„Tudod, kölyök, sokat spóroltam, minden álmom egy Fletti volt”- magyarázta nagyapám, aki már nem bírt az ölébe venni, és azt asztalfőn ülve folyton csak a múltra emlékezett. „Tettem volna rá oldalkocsit, úgy vittem volna nagyanyádat a vásárba” - mesélte a papa. '903-ban született: mi másra vágyhatott huszonhét évesen, mint egy Harley Davidsonra?
Sokáig nem tudtam, mi az a Fletti, nagyapámra is leginkább csak a fényképek alapján emlékszem – de a vágyai továbböröklődtek: családom férfiága képtelen feladni a motorozást. Amikor a nagyszülők halála után takarítottunk a házban, kezembe akadt egy kivágott, összehajtott hirdetés: magyar kereskedő reklámozta a Harley-Davidson VL1200-at. „Na, itt a Fletti” mondta apám, és akkor jöttem rá, mit becézett a papa: az oldalszelepelt Flathead volt a vágya.
Ez a Harley hetvenkilenc éve került Magyarországra. Kiszolgálta idejét, majd várta a tipikus motorhalált. A pajta azonban nem lett a vastelep előszobája, túlélte a „Gyűjtsd a vasat” kampányokat – az imperialista gép halálával sem szolgálta a szocializmust. Mórocz „Művész” Zoli volt az, aki a rozsdás torzót méltónak tartotta arra, hogy újra motor legyen. Elszántságát és maximalizmusát ismerjük, tetoválóként, motorépítőként és airbrush festőként már bizonyított, itt volt az ideje egy komoly restaurálásnak: a VL1200, vagyis ennek maradéka férfias munkát kívánt.
1929 és 1930 fordulóján mutatták be az oldalszelepelt, 74 köbhüvelyk hengerűrtartalmú, 45 fokos V2-est, a Flatheadet – már nem halogathatta tovább a Harley. Nagyon rosszul időzítettek – a USA piaca annyira visszaesett, hogy szinte csak a rendőrök számára vettek motorokat. Egy kereskedő fejéből pattan ki az ötlet, hogy a gyártást Ázsiába kellene vinni, az olcsóbb munkaerő és a fejlődő japán nehézipar alkalmasnak tűnt arra, hogy a helyi piacokat ellássák a népszerű, amerikai mintára épített géppel.
1935-ben nyitották meg a Sankyo Co., Ltd és a Harley-Davidson licencszerződése alapján Japán első motorgyárát, ahol Rikuo néven – az utak királya - elkezdték gyártani a VL modelleket. A korai fázisban importált alkatrészekből dolgoztak, de az együttműködési program szerint szép lassan teljesen japán gyártásúvá vált a VFE-ként jelzett modell – itt az utolsó két betű a Far East (Távol-Kelet) rövidítése.
Az Egyesült Államokban 1936-ban megjelent a Flatheadet leváltó Knucklehead, ennek ellenére Japánban folytatódott a termelés. Sok amerikai katona lepődött meg a „hazai” motorok látványától, a császári hadsereg az egész hadszíntéren szívesen használta a robusztus kéthengereseket. Az 1958-as csődig készültek a HD kópiák Japánban; ekkorra végezte ki őket a dinamikusan fejlődő hazai motoripar, többek között a Honda.
Honnan ered az olajat csöpögtető Harleyk legendája? Valószínűleg szerepet játszhatott elterjedésében a Flathead – mikor már világszerte elkezdtek zárt olajkörrel motorokat tervezni, Millwaukee-ban még ragaszkodtak a bevált módszerhez, a fogyóolajozáshoz. A kenőanyagnak nincs visszaáramoltatása, a karterben gyűlik össze, majd onnan kell leengedni – valahova. Extra terhelésnél szükséges volt plusz olajra, nem volt elég a markolat szabályozta szivattyú ereje, ezért a benzin- és olajtartály tetejére pumpát szereltek: száguldozás közben ezt megnyomva biztosított a főtengely kellő kenése.
A blokknak jellegzetes formája van, azonnal felismerhető a szelepeket vezető négy rúdról és a bordázott hengerfejről. A bütyköstengely alul van, a szelepek a hengerhez viszonyítva oldalt. Hátránya, hogy az égéstér nagyobb része nem a dugattyú felett, hanem jobbra, a szelepeknél van. Ez az elrendezés mára teljesen eltűnt, a kedvező égéstér-kialakításra való törekvés jegyében a VL-t leváltó Knucklehead már felülszelepelt, nyomórudas vezérlést kapott.
Az indítás egy szertartás: benzincsapot nyitunk, szivatót húzunk, ráadjuk a gyújtást, elvesszük az előgyújtást, és rugdosunk, rugdosunk, rugdosunk. A Linkert karburátor köp és köp, az első pöffenésbe beleremeg Csömör – 1930-ban még teljesen más normák voltak, a jellegzetes HD hang szinte tompítatlanul tör elő a halfarkas kipufogóból. Hideg reggeleken a hengerfej sarkára szerelt speciális pumpácska segíti a szivatót: azt megnyomva az égéstérbe is jut a benzinből.
A merev váz miatt az ülés rugózik. Az eleje egy csuklópánttal csatlakozik a tankhoz, az alja egy rugózott rúdon át a vázhoz. Erre a csillapításra szükség is van, a V2 rezeg, vibrálását még az aszfalton is érezni. Ahogy a hátsó tengelyhez rögzített talpán áll, a saját talpamon érzem a remegést. Ez pillanatok alatt masszírozásba megy át – nem a belső szervek valamelyikét gyógyítja, ez azonnal a szívre hat.