A fedélzeti számítógép este hatkor Óbudán 39 Celsius fokot jelzett, a Hungária körút és a Váci út találkozásánál már 41-et. Ilyen hőmérséklet motoron még nercharisnyás G. I. Joe öltözetben is borzalmas, de LCD kijelzőn az arcunkba vágva egyenesen sokkoló.
A 2007-es F 800 ST a középsúlyú belépőmodellek űrjét hivatott betölteni a BMW palettáján. High-tech alkatrészek sorával aggatta tele a gyár, úgymint egykarú alumínium lengővilla, alu váz, 798 cm 3-es, befecskendezős, 8 szelepes, DOHC vezérlésű sorkettes blokk, kormány-lengéscsillapító, 43 mm-es első villák, állítható Showa rugóstag hátul, s millió rendelhető extra felszerelés, de klíma sajnos nem szerepel az opciós listán.
Na már most, ha teljesen agyamentnek gondol az olvasó a légkondicionáló miatt, akkor megjegyzem, hogy az említett motorkerékpár extravagáns megoldásai miatt inkább a már sajnos nem gyártott F 650 CS-re hajaz, és nem a jelenleg kapható kiváló F 650 GS endúróra, azon pedig az ülés alá helyezett tank miatt vehettünk a hasunk alá sztereó zenedobozt erőlködővel. Nem kevésbé vicces elképzelés a DJ csomag , mint egy légkondi.
A 800 ST-t - mint anno a 650 CS-t - egykarú alu lengővillával, gondozásmentes szíjhajtással valamint ülés alá helyezett tankkal gyártják. A félkarú lengővilla nem csak könnyű és masszív, de szemet gyönyörködtető is. A villa és a szép könnyűfém felnik elvarázsolják az embert, a motor eleje már kevésbé. Kicsit retrósra sikeredett a 800-as, se nem mini, se nem hosszú, inkább térdig érő szoknyája. 20 éve még örvendeztünk volna ennek a ruhának még egy sportmotoron is, de ma már picit szürke, igaz, lehet rendelni metálkékben is.
A bordásszíj előnye a halk működés mellett, hogy nem kell összeragacsolnunk magunkat és a motor hátsófertályát láncpray-vel. A pénztárcánk mellett az idegrendszerünket is kíméli, hisz nem szükséges hosszú perceket masszírozni a hátsó felnit és a villát, hogy eltávolítsuk róla a rágyógyult zsiradékot mosáskor. Elég 10000 km-enként ellenőrizni a szíj feszességét, és csak 50000 km-enként kell cserélnünk. A CS-sel ellentétben - az apróbb kavicsok tárcsára kerülését megelőzendő - kapunk védőburkolatot is a hajtáshoz.
Az ülés alá helyezett benzintartály jó ötlet, hisz általa lentebb kerül a motor súlypontja, és még hely is felszabadul a blokk felett. Ezért bosszantó picit, hogy az ST-n nyoma sincs a régi CS praktikus első csomagtartójának. A nagy műanyag borítás kong az ürességtől. A méretes légszűrő és az akksi elveszik a mobiltelefonunk, brifkónk, tárcsafékzárunk és egyéb apró kacatjaink életterét, amiket a benzin új helye miatt az ülés alá is csak nehezen tudunk bepasszírozni.
Kacatjainkat rakhatjuk viszont az extraként megvásárolható oldaldobozokba. Ne tessék spórolni a batyukon vagy az onbórdkompjúteren, az autós jellegű fedélzeti számítógépen. A dobozok nemcsak, hogy jól néznek ki, de nagyon egyszerűen rögzíthetők, bővíthetők, és masszívan állnak a helyükön. A bőröndöknek alaphelyzetben nem túl nagy a térfogata, viszont cserébe alig lógnak ki a motor oldalából, 4-5 centivel nyúlnak csak túl a kormánysúlyokon, így még autók közé is bemerészkedhetünk velük.
Ha méretük kevés lenne, akkor a slusszkulcs kisebb elfordításával lenyithatjuk az oldalukat, így majd duplájukra növelve az űrméretüket. A gyár nem javasolja, hogy 180-nál gyorsabban menjünk a dobozokkal felszerelkezve. A jó tanácsot csak megerősíteni tudom, de normális túratempóban azonban nagyon masszívan, észrevétlenül lapulnak rekeszek a motor oldalában. Túratempót írtam, mert túramotorról van szó. Az ST rövidítés elvileg sporttourert jelent, de a puha futóműve és magas felépítése miatt a gép inkább kellemes barangolásokra terveztetett, nem versenypályás örömködésre. Nagy, magas és kényelmes. Egyenes háttal ülünk, lábunk derékszögben, kéz fenn. Kicsit fészkelődtem rajta, mert az ülés igaz puha de nekem nem elég széles. Valószínűleg a magas nyereg keskenységével akarták a mérnökök játékba hozni az alacsonyabb motorosokat.
A szélvédő az egyenesen tartott hátunk miatt inkább csak az alacsonyabb pilótáknak nyújt kellő védelmet, 120-as túratempó felett a magasabbaknak már bujkálni kell, de nincs hova. Mármint a fenekünket nem tudjuk hátratolni, mert beleakadunk az utasülés vénuszdomb-támasztójába. A kis dudorodó micsoda, ami megakadályozza utasunk fékezéskor nyakunkba csúszását. Hímnemű utasunknak valószínűleg útban lesz a kis párna, a hölgyek viszont imádni fogják, akárcsak a kényelmes magasságban elhelyezett lábtartókat.