Fapados bukósisak
Mennyivel tud kevesebbet egy közismerten olcsó sisakokat készítő gyár terméke a nagyoknál? Formára teljesen megegyeznek egy-egy régebbi, patinás néven forgalmazott fejvédővel, külsőre akár össze is tévesztenénk, ha nem lenne rajta más a felirat. Vajon tényleg csak a feliratukban különböznek? Mert ha igen, akkor félre a sznobizmussal, annyit nem ér az a matrica! Mostani sisaktesztünk alanya tíz évvel ezelőtt igen népszerű volt, és megvizsgáljuk, hogy a névváltozás okozott-e minőségromlást?
|
A második vonalbeli sisakok gyártói megspórolják a fejlesztési és bevizsgálási költségeket azzal, hogy megvásárolják neves gyártók azon a modelljeit, amiket már töröltek a saját programjukból. A Nolan-csoport marketingesei ezt a folyamatot egy zseniális húzással saját hasznukra fordították. Bergamo mellett ugyanabban az épületben, sőt ugyanazokon a gépeken készülnek a Grexek, mint a Nolanok, így a régi modelljeikről saját maguk húzzák le a második bőrt.
Először JHL névvel jelentek meg Magyarországon a Nolan régi típusai. A zárt N33 és az N19 enduró sisak egyszerűbb változata az akkori körülmények között gyalázatosan olcsón került a boltokba, szinte féláron lehetett kapni az eredetihez képest. Mivel ezt a két sisakot eredetileg a nyolcvanas évek elején tervezték, no meg a kivitele is elmaradt a Nolan minőségtől, 1995-ben már alaposan kilógtak a sorból. Ebben az évben mind minőségben, mind arculatban alapos átalakításon esett át a gyár. Felhagytak a tizenöt éves mintával, és kiadták az N27 kópiáját, amit az anyacég épp egy évvel előtte törölt saját kínálatából. Később bővült a paletta, általában a Nolan olcsóbb típusai a gyártás befejezése után újból feltűntek. A modernebb modellekkel a név is változott: Grex lett.
A Grexnek az utóbbi élvekben arra is futotta az erejéből, hogy kicsit - de csak egy kicsit - önállósítsa magát a Nolan palettájától, mert egy nyitható, állvédős sisakkal is előálltak, amin ugyan látszik a nolanos forma, de mégis saját típus. Arra viszont gondosan ügyelnek, hogy a kivitelben és minőségben mindig megmaradjanak az alsó kategóriában, hiszen a Nolan nem akar saját magának konkurenciát állítani. Épp ezért soha nem lesz az N80-ból vagy az üvegszálas Nolanokból Grex.
Tesztsisakunk a Grex legolcsóbb zárt modellje, a G06. Anyagában színezett, egyszerű matricákkal díszítettet választottunk, mert ez hasonlít a legjobban az eredeti N27-re, bár a Grex már lakkozott kivitelben is gyártja. Az alapmodell ára 14370 Ft, ami majdnem megegyezik az N27 tíz évvel ezelőtti árával.
Az már egyből látszik, hogy a kidolgozása messze jobb, mint amit megszoktunk az alsó kategóriában. Nem is csoda, hiszen Nolan minőségről van szó, az összes alkatrésze ugyanazokkal az öntőmintákkal készült, természetesen fröccsöntött, ebben a kategóriában nem is várjunk mást. A matricák elhelyezése is pontos, jól simulnak a fehér műanyagra, nem látható rajtuk gyűrődés. A csat a legegyszerűbb tolózáras, a szíj kiegészítői papírvékony műbőrből vannak, mindenféle párnázás nélkül. A plexi viszont karcmentes, mert ezen már nem lehet spórolni, az ECE 022 szabvány már megköveteli a kemény réteget minden sisakon, árkategóriától függetlenül. A plexi tömítését bársonyszerű textilcsík biztosítja, ami már meglehetősen divatjamúlt megoldás. A súlya meglepően könnyű, a névleges 1450-nél is kevesebb néhány grammal.
Szétszedni pillanatok műve, talán ez a legegyszerűbben szerelhető sisak a világon, Elég csak elfordítani fölfelé a rögzítőfüleket, hogy levehessük a plexit. Könnyen jár, de zárt helyzetben megfelelően rögzít.
Sajnos a felvétel után előjönnek azok a hiányosságok, amitől érthetővé válik a tíz évvel ezelőttivel megegyező ár. Az arcpárnázás olyan puha, mint egy tollpárna. Alul nem is fog semmit, szépen harangozik a fejemen, és közben az arcpárnákat csak egy-egy golyónak érzem kétoldalt. Az N27 sem fogta alul a fejet, de annak párnázása sokkal jobb minőségű volt, határozottabban tartotta a sisakot.
Mivel a legtöbb tulajdonságot szigorú szabványok rögzítik, ezért egyedül a kárpitozáson tud spórolni a Grex a gyártás alatt. A szivacsbetét puhább, könnyebben félrecsúszik, a bevonat vékonyabb és gyűrődik. A gyári katalógus ugyan azt ígéri, hogy a Grex sisakok Sanitized nevű eljárással egy gomba- és csíraölő szerrel vannak átitatva, ami elveszi a fejszagot, de a tesztmodellen ennek nyomát sem találtuk. A Sanitized egyébként minden Nolan sisakban megtalálható, de úgy látszik, ezt nem adják tovább a fapados változatnak.
Álló helyzetben egyből masszív pára takarja el a kilátást, ami nagyon nehezen oszlik el. A szellőzőrendszer nyílásai az állvédőn nagyok, de a csatornák kialakítása eléggé szerencsétlen, és a beáramló levegő nem fújja le a párát a plexiről, ezért elindulás után is csak úgy tisztul ki a látótér, ha felnyitom.
Lassú haladásnál is hagyni kell egy kis rést, különben belehelem a plexit. Nagy sebességnél már nincs probléma, de inkább huzatnak nevezném a légköri viszonyokat a sisakon belül, mert a viszonylag tág alsó részen akadálytalanul örvénylik be a levegő. Emiatt 100 km/h felett már nem is hallom a motorhangot. 160-nál a sisak elindul felfelé a fejemen, szerencsére előrelátó voltam, és a szíjat jó rövidre állítottam. Csak ez tartja vissza attól, hogy lerepüljön a fejemről. Tovább kísértem a sorsot, belemegyek a kétszázba, ekkor már remeg is, ami a feszülő szíjon keresztül rázza a fejemet, a szélzaj szaggatja a dobhártyámat. Elegem van ebből, ez a sisak nem erre való. Lassítok 120-130 közé, ott még elviselhető a zaj, és nyugodtan a fejemen marad a Grex.
A Grex G06 olyan, mint a fapados légitársaságok: az alapszolgáltatást elvégzik, de csak mértékkel. Biztonságos, hisz kellően merev és megvan benne az energia-elnyelő zóna, amit megkövetel az ECE-022 szabvány. De több luxusra ne számítsunk. Utólag vehetünk hozzá Nolan szélterelőt az állvédő aljára, és páravédőt is rakhatunk az orrunk elé, de ez ugyanúgy pénzbe kerül, mint a fapados járatokon a vacsora. És ahogy ezekkel a járatokkal nem megyünk át az óceánon, ugyanúgy lehet elfelejteni a Grexet, ha nagy sebességű motorozásra vágyunk.