Nehéz dolguk van az enduróknak manapság. A vásárlók - és persze az újságírók - nem azt nézik, hogy ej, milyen nagyszerű, itt egy motor, amivel nemcsak a városban és az így-úgy kiépített utakon lehet repeszteni, hanem akkor sem kell satut húzni, ha aszfaltozási hiányosság támad az útirányként kijelölt nyomvonalon.
|
A napjaink motorpiacára jellemző kiélezett harc eredménye az lett, hogy az enduróktól egyszerre várja el a jónép, hogy kényelmesen és biztonságosan használható legyen utcán is, terepen viszont szégyenítse meg a legkeményebb krosszgépeket is. Hol itt az igazság? - kérdezhetné az endurók védőszelleme.
Ahogy a motor keresztnevéből következtetni lehet, a váz egy 400 cm 3-es motort tartalmaz. Négyütemű, egyhengeres, szárazteknős motor (az olajat a váz tárolja), dupla felülfekvő vezérműtengelyekkel és vízhűtéssel. Pörgős, erős motor, kevéske vibrációval. Akár 10 000-es percenkénti fordulatot is ki lehet belőle hajkurászni, az áttételektől azonban a végsebessége valamivel 150 km/h alatt marad. Ugyanezt a blokkot nemcsak motorkerékpárba, hanem quadjába is építi a Suzuki.
A DR-Z rugalmasságát többek között ötsebességes váltójának köszönheti, tipikusan suzukis simasággal, röviden veszi a fokozatokat, pakoljuk azokat éppen fel vagy le.
A hengerhez 36 mm-es Mikuni BSR karburátor szállítja az oxigénnel kevert üzemanyagot. A karburátorra épített szivatókart használva gyorsan bemelegedett a motor. Az üzemanyag-felhasználás akár takarékosnak is mondható. A kilenc és fél literes acél benzintankkal, ha 200 km-t nem is tudunk megtenni, de biztosan eljutunk a következő benzinkútig.
A gép önindítós, egy gombnyomással életre tudjuk hízelegni a motort. Ezzel az újraindítás procedúrája jelentősen lerövidül, ha éppen terepen vagy valamilyen kicsavarodott helyzetben találnánk lefulladni. Nagy könnyebbség, ha egy sártócsa közepén nem kell a berúgókaron hintázva egyensúlyoznunk. Mert ugye a 400-as DR kicsit magasabbra sikerült, mint ahogy az eddigi négyütemű városi-terep enduróktól megszoktuk. Annyira, hogy ülésmagasságban még a KLR-650-et is lekörözi.
A magasból minden jól áttekinthető, a vezető gyorsabban tud kombinálni, és a manőverezési parancsokat a gép nagyszerűen teljesíti. A váz króm-molibdén ötvözetű acélcső, még a motor olaját is itt tároljuk. Olajszint-ellenőrzés a villanyak mögött. A rugózás gyári beállítással sem puha. De persze ez azt is jelenti, hogy állítható. Ami azt illeti, elég sokféleképpen, nemcsak a sofőr termetéhez, hanem a választott útviszonyokhoz is. Erre szükség is van, mert a kétszemélyes városi furikázáshoz, hirtelen irányváltoztatáshoz és fékezéshez lágy volt a terepre választott beállítás. Elöl két tulajdonság, a húzó- és a nyomócsillapítás állítására van lehetőség, hátul a húzócsillapítás és nyomócsillapítás mellett állítható a rugóelőfeszítés is.
A lassítási feladatokat egy pár tárcsafék látja el, egy tárcsa elöl, egy hátul. Mindkettőbe kétdugattyús nyergek harapnak, hővé alakítva a forgómozgás kinetikus energiáját. Az enduróméretű, elöl 21, hátul 18 hüvelykes fűzött felniken belsős, mérsékelten bütykös gumikkal dagaszthatjuk a hígfolyóssá vált anyaföldet.
Ami egy tipikus utcai motor műszerfalára felkerülhet, az a DR-Z-jére is felkerült. Van itt LCD panel, mindenről informál, amire szükségünk van: mennyivel megyünk, hány óra van, de van napi számláló - duplán, ahogy az dukál -, sőt, stopper is.
Az ülés nagyon keskeny, ami a terepes közlekedésénél egyáltalán nem hátrány - főleg, ha a motoros többet áll, mint csücsül, de közúti cirkáláskor 50 km után már fájdalmas pontok sokasága sorakozik az alfelen. Elvileg a DRZ400 kétszemélyes. Terepen erről ne is beszéljünk, mert aki ilyenkor felül hátra, ahhoz azonnal hívjatok rohamkocsit. Ha a sofőr megígéri, hogy nem tér le az aszfaltos útfelületről, akkor sincs a hátul ülőnek jobb dolga, valahogy nagyon rövidkének sikerült ez a nyereg, és minduntalan a hátsó sárvédőre szerelt szerszámos tatyókára csúszik az utas. A gyári szerszámkészlet ugyan nem volt benne a tesztmotorban, de a hátsó teló állítására alkalmas csavarhúzó igen.
A DR-Z400 egy csapásra megszeretette magát, két dolog miatt is. A helyre kis motorkerékpár a belvárosi ökörködéstől az igazán komoly krosszmotorozásig megállja a helyét, bár utóbbira a 13 kg-mal könnyebb, 10 mm-rel rövidebb tengelytávú és 10 mm-rel nagyobb ülésmagasságú DR-Z400E az igazi. Ha akarsz egy ilyet otthonra, 1 398 000 Ft-ot kell hagynod a Suzuki-kereskedésben.
Műszaki adatok:
Motor: egyhengeres, négyütemű, vízhűtéses, DOHC
Lökettérfogat: 398 cm
3
Furat x löket: 90 x 62,5 mm
Teljesítmény: 29 kW, 40 LE 7600 1/min-nél
Rugózás elöl: 39 mm-es teleszkópvillák, állítható
Rugózás hátul: lengőkar, progresszív rugózás, állítható
Fékek: kétdugattyús, 250 mm-es féktárcsa elöl, kétdugattyús, 220
mm-es féktárcsa hátul
Gumik (elöl/hátul): 80/100-21 / 120/90-18, belsős
Nyomaték: 39 Nm 6600 1/min-nél
Száraz tömeg: 132 kg
Hossz x szélesség x magasság: 2310 x 875 x 1240 mm
Tengelytáv: 1485 mm
Hasmagasság: 300 mm
Üzemanyagtank: 9,5 liter
Ülésmagasság: 935 mm
Végsebesség: 148 km/h
Ára: 1 390 000 Ft
A nyáron én is vettem egy DR-Z400-ast újonnan. Olvastam a tesztet, szerintem három rendkívül bosszantó dolog kimaradt belőle, legalábbis nekem nagyon bosszantó: nincs tankkijelző, csak a benzincsap sima-tartalékcsapjával lehet játszani, ami kellemetlen helyzetekbe tudja hozni a motorost. A kormányzár olyan, mint 20 éve a Czetkámon, ráadásul, ha bennmarad véletlenül a kulcs, egy rövid kormánymozdulattal bele lehet törni a zárba, és a szivató sem jobb, mint az egykori Jawakon. Ha már utcai változatot csináltak, akkor erre odafigyelhettek volna. Egyébként meg egy szavam se lehet, a lehető legjobb választás volt.
Gábor