Kompromisszumok egy különlegességért

A BMW hazájában nem ritka a szép nagy germán ember, tehát nem árt, ha ők is jól elférnek, és nem néznek ki hülyén még egy sportmotoron sem. Nincs is ezzel semmi gond, a 830 mm-es ülésmagasság épp nekik szól. Hátra, a sportosan szűkös kakasülőre viszont már nemigen férnek el a teuton hajadonok, ide leginkább csak filigrán, lányokat lehet felugrasztani.

A gázkar rövid úton jár, és a legkisebb mozdulatra is élénken reagál a 122 lóerős motor. 3000 alatt állatkínzás használni a BMW-t, viszont a 3000-6000 közötti tartományban remekül, kényelmesen, mindig kontrollált erővel lehet poroszkálni. Aki többre vágyik, húzza bátran tovább, 6800-nál jön a nyomatékcsúcs, 8250-nél a maximális teljesítmény. 150-nél 5000-et forog a motor hatodikban, még bőven van tartalék, ha innen utol akarunk érni valami szemtelenkedő rizskályhát vagy macskazabálót a sztrádán.

A gyártó a műszaki adattáblában a végsebességről csak annyit árul el: 200 km/h feletti. Nekem senki ne mondja, hogy ne legyek kemény, mentem vele 210-et autópályán, de nem volt túl jó érzés. A félidomnak fittyet hányó menetszél 150 felett durván cibálja az embert, (a 181 centiset legalábbis). A tankra hasalva a hegyes szögben visszahajló sportkormányt csak még hegyesebb szögben behajlított könyökkel markolhattam, ami nem valami biztonságos érzés.

c Nagy, komoly, szép, erős, mégsem szerettem meg igazán. Nem, ez így nem igaz: nagyon megszerettem, gyönyörű, erős, különleges, szívesen imádom, de mindennapra nem kéne. Szó se róla, országúton nagyon jóindulatú gép, soha egy gonosz mozdulata nem volt, hihetetlenül stabil és kiszámítható. Kormánylengés-csillapító is került rá, amit alapáron mérnek, a kanyarokban pedig tényleg nagyon jó a fura első és hátsó futómű, meg persze az alacsony súlypont. Amennyit én tudok, az nem fenyegeti a hengerfejeket sem 130-140-nél pedig a menetszél pont kiegyenlíti a felsőtest csuklót terhelő tömegét.

Városban viszont van pár nyavalya. Folyamatos a vacakolás: egyesben már sok, kettesben még kevés. A kettő között is van egy kis bibi, az ürest elég nehéz megtalálni, és ha megvan, akkor meg az egyest csak többszöri próbálkozásra lehet ismét aktiválni. Lámpánál inkább behúzott kuplunggal álldogáltam, mint anno az ETZ-vel, de hát érthető: német-német. A sportkormány tologatáskor, teljesen aláfordított kormánynál odazárja a kezet a tankhoz. A kis bosszúságot azonban rögtön elfelejti az ember, amikor még a motoros rendőrök is megbámulják a szép civil BMW-t.

Az R1200S alapára 3,5 millió forint. Ehhez jöhetnek még a felsorolt extrák, meg esetleg egy negyvenezres gyári riasztó, túradobozok, és máris bőven négymillió fölé csúsztunk. Ez egy erős sportmotorért sok, egy unikumért nem. Alternatíva a BMW helyett, mint a 4,84 milliós HD Street Rod (na, ez hülyeség, az powercruiser) vagy épp egy Ducati GT 1000 3,2 millióért lehet: különleges műszaki tartalommal töltött kéthengeresek, nagy teljesítménnyel. Ha csupán egy gyors, erős motort akarok, ott vannak a remek japán sornégyesek, jóval kevesebb pénzért. De olyat akarok? Vagy inkább egy BMW-t?