Javítok kémiából és Talmácsi leszek

2008.07.26. 14:40
Frissebb (1)

Adatlap Aprilia Sr 50 Ditech (50 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 50 cm3
Bárcsak harminc kilóval könnyebb lennék, és tíz évvel fiatalabb. Szobám falát az Aprilia RS125 képével tapétáznám ki, és a gimiből hazafelé minden délután elkenném a száját annak a pöcsnek a négybéből.

A vágyódás már nem megy, a célközönséghez képest öreg vagyok, a motorhoz meg túl nagy. A GP-t csak muszájból nézem, és 20 felett már cikinek tartom az utcai versenyzést. Nem tudom magam Talmácsi helyébe se képzelni: nem tudok úgy vezetni, és a 125-ös sportgépek picike ülését sem felnőtt seggekre tervezik.

Az Aprilia 2008-ban két korlátozott darabszámú géppel kedveskedik a rajongóknak. Az SR50Lc és az RS125 versenyfestésben, a Team Aspar színeiben kelleti magát. Mindkettő orrán ott a felirat: Talmácsi. Remegjen csak a kamaszok ideges csuklója: a gimi királya biztos, hogy ilyennel áll be a diri parkolóhelyére.

Alsóbb évfolyamosok favoritja lehet az 50-es robogó. Formája tényleg dögös, a lámpák és az azt keretező fekete terelőlap összevont szemöldököt mintáznak. A betört orra emlékeztető légbeömlő balhés hangulatot ad, mögötte helyezkedik el a 49 köbcentis blokk vízhűtője.

Az ülés alatt ott a kötelező rejtek, egy kisebb sisak, mobil vagy az isteni szerencse esetére egy pakli koton is befér – az ilyen csinos gépecske a pattanásos kamaszpofit is vonzóbbá teszi. A csúcsban végződő hátsó lámpa és a hegyes indexek apró figyelmességek a tervezők részéről. Igaz, hogy nagyon durván műanyag minden, de az illesztések szépek, nincs nyoma a távol-keleti konkurensek slendriánságának.

Van 14-es rajtszám, ott az ölelésre kész csigaszemű alak, fenn vannak a kötelező szponzori matricák: a forma ötös, a menetteljesítmény gyári állapotban hármas alá. A befecskendezős kétütemű széria kivitelben hamar elvérezne – nem kell aggódni, a kamaszok sokkal jobban ismerik a robogók tuningfortélyait, mint mi.

A tempó veszélytelen, a gáz tényleg csak kétállású. Bátran oda lehet húzni telibe, nem történik semmi félelmetes, vékonyka kis hangon indul meg a kétütemű. Cikázni és kanyarogni bátran lehet vele, a 13-as gumikon kezesen, kiszámíthatóan fut a robogó.

Az Apriliát elöl - hátul tárcsafékek lassítják, a hathatós megálláshoz érdemes mindkettőt használni. A pillekönnyű gépet mókás farolásokra lehet bírni, a BMX-en begyakorolt mozdulatok ezen is működnek.

Bevallom, nagyvárosi közlekedésben összeszorulna a hátsóm rajta. Kisvárosi tizenöt évesként örömmel égettem volna egy ilyennel a benzint, ám most félelemmel töltene el a forgalom részesévé válni. A 45 km/h kevés és a kraftból is kellene még: félek, hogy az SR50-en letolnának az útról a kedves autósok.

Méretben, formában és teljesítményben is közelebb áll a motorosszívhez az RS125. A Japánban divatos négyütemű-mánia ellenére ez egy klasszikus, pörgős kétütemű. A gyár ugyan nem ad meg teljesítményadatot, de ebben letagadhatatlanul ott a versenytechnika. Persze semmi köze a GP-pályákon látható Apriliához, de kialakítása és karakterisztikája ügyesen mossa az agyat.

Alumínium hengerre illesztett Dell’Orto VHST 28 karburátor szolgálja a keverékképzést. A finoman hangolt műszer gyorsan reagál, a gázmarkolat babrálása visító fordulatot hoz maga után: azonnal lelkesen pörög a blokk, ha megkapja üzemanyagadagját.

Nem érdemes nyolc-kilencezer alá ejteni a fordulatot, az alatt haldoklik az egyhengeres. Ha összeszokunk a konstrukcióval, kifejezetten élvezetes kanyarogni vele. Igaz, hogy a futóművet nem az én mackótestemre kalibrálták, de az biztos, hogy a 40 millis fordított villák jobbak, mint a már említett négybés pöcs gépén. A hátsó alumínium lengőkar banán formájú, nem töri meg a kipufogó ideális ívét, inkább áthajlik fölötte.

A fékek megérdemlik a dícséretet. Elöl - hátul tárcsa, a Brembo által gyártott, Aprilia feliratú, radiális első fék pontosan adagolható, akár az RS segge is kiemelhető vele. Untig elég az egyoldali fék, a 320-as tárcsa egy ennél nehezebb gépre is megfelelő lenne. Hátul egydugattyús pofa harap a 220 milliméteres tárcsába.

A vázon apró táblácska hirdeti, hogy mindössze 9,75 kg. Az egész gépecskére jellemző a pehelysúly, móka egyik oldalról a másikra dobni az RS 125-öt. A csomagolás is sugallja a sportos közlekedési módot: ezen a gépen tényleg Talmácsinak képzelheti magát minden nagykamasz.

A kékeszöld alapszín, a matricák és a rajtszám itt is megvan, az összkép mégis sokkal vadítóbb, mint a robogón. Az arányok egy igazi sportmotort mutatnak, néhány méter távolságból motorbuzi legyen a talpán, aki megmondja, hogy ebben csak 125 köbcenti van.

Replikából:

  • 1044
    úgyis kiadnak az én nevemmel egyet:
  • 699
    Talmácsit szeretnék
  • 332
    Rossit szeretnék
  • 238
    Drapál Jánost szeretnék

Ez is oka lehet az RS népszerűségének, a külföldi piacokon az egyik legkeresettebb kisköbcentis sportmotor. Magyarországon feljövőben van a kategória, és az ilyen speciális kivitelek csak tovább csábíthatják a fiatalokat. Gimis koromban bárki fél kezét odaadtam volna egy ilyenért, hónapokon át szoptam volna valami diákmunkával. Esküszöm: még a kémia bukást is messzebbről kerülgettem volna, hogy ezt megkaphassam.

Srácok, ezért érdemes kezelésbe venni aput-anyut. Karácsonyig még van fél év, addig próbáljátok meg elhitetni velük, hogy jógyerekek, éltanulók és tudatos közlekedők vagytok: ezért a motorért rohadtul megéri összekapni magatokat.