A motorok és a robogók a budapesti belvárosi közlekedés egyetlen használható motorizált járművei manapság. Erről napról-napra meggyőződhet minden dugóban pöffeszkedő autós, amikor elhasít mellettük egy-egy kétkerekű gépezet. Ezek vezetésében kevésbé gyakorlott sofőröknek a robogó jelentheti az alternatívát a napi szívinfarktus elkerülése érdekében, és ehhez még az orvosát sem kell megkérdeznie, mert recept nélkül kapható. Csak át kell nyergelni egy modern, automata járgányra, mint például az Aprilia SR50-esre, amelynek legújabb változatában már befecskendező osztja a benzin adagokat.
A bevezetőben említett gyors, és olcsó közlekedés bemutatására egy Aprilia SR50 DITECH típusú robogót kaptunk kölcsönbe a magyarországi forgalmazótól. A jármű egyik különlegessége, hogy a hagyományos kétütemű elvet egyesíti motorjában a modern üzemanyag befecskendezéssel. A másik figyelemfelkeltő tulajdonsága a fényezése maga. A jól ismert SR50 műanyag idomzatát a pókember ruhájába bújtatták a dízájnerek, amire az alapot Marco Melandri versenymotorja szolgáltatta.
Sokan szeretjük a kétütemű motorokat. No nem a Trabant, meg
a Wartburg és egyéb NDK-s csodák elvetemült erőforrásaira gondolok.
Hanem azokra a sportmotorokra és robogókra, amelyekben ezek a
fürge, robbanékony karakterisztikájú blokkok kivívták maguknak a
tiszteletet az utakon és a versenypályákon egyaránt. Ráadásul
robogók részére ideális a kétütemű erőforrás, hiszen az egyik
legolcsóbban és legegyszerűbben gyártható motor. Azonban eljött a
modernkori vég a kétütemű gépekre: a környezetvédelem. Sajnos a
kétütemű motorok működési elvének köszönhetően mindig kerül egy kis
elégetlen üzemanyag és olaj keverék a kipufogógázba, így a
szigorodó környezetvédelmi előírásokat képtelenek betartani. A
megoldást az üzemanyag befecskendezés és a számítógép által
szabályozott folyamatok együttese adja, amelyet az ausztrál Orbital
céggel közösen fejlesztett ki az Aprilia.
|
A sztorizgatás után nézzük meg, mit tud gyakorlatban az Aprilia SR DITECH. Az 50 köbcentis DITECH változat sorozatgyártását tavaly kezdte meg a cég. Az SR50 formája bevezetése óta többször átalakult, mostanság a sportos robogóknál megszokott határozott élek és stílusos hűtőmaszk fogják körül a csinos, dupla optikás első lámpákat. Azonban a dupla fényvetők kicsit csalókásak, mivel nincs bennük reflektor. Csak városi fényáradatot kapunk, amely közterületi megvilágításnál elegendőnek bizonyult. A dupla hátsó lámpákat akár utánégetőnek is lehetne nézni, és mindenképpen az SR50 jellemző stílusjegyei közé tartoznak. A fehér burás indexek elöl az idomba simulnak, a hátsók pedig a megszokott gumi bajszokon pislognak.
A robogó burkolata jól véd az út porától, sártól, illetve a minden
irányból felfröccsenni képes csapadéktól.
Egy magasabb szélvédő jól jönne esőben, de ezt az Aprilia
gyári kiegészítő csomagjából extraként megvásárolhatjuk. A pilóta
viszonylag magasan trónol a kényelmesen párnázott, akár két
személynek megfelelő ülésen.
A 820 mm-es ülésmagasság alacsonyabb versenyzőknek sem jelent gondot, mivel a lábat oldalt nem akadályozza feleslegesen széles lábtartódeszka, így kis odafigyeléssel a legnagyobb huplin is biztosan tudunk ácsorogni a lámpánál. 165 centis magasságig egy, 175-től biztos kétlábas a talajkapcsolat. A kissé magas ülésért cserébe szinte mindenen átlátunk a forgalomban, mintha egy kisteherautót vezetnénk.
Az ülés alatt teljes méretű csomagtartót találunk, amelybe egy
zárt bukósisak pont belefér. Itt kapott helyet a kétütemű
motorolaj, és az üzemanyagtartály betöltő nyílása. A tankolásnál én
sacc per kábéra tankoltam, mivel nem lehet belelátni a tankba
felülről, így csak remélni mertem, hogy nem töltöm túl, vagy ha
igen, a tankpisztoly automatán leáll.
A tank egyébként 8 liternyi üzemanyagot képes magába fogadni,
ami egy 50-es robogónál szép mennyiség. A 2 literes
tartalékállást automatika kapcsolja. Az indítókulccsal nyithatjuk a
csomagtartót, valamint a kormány alatt elhelyezkedő kesztyűtartót
és a lábdeszkák közt lévő szervizalagutat. A tesztgépet
felszerelték egy extraként kapható gyári csomagtartó rendszerrel,
amely ugyan rontott a pókember klón szépségén, ellenben a
rászerelhető 30 literes zárható doboz igen hasznos a mindennapi
közlekedésben.
A tükrök egyszerűen csak jók, nincs nagy holtterük, nem a pilóta
vállait mutatják, viszonylag merev a rögzítésük, ezért kockakövön
sem remegnek.
Valamivel magasabban helyezkednek el az autók
visszapillantóinál, így inkább a kisteherkocsik tükreit tudjuk
az SR50-esével megkocogtatni. Ellenben ha borul a robogó,
valószínűleg az idomból is kitörik egy darab a tükörrel együtt, és
akkor nem csak a tükörből kell újat venni. Itt kell megjegyezni,
hogy a pókember ruha nem költségesebb javításnál, mint az egyszínű
modelleké, mivel a műanyag elemei ugyanannyiba kerülnek.
A kezelőszervek a robogóknál megszokott módon működnek, azonban
engem személy szerint zavart, hogy az irányjelző működését csak a
műszerfalon lévő kontroll lámpán ellenőrizhetjük, és nincs
visszajelző hanghatás, amely néhány robogón és motoron elterjedt,
hasznos dolog. A műszerfal maga egyébként tetszetős: kilométeróra,
üzemanyagszint mérő, vízhőfok kijelző- és kontroll-lámpák sora
található rajta. Egy ilyen sportos beállítottságú géphez adhattak
volna még egy fordulatszámmérőt, amely főleg a későbbi motortuning
esetén tehetné hasznossá magát.
A műszerfal beláthatóságával akadt egy kis gondom, zárt
bukóban az állrésztől nem láttam rajta mindent, mivel túl közel
volt hozzám az egész. Fejemet az útmegfigyelő állapotából
kimozdítva, lefelé kellett néznem, hogy a kontroll lámpákat
megfigyelhessem, ezért lett volna jó a korábban említett hangos
indexvisszajelző.
A pókember, mint tudjuk, tökéletes magabiztossággal röpköd
pókfonalai segítségével a városban. Hasonlóan közlekedik az SR50 a
szuper kezes, atomstabil futóművével. Elöl hagyományos, hidraulikus
csillapítású teleszkópok, hátul pedig a lengőkarként szolgáló
meghajtó egységre szerelt rugóstag simítja ki a rögös pesti utakat.
A 13 colos, 5 küllős könnyűfém kerekek, a sportos 130/60-as Maxxis
gumiabroncsok, a remek futómű és a merev váz kombinációja nagyon
biztos úttartást eredményez mind egyenesben, mind kis és
nagysebességű kanyarokban egyaránt.
Szinte bármilyen sebességgel nekimehetünk egy kanyarnak, az SR50
tökéletesen tartja az ívet. Pontosan, szűken lehet vele
fordulni, akár rossz minőségű úton is. Ha véletlen elrontanánk az
ívet, a futómű mindig kisegít, és kanyarodás közbeni fékezésnél
csak minimális felegyenesedési hajlamot mutat a gép.
Az SR50 legnagyobb különlegessége maga a DITECH motor, amelyet
természetesen önindító kelt életre, azonban minden indítást megelőz
a különféle injektorok nyomás alá helyezése, amiről fülön át kapunk
információt. Ezután a számítógép leteszteli az egész rendszert, és
ha minden oké, egyből röffen a féldecis blokk. Probléma esetén a
nagy piros jelzőlámpa nem alszik el a kilométeróra közepén, ekkor
tanácsos szakemberhez fordulni. A DITECH erőforrás a városban jól
vizsgázott. Bár az Aprilia nem tesz közzé hivatalos teljesítmény
adatokat, az
olasz tuningcégek mérése alapján a vízhűtéses, benzin
befecskendezős gépezet 6 lóerős. Az erőforrás az optimális
vízhőmérséklet elérése után élénkül csak fel igazán. Valószínűleg
erre a számítógép kényszeríti, ez az egység felelős az automata
szívató működtetéséért hideg üzemállapotban.
Az SR50 gyorsulása alaphelyzetben nem valami fényes. Ezt a
tesztmotorban az előző tesztelők által már valószínűleg kissé
széthajtott automata váltó röpsúlyos kuplungjának görgői okozták,
pedig a gépben alig több mint 400 km volt, viszont előttünk
mindenki világbajnokságot akart nyerni a robogóval a pesti utcákon.
Persze bevallom, én is, mert
a futóműve kínálta magát a csőgázas menetekre. A másik ok,
hogy gyárilag úgy hangolták be a kuplungot, és úgy választották meg
a váltóba a röpsúlyokat, hogy inkább a 40-60 km/h közötti
sebességtartományban húzzon jobban a motor, amely itt érheti el a
nyomaték maximumát. Én biztos más súlyokat raknék a kuplungba a
gyár helyében, de az olaszok inkább a fogyasztásra, mint a
gyorsulásra figyeltek. A pókember végsebességre nem lassú, alapos
nekifutással simán eléri az óra szerinti 80 km/h sebességet, amely
valójában 75 km/h lehet, és egy 50 köbcentis motortól ez igazán
tiszteletre méltó eredmény.
A gép egyébként jól veszi a gázparancsokat, a befecskendezés
egyenletesen, és folyamatosan gyorsítja az SR50-est. A görgő súlyok
és/vagy a hátsó kuplung/rugó beállítása okozhatja, hogy az SR50 a
motorféknél pont olyan tempóban engedi szabadon futni a robogót,
amikor még éppen gurulunk a kocsisorok között, és esetleg jól jönne
a meghajtás. Például ha tovább kellene gurulni. Azonban az automata
váltómű már szétkapcsolt, és a meghajtás csak kicsit késve érkezik
a gázkar elmozdítására. A pici kényelmetlenségen úgy lehet túltenni
magunkat, hogy
vagy túráztatjuk kigurulás alatt a motort, vagy nem gurulgatunk,
hanem jól számítjuk ki a fékutat, és ezalatt hagyjuk kiemelni
az automata kuplungot.
Nem hiába ügyeskedtek annyit a görgőkkel az olaszok, és persze a
DITECH technika sem maradt le a fogyasztáscsökkentési versenyben.
A motor fogyasztása a teszteknél szokásos maxigáz-maxifék városi
üzemmódban, saccolós méréssel nálunk 2,4 liter/100 km volt. Az
eredmény tükrében elhihető a gyár által normál esetben ígért 2
liter/100 km átlagfogyasztás. Mi viszont sokszor emelkedőn és
országúton csutkagázzal irányítottuk a Melandri replikát, nehogy
szégyenbe maradjunk fényezéséhez képest.
Az SR50-nel elérhető, robogóknál tekintélyes sebességről
valahogyan meg kell állni néha. Ezt a feladatot remekül oldja meg a
gép első 190 mm átmérőjű féktárcsán található kétdugattyús
fékberendezése.
A szerkezet egy újjal működtethető, jól adagolható,
határozott a nyomáspontja, és a kézerő fokozásával progresszívan nő
a fékhatás. Akár stoppie szintig fékezhető a vele a pókember száraz
aszfalton, de vizes úton sem csúszik meg könnyen az első kerék. A
hátsó, 190 mm átmérőjű féktárcsa szintén két dugattyús féknyerget
kapott, igaz 2 mm-el kisebb dugattyúkkal, mint az első féknél. A
hátsó fék az első segítésére nagyon alkalmas, avagy megálláskor
lehet vele egyenes csíkot rajzolni az aszfalton, jobbaknak ívesen
is megy a dolog.
Kár hogy az Aprilia abbahagyta az SR125/150 gyártását, a nagyobb
motort egyértelműen elbírná az SR50 bármely részegysége. A
magyarországi forgalmazónál még raktáron lehet pár SR125, amely
akciósan mindössze 30ezer forinttal drágább a DITECH motoros
50-esnél.
A másik lehetőség az erősítésre a tuning. Ehhez az SR50
DITECH nagyszerű alapmotor. Az olasz tuning alkatrészgyártók -
Malossi, Polini - kínálatában már lehet kapni 70 köbcentis
hengerszetteket, hosszabb kihajtásokat, számítógép elektronikákat,
sportkuplungokat és automataváltókat, amelyekkel a pókember klónból
igazi mérges pókot varázsolhatunk. Ehhez a futómű remek partner,
mert kb. 120-140 km/h tempóig stabilan lehet vele motorozni, és a
megálláshoz nagyszerű fékekkel rendelkezik, így nem látom értelmét
ezt a lehetőséget számításon kívül hagyni.
Azonban aki nem sebességmániás, és nem szeretne hozzányúlni a
gyári DITECH motorhoz, semmi esetre sem hibáztatható. Az alacsony
üzemanyag és olajfogyasztás, a csekély üzemeltetési és fenntartási
költségek miatt az SR50 DITECH az egyik kedvelt városi kanyarvadász
járműve lehet mindenkinek, aki megpróbál fenekéhez nőtt
autóüléséből kiszabadulni. Az SR50 pókember replika ruhája nagyon
eltalált darab. Bárhol fordul meg a városban, sokan megnézik a
gépezetet, és kapásból felismerik, kit akar imitálni a kétkerekű
fényezése. Idetartoznak azok az óvodások, akik a fotózás során az
SR50 mellett elvonulva egyből rávágták: "Ezsa pókember motyorja!"
És ugye az minden robogós számára szívet melengető érzés, amikor a
3-4 éves kiskölkök kapásból felismerik járgányát, és arról
ábrándoznak a csendes pihenő alatt.
Műszaki adatok
Hajtómű: egyhengeres, hosszirányba beépített, vízhűtéses, kétütemű,
közvetlen befecskendezéssel
Lökettérfogat: 49,38 cm
3
Furat x löket: 41 x 37.4 mm
Kompresszió viszonyszám: 12,5:1
Üzemanyag ellátás: direkt befecskendezéssel az égéstérbe,
elektronikus vezérléssel
Szívótorok átmérő: 18 mm, beépített fojtószelepállás érzékelővel
Gyújtás: magasfeszültségű, indukciós elven működő
Indítás: elektronikus önindító
Generátor: 140W, 12V
Kenés: elektronikus befecskendezés és olajpumpa
Sebességváltó: fokozatmentes automata
Kuplung: centrifugális elven működő röpsúlyos szárazkuplung
Váz: nagy szilárdságú acél osztott csőváz
Elsődleges meghajtás: ékszíj
Másodlagos meghajtás: olajban fürdő fogaskerekes
Első futómű: hidraulikus csillapítású teleszkópok, 90mm rugóút
Hátsó futómű: hajtómű hátsó lengőkarként funkciónál, kettős
hajtókarral és szilentblokkal kapcsolódik a vázhoz, 70mm rugóút
Első fék: 190 mm átmérőjű tárcsafék, kétdugattyús féknyereg, 32
mm átmérőjű dugattyúkkal
Hátsó fék: 190 mm átmérőjű tárcsafék, kétdugattyús féknyereg, 30
mm átmérőjű dugattyúkkal
Kerekek: könnyűfém, 5 küllős, 3.50 x 13 col elől-hátul
Gumik: 130/60 x 13 col elől-hátul
Hosszúság: 1775 mm
Szélesség: 720 mm
Magasság: 1200 mm
Ülésmagasság: 820 mm
Tengelytáv: 1265 mm
Üzemanyagtank kapacitás: 8 liter (2 liter tartalék)
Olajtank kapacitás: 1.6 liter (0.5 liter tartalék)
Színváltozatok: Superbike replika, MotoGP replika, Melandri
replika, kék, vörös, sárga
Megvásárolható tartozékok: magasított szélvédő, sport szélvédő,
csomagtartó, csomagtartó doboz, kábelzár.
Ára: 599 000 Ft