50% ráció, 50% szív

Teszt: Yamaha Tracer 7 - 2021.

2022.01.07. 06:10

Adatlap Yamaha Tracer 7 (689 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 689 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, soros
  • Teljesítmény: 73.5 LE @ 8750 rpm
  • Nyomaték: 68 Nm @ 7500 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1460 mm
  • Ülésmagasság: 835 mm
  • Tömeg: 178 kg
  • Tank: 17 l
  • 3 298 000 Ft

Oké, nem ez a józan motor, mert a józanság nem az, amikor három sörrel még haza tudsz vezetni. A józan választás inkább egy CB500X vagy egy 250-es robogó lenne, a Tracer 7 inkább a szalonspicc: már nem vizet iszol, jól is érzed magad, hülyeséget még nem csinálsz, és a másnap is elviselhető.

A Yamaha rendezett kivonulással hagyja ott a hagyományos túramotorok piacát, a 2015-ös FJR1300-ra tavaly még ráfrissítettek egyet, el is nevezték Ultimate Editionnek - közben a crossoverek árnyékkormánya már rég felállt. Először a Tracer 900 jelent meg 2015-ben, aztán követte egy évvel később a Tracer 700, 2018-ban behozták a Nikent és a Tracer 900 GT-t, aztán tavaly elkészítették ezek frissített változatait. A 900-asról már írtunk, de engem mindig is jobban érdekelt a kéthengeres platform. Ennek ezer oka van, a legfontosabb, hogy ezeket tartom észszerű választásnak.

A Yamahánál egyébként sport-touringnak hívják a crossovereket, ami annyiban igaz, hogy a dolog sportosabb végét fogják meg. A Honda az NT1100-at - ami ugyanúgy crossover, de véletlenül sem a sportosság jut róla eszembe - long distance-nek aposztrofálja, és ez elég pontosan leírja a különbséget, csapatni például a Yamahákat választanám, Portugáliába lábon pedig az NT-vel indulnék el inkább. A friss Tracer 7 keveset változott műszakilag, nagyjából ugyanaz minden, mint 2016-ban, amikor még a leánykori nevén Tracer 700-nak hívták. Biztosan hangolgattak a futóművön, meg itt-ott beszállítót váltottak pár megspórolható eurócent reményében, csiszoltak a gázreakción, meg ugye bejött a fránya Euro 5, ami áldozatokat kíván.

A korábbi 74,8 lóerőből 73,5 maradt, ugyanaz történt, amit az alapot adó MT-07-nél már cikkben és videóban is előadtam: jött egy nagy katalizátor, és elengedtek a csúcsról egy keveset, csak meglegyenek az előírások. A lényeg viszont nem változott, megmaradt a 68 Nm nyomaték és a remek karakter. Aki azért venne Tracer 7-et, hogy többnek láttassa magát, van egy rossz hírem: ez nem egy erős motor. A kezdők összefossák magukat rajta, és az összes sebességhatárt csúnyán meg lehet sérteni vele, de ez inkább kellemes, mint erős. A katalógusadatokért karakterben kárpótol, jó ütemben jön meg az erő, kiszámíthatóan és szórakoztatóan indul meg, lehet nyomatékból szörfözni vele. Ugyanaz a jóindulatú, a motorossal összekacsintó csibész, mint öt évvel ezelőtt.

A Yamaha 689 köbcentis CP2-es blokkja arról szól, hogy egyszerű receptből is lehet jót főzni. Változó szelepvezérlés és más rafinéria nélkül, szimplán okos megoldásokkal és jó gyártási minőséggel. A kéthengeres legendás tartóssága két kulcsfontosságú alkatrészre vezethető vissza, a kovácsolt dugattyúkra és a persely nélküli alumínium hengerekre - ez utóbbiak trükkje, hogy szilíciumrészecskék vannak az alu hengerfalban, amik annyi érdességet adnak, hogy az olajfilm fennmarad, így a dugattyú extra kopás nélkül tud futni. A végén pedig van egy élettel teli, megbízható és takarékos blokk, ami simán elvan 4,5 literrel. De ne lepődj meg, mivel fordulatról fordulatra máshogy szórakoztató, jó eséllyel végig is fogod énekeltetni vele a skálát, többet fogsz tankolni.

A blokkot Japánban tervezték, de azt leszámítva ez egy európai motor, a crossoveresített MT-07 ötlete az európai központban fogant, a körítést Olaszországban rajzolták hozzá, a gyártás pedig a franciáknál zajlik. A formai továbbfejlesztés mondhatni a legjobbkor érkezett - éppen azelőtt kapta meg az R1 fenyegető éleit és gonosz, ledes menetfényét, amikor a Yamaha sportmotorjai felértek a csúcsra, az R6 elvitte a Supersport-vébé első három helyét, az R1-gyel behúzták a Superbike-ot (tudod, mikor nyert utoljára a Yamaha SBK-t? 2009-ben Ben Spies-szel, előtte soha), a Moto Americát, a Brit Superbike-ot és közben a MotoGP-t is megnyerték az M1-gyel. Soha nem volt olyan hálás az R1-re hasonlítani, mint most. Pedig az egy 2015-ös formaterv, de egy fikarcnyit sem kopott, a Yamaha valahogyan érzi, hogyan lesz örök egy sportmotordizájn, ott van például a 2004-es, RN12-es R1, az 15 év alatt sem fáradt el - ha nő lenne, szívesen tartanád a papucsodat az ágya alatt.

A Tracer 7 formájának is megelőlegezem az időtállóságot, elvégre az összhatás működik, és az MT-07-nél is ez a lényeg: ha egyben kiadja, eltereli a részleteket az olcsóbb megoldásokról. A fények elrendezése hibátlan, felül a menetfény, alatta a projektorok, a kézvédő alatt a ledes indexek - itt azért megnézném azokat a korai rajzokat, amelyeken az irányjelző a kézvédővel egyben volt, csak aztán beáldozták őket a gyártási költségek miatt. A formatervezett lengővillával, a csipkés féktárcsákkal, a fejidom, a tank és az ülés karakteres vonalával jóllakik a szem, a hagyományos első villa, az acélváz, a csavarkötés helyett hegesztéssel rögzített segédváz pedig felolvad benne, mint kockacukor a forró kávéban. Működik? Jó? Igen. Hogy a Tracer 7 nálunk nem számít olcsónak, arról meg nem ők tehetnek, hanem például a forint/euró árfolyam, amire mondhatjuk, hogy az exportnak kedvez, vagy nevezhetjük szimplán gyalázatosnak.

A Tracer tudja azt, hogy azonnal otthon érzem magam, ez pedig egy mindenes motornál alap elvárás, nem lehet azzal vigasztalódni, mint egy sportos nakednél, hogy hát ja, kényelmetlen, de szerpentinen vagy versenypályán mekkorát lehet vele menni. A Tracernél sikerült megoldani, hogy közlekedésre, csapatásra és túrázásra egyaránt alkalmas legyen, szükség esetén utassal - bár két fővel már kompromisszumokkal jár. Ugyanis passzentos, nem úgy érzem magam rajta, mintha a kabát hordana engem, és ezt speciel szeretem, ugyanakkor a többség valamiért a feleslegesen nagy motorokhoz vonzódik, a Tracer pedig nem adja a lövegtorony érzést. A hatfogatos harci szekereknek is van varázsa, de ha nem két hétre indulok motorozni, akkor a kisebb testnek csak előnye van.

Az új idomokat keskenyebbre faragták, de a szélvédelme nem romlott, a plexi pedig menet közben is állítható egy kallantyúval - kíváncsi lennék, hogy az NT1100 vagy a V-Strom 650 projektvezetői mit éreznek, amikor megnézik a Tracer egyszerű, mégis tökéletesen működő megoldását. A kis szélvédő mögött nincs Gold Wing-es értelemben vett szélcsend, inkább a félidomos nakedekhez - pl. Fazer, Bandit S - hasonló az élmény, megvan a hűsítő menetszél, csak nagy tempónál valahogyan komfortosabb. Elviselhetőbbé teszi az utat, míg elérsz a Tátrába vagy az Alpokba, ott pedig már egy fürge motorral tudod végigfűzni a hágókat.

Könnyen lehet rajta mozogni, az egyujjnyival szélesebb kormánnyal bámulatosan kezes - szárazon 178 kiló, de menetkészen is csak 196, ami szép eredmény, tekintve, hogy az Euro 5-tel a motorok jellemzően hízni szoktak, ahogy az MT-07 is tette, a Tracer viszont a katalizátorral felszökött kilókat leadta a könnyebb fényszóróval, műanyagokkal és akkumulátorral. Hiába az acélváz és a sok helyen elavult megoldások, így is ennél a legjobb a súly-lóerő arány a kategóriában. Az irányítása gyerekjáték, városi dugón is egy robogó könnyedségével lehet átfűzni. A lengővilla nem az MT-ről lett átemelve, hanem direkt a Tracerhez készült, a tengelytáv ezáltal hat centit nőtt, amit a stabilitáson érhető tetten. A futómű előfeszítése elöl-hátul egyaránt állítható, sőt a központi rugóstagon a csillapítás is, ami rendkívül hasznos - amikor felkerül két doboz vagy még esetleg egy utas is, akkor általában csak félmegoldás, ha a motor fenekét felemeled, hogy ne essen szét a geometriája, a nagyobb terhelés okozta himbálózásnak is érdemes utánamenni a húzó fokozat felkeményítésével.

Az elektronika 2014-ből maradt itt, kizárólag ABS van, semmi más, se üzemmódkapcsoló, se kipörgésgáltó, se tempomat - ezen a téren a Tracer körülbelül tíz év lemaradásban van, és az informatív monokróm kijelző sem kárpótol mindezért - már kismotorokon is látni fullos TFT műszerfalat, ehhez képest a Yamahánál sivár a helyzet.

Arra tippelek, hogy nálunk nem ez lesz a legnagyobb sláger, mifelénk a vidám mindenesek helyett a túraendurók fogynak, Ténéré 700-ból többet adnak el, pedig a Tracer 7 jobb esélyekkel indul a konkurencia ellen, hiszen nem a KTM 890 Adventure R-rel szemben kell helytállnia, hanem a V-Strom 650 (3 millió), az NC750X (kicsivel 3 millió felett megy, de DCT-vel 3,4 millió) és a Versys 650 (3 millió) ellen, amelyek azért verhető típusok. Ebben a szegmensben a japán gyártók közül senki nem ad érdemben többet, inkább a hangsúlyok vannak máshol, például a V-Strom kényelmesebb, a Honda pedig praktikusabb. A Tracer viszont a leginkább szórakoztató, 3,3 millióért jó ajánlat, az észnek és a szívnek egyaránt.



Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.