Csínján a motorfékkel!

A központi teló levegőtartálya

A Gilera Rc 600 az erdők a hegyek, és az úttalan utak ura hajlott kora ellenére is, de országúti száguldozásban is megállja a helyét némi kompromisszummal. Hiába a közel 160 km/óra végsebesség, a futómű 130 felett már beszitál, és bizony fogni kell, ami nem olyan egyszerű, ha az ember teljes testével vitorlaként feszül a motoron. Nem beszélve arról, hogy a maximális tempóhoz igen magasra kell tornázni a fordulatszámot, és hosszú távon elég fárasztó a motor keltette erős vibráció. Hiába a kiegyensúlyozó tengely, ami alacsony fordulatszámon jól végzi a dolgát. Talán egy hatodik sebesség beiktatásával - amit én nagyon hiányolok belőle - és egy rövidebb egyessel ez elkerülhető lett volna. De akinek inkább az aszfalt jön be, és a szerpentinek királya szeretne lenni, annak az RC unokatestvérét ajánlom, a Nordwestet.

Sokan mondják, hogy "jaj uram az olaszok elektronikájától ments meg minket". Ezt nem kívánom kommentálni, de megnyugtatásukra közlöm, minden elektronikát a japán Denso gyártott bele, és gondosan minden csatlakozót leszigeteltek. Sem sár, sem víz nem éri őket. Az összes egyhengereshez hasonlóan a feszültségszabályzó nem a legerősebb pontja. Viszont a két hatalmas lámpája annál inkább! Ott, ahol nincs közvilágítás nagyon jó szolgálatot teljesít a 2x100W, bár sajnos nemigen látjuk kanyarban, hová is fordulunk.

Az óra erősen a 80-as évek kocka stílusát követi, ami szerintem katasztrófa, és nem is túl nagyok a műszerek, ennek ellenére remekül leolvashatóak mind sötétben, köszönhetően az erős háttérvilágításnak, mind nappal, a jó árnyékolás révén. A szokásos km, fordulatszám és vízhőfok órák mellé én hiányoltam egy üzemanyag szintjelzőt is. Nem árt figyelni a km-óra spiráljának állapotára sem, sajnos az még nem digitális.

A krossz verzió

Sok örömet szerez gazdájának az Rc600, feltéve, ha sikerült beindítani. A betolást felejtsük el, szinte lehetetlen. Aki mégis megkísérli, az bekerülhet a Guiness Rekordok könyvébe, mint a legtöbb gumicsík húzója. Berúgással már töbre megy az ember, bár nem kis izomerő kell hozzá, még az automata dekompresszor segítségével is. Ha azonban ennek a bowdenje kiakad, vagy meglazul, akkor két lábbal ugrálhatunk rajta. A legjobban akkor járunk, ha önindítóval próbálkozunk, ezzel viszont kifogástalanul és azonnal indul. Szívatót nem árt ráhúzni, de igazán nem értem, miért nem vezették fel a kormányra, és miért kell az embernek lent kotorásznia a blokknál, hogy meghúzza.

Minden hibájával együtt az Rc nagyon jól motorozható, nagyon szerethető és legfőképp nagyon megbízható motor. Ráadásul az idő vas foga sem hagy rajta nyomot. Sok mai tervezésű enduró megirigyelheti a szép vonalait. Technikailag messze a kora előtt járt. Kár, hogy e remek modell fejlesztése a 90-es évek közepén abbamaradt.