Rúzsa Sándor

Suzuki GSF 1250 SA Bandit – 2007

És kanyarodni sem szerettem. Rendre 80-90-eket láttam az órán azokban az ismerős kanyarokban, amiket mindenféle szirszarral is simán meg tudok oldani 100-zal. Idő kéne és ráéreznék, meg a nekem való beállításokat is megtalálnám előbb-utóbb, de az együtt töltött pár napban nagyon-nagyon sok tartalékot hagytam a futóműben.

Túl is vagyunk a motor legnagyobb hibáin. Ahogy ezeket megszoktam, egyre jobban tetszett a Bandit. Egyrészt az apróságok miatt: hihetetlen könnyen, precízen működnek a kapcsolók, a hidraulikus kuplung még a letört karral (a tesztmotorok élete nem méznyalás) is kezes volt, a váltó pedig pontos és könnyű, csak egyesbe toláskor szökkent meg a motor egy picit.

Kevesebb a hely, mint az elődben, de a tárca-telefon befér

A kulccsal felpattintható ülés alatt pont volt egy tenyérnyi hely a telefonnak, forgalminak, tárcának – az elsősegélyzacsi mellett. Klasszikusan szépek, ugyanakkor informatívak és könnyen értelmezhetők a műszerek. Jó a világítás, még a kürt is szépen szól, a négy, sorbarakott henger finom duruzsolása pedig hosszú úton sem fárasztó, és ágyéktájon sem zsibbasztó. Feleségem pedig, sosem gondoltam volna, szerette a hátsó ülést, azt mondta, ezen a gépen eljönne világgá.

Suzuki GSF 1250 SA Bandit – 2007

És most a lényeg: a blokk. A motor immár vízhűtéses, a régi nagy Bandit levegő-olajhűtése történelem. És injektoros, tehát hidegben-melegben pöccre indul, nem áll le soha az első lámpánál a túltolt, vagy hamar visszavett szivató miatt, ellenben semmivel nem pörög fel kelletlenebbül, mintha karburátoros volna. Néha mégis jó dolog ez a huszonegyedik század.

97 lóerős, ami elsőre soknak tűnik, de ha meggondoljuk, hogy manapság a Suzuki egy másik, igen kedvelt terméke, a Swift is simán kihoz a kisebbik, a Banditénál alig nagyobb 1,3-as blokkból 92 lóerőt, máris elhúzzuk a szánkat. Illetve húzhatnánk. De ne tegyük.

97 lóerő egy két és negyed mázsás járműbe? És mellé 108 Nm nyomaték? Ami csak 8-cal kevesebb annál, amennyi az egytonnás Swiftnek áll rendelkezésére? Elég ez, csak a legelvetemültebb utcai versenyzők vágyhatnak többre. És csak a legügyesebbek tudnak használni is többet.

Már innen jól húz

Dehogy elég: veszett sok. A Nagybandit minden körülmények között úgy megindul gázra, hogy jaj. De tényleg. Hat fokozatot pakoltak a váltóba, de gyakorlatilag kettő is elég. Az egyes majd’ százig kihúzatható, a hatos ötventől használható. Ha nem lennének hülye berögződések a motorgyártókban, meg a motorvásárlókban, ezt a gépet viccen kívül lehetne háromfokozatú sebességváltóval készíteni, egyes elinduláshoz, kettes 20-tól 60-ig, hármas pedig az észveszejtésig (valahol 240 körül sejtem a végét).

Tiszteletet parancsol

Városi forgalomban az 1250-es Banditot így használtam: lámpánál egyes, felgyorsulok, 2 átugrik, 3, kicsit még gyorsítok, 4-5, átugrik, majd hatban krúzing. Közeledek a piroshoz: hatosban kigurulok 50-ig, kuplung be, fék, 5-4-3-2-üres, várom a zöldet. Szétkopott a bakancsom orra, miközben gyakorlatilag két, de maximum három fokozatban közlekedtem.

Aki akar, szeret, tud, úgy egykerekezhet vele erőből, mint annak a rendje, még harmadikban is van ereje felágaskodni. Nyugodt, megállapodott családapákhoz méltó, tisztes közlekedési célú motorkerékpározásnál (igen, beszari vagyok, most boldogok vagytok?) ellenben a Bandita akkor ad fantasztikus élményt, amikor hat másodperc alatt gyorsul 100-ról 150-re. Hatodikban.

Van középtámasz is, nagyon helyesen

A 2007-es modellév 1250-es Suzuki Banditja nagy, tekintélyes, műszaki tartalmához képest kifejezetten olcsó, megbízhatónak, tartósnak ígérkező túramotor. Mindenképp jót tesz neki egy kis customizálás, testalkattól, használati céltól függően, de remek alap egy olyan motorhoz, amit reggelenként szeretettel simogat meg a büszke, elégedett tulaj a garázsban. Fogyasszátok egészséggel!

Suzuki GSF 1250 SA Bandit – 2007