használhatósága veszélybe került. Mivel eredetileg az utas lábtartójának a konzolja fogta a kipufogót, ott is szükség volt egy új tartóra, amely a motor egészéhez hasonlóan szépen kivitelezett darab. A ZRX kategóriáját szokás big bike-nak hívni, de ez kizárólag a köbcentire igaz, egyébként apró motor, a módosított üléspozícióval pedig még kompaktabbnak érezni.
A gyári órák helyére egy digitális Motogadget egység került, aminek a léptetőgomját kivezették a bal kézhez. A műszerfal szépen belesimul a környezetbe, mögötte sem a kuszaságot látni, hanem egy takaróelem teszi tisztává az összképet. Nincsenek bántó részletek, kikandikáló igénytelenség, de azért tervbe van véve, hogy minden vezeték behúzva fusson.
Esztétikailag van nagyobb durranás, bármelyik kiállításon akad szebbre szobrászkodott motor, de így sincs miért nyígni, ez a ZRX piszkosul egyben van - a tuningokkal tökéletesen kerek, műszaki feszessége pedig az új motorokat idézi, mindene hibátlanul működik, hiába húsz éves, olyan feszes, penge és tüzes, hogy bátran odaállítható egy új Z1000 mellé.