Ha újra hatvankilós koromban lennék, csak ezt akarnám
Teszt: FB Mondial Flat Track 125
Szét fogod imádni, mondta Perlaki Peti, és tényleg szétimádtam. Egészen az első kereszteződésig. Akkor ugyanis üresbe kellett volna tennem.
Mitől lehet egy motor sikeres? Jól néz ki, olcsó, és megbízható. És mitől lehet egy kínai motor sikeres? Baromi jól néz ki, baromi olcsó, és baromi megbízható. És ebből a baromi megbízható a legfontosabb, hiszen a legkönnyebb rásütni, hogy olcsó kínai szar. Hiába a hangzatos név, az emberek átlátnak már a szitán. F.B Mondial? Ja, ez valami szokásos, kínaiak által megvett és feltámasztott olasz manufaktúra lesz.
És tényleg, tízszeres világbajnokok voltak, csak hát 1949 és 1957 között. Azért az nem ma volt. Aztán 2014-ben újraindult a márka, a gyártás pedig a Piaggio kínai üzemében zajlik. Szóval kínai, aztán tessék, 100 méter után nem találom az üreset - mondja a vevő, és tényleg.
Szomorú ez, pláne az első benyomások után, merthogy dizájn, az van. Ahogy a neve is mutatja - FB Mondial Flat Track - vagyis egy magasított, enduroszerű dolog. És tényleg magas az ülés, 84,6 centi, amit én a 170 centimmel nem szeretek, de ez itt egyáltalán nem zavart. Ugyanis a 133 kiló annyira kevés, hogy nyugodtan meg lehet tartani a motort átlag izomzattal is.
A magasság a 19-es kerekeknek is köszönhető, ami szintén utal a Flat Trackségre. És nem csak ránézésre jó, hanem a lengéscsillapításba is bedolgozik. Már megszoktam a magyar főutak állapotát, és teljesen váratlanul ért, hogy se egy ugrató a keresztbodán, se egy vesekő igazítás a foltozáson. Nagyon kényelmes rajta ülni, elnyeli az úthibákat. Így aztán nem annyira feszes, de a Flat Trackség jegyében ezt el sem kell várni tőle. Annyira pont elég, hogy bármilyen kanyart bevegyünk, amit az ésszerűség határait betartva bevehető.
Az ülés kicsit talán kemény, de még az elfogadható. A hazáig tartó ötven kilométer sima ügy volt, izgalomra semmi nem adott okot a végsebességen kívül. A Zongshen kínai motorja 13,6 lóerő, az Aprilia 125-ökbe is ezt rakják. Kicsit haloványnak éreztem az úton, nyolcvanig viszonylag gyorsan jutott, a kilencvenhez már türelem kellett, és egyszer a százat is megfutotta, igaz, egy kamion mögött, egy fasorral körbevett úton.
Nyolcvan kiló vagyok, azt gondolom, hogy ennél nagyobb súllyal már nem 125-ösre szállnak. Egy hatvankilós tizenévessel sokkal jobbat is futhat a Mondial, gondoltam elnézően, de amikor kicsit nagyobb lett az ellenszél, és a nyakamban loholt egy kamion, akkor kevésbé lettem megértő. Szóval nem tűnt őszinte ingázó motornak, inkább a város a terepe, gondoltam.
A hatodik sebességet nehezen tudtam értelmezni. Ki az ördög rakja hatodikba ezt a motort, mikor kilencvenpárnál nem megy gyorsabban? Én legalábbis mindig lefelé pakoltam, hátha van benne még egy kis sebesség.
Aztán az otthoni családi rácsodálkozás közben feltűnt egy kis hűtőfolyadék szivárgás a sapka mellett. Reménykedtem, hogy biztos csak mellétöltötték, vagy véletlenül nem csavarták rá rendesen a kupakot. De sajnos másnap is megjelentek a cseppek, meg harmadnap is. Az álmoskönyv szerint ez sem jó jel a megbízhatóság oltárán.
Ekkor tűnt fel az is, hogy a láthatóan egyszemélyes ülés ravasz szemfényvesztés, a műanyag burkolat lecsavarozható, és máris két személlyel használható.
A városi felhasználást igazolja a hasmagassága is, ami pont elég volt ahhoz, hogy akár egy nagyobb járdaszegélyen simán lemenjek. Kényelmes elosztású a váltója, nem kell minden másodpercben váltani, szépen egyenletesen eloszlanak a sebeségek. A hátsó lánckerék meglepően nagy, elméletileg azért, hogy majd ettől hirtelen ugrik a városban, de vagy elszoktam ettől a kategóriától, vagy nem ugrik akkorát, amekkorát a mérete sejtet.
Zirig Árpi szerint képzeljem el, ha még ez sem lenne! A város aztán tényleg a terepe lett, a magas ülésről átlátni a forgalmat, a motor viszonylag egyenletesen húz, hatezres fordulatnál kellemesen elindul – ekkor az addig halk motor is vibrálni és dübögni kezd – és valahol a tizenegyezernél van a vége. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hat-hétezres fordulatszám között megy kb. 55-tel, vagyis kis gyorshajtással ideális a városban.
Itt pont ugrik, ha épp szükség lenne egy kis plusz erőre. Vezetni elképesztően könnyű, kicsi a súly, széles a kormány, jó a futómű. Az egész motor egy hímszúnyogra emlékeztet, mind viselkedésre, mind külalakra. Ott van lábaknak a motorhoz képest nagy kerekek, a fura formájú tank meg simán beillik szájszervnek. És közben olyan természetesen libben el, ha épp le akarnánk ütni, amilyen könnyedén fordul a Flat Track. A gyerekeknek ijesztő, de közben nem veszélyes - hiszen a hímszúnyogok nem kívánják a véred - és a Mondialtól sem kell tartani.
Ezt a képet egy dolog árnyalta, az üres, ami nem lett meg. Illetve a vészleállító, amire nem állt le a motor. Mert mit csinál az ember, ha megáll a benzinkúton, és nem tud üreset tenni, de megállna? Vagy kuplungot húzva lekapcsolja a motort kulccsal, vagy kinyitja az oldaltámaszt, de a legkézenfekvőbb (hahaha) megoldás mégis a vészleállító. Lenne. De azt akárhogy kapcsolgattam, nem állt le. Nem lennék vészhelyzetben ezzel a konstrukcióval.
Pedig tényleg jó kis motor, a magassága, a kerékmérete, a dupla kipufogója miatt sokkal nagyobb motornak tűnik. Többen megkérdezték, hogy ez háromszázas, vagy ötszázas-e. És tényleg, a Mondialnak van 250-es motorja a HPS-ben, na az lenne ebbe az ideális. Akkor rögtön értelmet nyerne a hatodik is, meg nem is félnénk a kamionoktól, és megjönne a kis motorba a bugi is.
A Flat Trackség miatt elölről eltüntették a lámpát, és kis led fényszórókat kapott, amik baromi jól világítanak. A TFT monitor fényereje adaptív, mindig jól látszik, bár egy fogyasztási adatot elbírt volna. A tank 9,2 literes, és olyan két liter körül fogyaszt a gyár szerint. Szerintem inkább hármat, de nem biztos, hogy mindenkinek kisebbségi komplexusa lesz a 14 ló miatt, és ezért állandóan nyelezi.
A visszaúton azon gondolkodtam, mennyire kár a hibákért, mert ha ezek rendben lettek volna akkor a vételárát, az 1.650.000 Ft-ot én nem éreztem volna túlzásnak. A Duke 125 ára 2,3 millió, az XSR125 pedig kettőmillió. Igazából a kínai motorok közül ez a legdrágább, a nem kínaiak közül pedig a legolcsóbb. De hogy nem vette senki észre, hogy szar a váltó? Ezt így gyártották volna le? És ki gondolta, hogy a kilencvenes tempó egy jó ötlet?
Aztán ezeket a kérdéseket az importőrnek is feltettem, és mondták, hogy ez az ő hibájuk, a szerelő szabadságon van, a motort megvették már, és ki akarták adni gyorsan, hogy mehessünk vele. Mivel nagyon szerettem volna szeretni ezt a motort, megbeszéltük, hogy megcsinálják, és újra megyek vele egy karikát.
És hát igen! Mire újból hozzám került, már vette az üreset, kellemes volt a váltásérzet, egy kicsit jobban harapott, meg is jött a bugi. Mindez egy rendes beállításon múlott, és a végsebesség is felment kissé száz fölé, amivel már bőven lehetett tartani a lépést kamionokkal, buszokkal, meg tulajdonképpen bárkivel, hiszen ki tartja be a sebességhatárokat, ha se egy rendőr, se egy traffipax?
A vészleállító kábelét odacsípték az oldalához, és elszakadt. Raktak rá egy másikat, és kész. A hűtővíz tartály kupakját megigazították, és nem folyt a víz. A futómű és irányítás továbbra is elképesztően könnyed volt, tulajdonképpen bármilyen kanyart bármennyivel be lehetett venni - már amit a motor bírt. Igen, így símán megéri azt az egymillió hatot. Egy stílusos, könnyen irányítható, jó hangulatú motor, amin kevésbé számítanak a kátyúk, és már ingázásra is alkalmas. Ha újra hatvankilós koromban lennék, csak ezt akarnám. És igazából így is. Csak ne lett volna az az első kör a tesztben!