Kezesbárány

A Honda Transalp 2000-ben új külsőt kapott, mely szakított a sok-sok éven át megszokott formával, de maradtak a jellegzetes vonások. 2005-re ismét kapott egy kis frissítést, de tesztmotorunk még az ezt megelőző, 2004-es modell. A fejidom radikális változáson ment keresztül, mely így még jobb szélvédelmet biztosít, és az első lámpatest átdolgozása után fényszórója is hatékonyabbá vált. Első irányjelzői csinosan elrejtett, formatervezett búrák alatt villognak, így szakítva a régi, endurós, különálló megoldással.

A hagyományokat inkább a technikai megoldások őrzik, mint a külső. Ilyen például a 650 cm ³-esre nőtt, strapabíró és megbízható motorblokk a hengerenkénti két gyertyával, a hosszú rugóutakkal rendelkező, kezes futómű és a jellegzetes, duplacsövű kipufogóvégek. Az 52º-os V2-es motorblokk - a régi, 600-as változathoz hasonlóan - a Transalp legszebb alkatrésze.

Hangja kellemesen duruzsoló, visszafogott, de egy sportdob segítségével ki lehet csalogatni belőle az állatot. Ám nem érdemes, mert ehhez a géphez a méltóságos Honda zene dukál. Az uniós szabványnak felel meg a világítás, mely a gyújtás ráadásával automatikusan bekapcsol, így a korábban erre a célra használatos kapcsoló a vészvillogó funkciót látja el.

Enduro örökség a műanyag kézvédő, melyek hideg szélben, esőben óvják meg a kezeket. A telószárat és a szimmeringeket a felverődő kavicsoktól és a rátapadt bogaraktól az első teleszkópok gumiharmonikája védi. A modellfrissítés óta szinte csak a színpaletta változott évről évre. Ami jó, az jó, nem nagyon kell változtatni rajta.

A Transalp jó kiállású, nyalka motor, mely első látásra megszeretteti magát. Ránézésre nem túl nagy, nem túl vad és nem túl betyáros. Futóműve lágyra hangolt és a hosszú rugóutaknak köszönhetően - hátul 172 mm, elől 200 mm - könnyedén egyenlíti ki az úthibákat. A kiváló irányíthatóságban nagy szerepet játszik a 21"-os első kerék is, melyen csak az igazán rossz utak foghatnak ki. Szükség esetén könnyű terepezést is tolerál, bár - akár a Yamaha XT 600 is - inkább aszfalton előnyösebb, mivel ez a kényelmes puhaság vad terepen könnyen hátrányára válhat, mind a motorosnak, mind a motornak.

A 216 kg-os súly - száraz tömeg 191 kg - soknak tűnhet, de már a tologatásnál is kiderül, hogy kellemesen kezelhető, pláne, ha közlekedünk vele. Keskeny idomzata miatt könnyen lehet a kocsisorok között manőverezni vele anélkül, hogy néhány autó visszapillantó tükrét átrendeznénk. Ülésmagassága kedvez a rövidebb lábúaknak is, de ez üléscserével 30 mm-rel alacsonyabbra változtatható, így téve biztonságosabbá a megállás utáni földet érést. A vezető térdének elegendő a hely, és az utasnak sem kell panaszkodnia az összehajtogatott lábak miatt, mivel a lábtartók alacsonyra kerültek.

A városból kiérve kell igazán bizonyítania a 650 cm ³-es motornak, mivel városi forgalomban nem nagy kunszt egy kisebb lökettérfogatú motorral sem királynak lenni. A kis kéthengeres meglepően könnyen veszi a lapot már alacsonyabb fordulatszámokon, és határozottan röpíti magát előre. Utassal terhelve sem lepődik meg nagyon, bár a 7500-as fordulaton leadott 53 LE csodákra nem képes, így ha még csomagokkal is tetézzük a terhelést, már csak nyugodt motorozással számolhatunk és a tempós előzéseket máskorra kell hagynunk.

Fogyasztása messze elmarad a nagy túraendurókétól, így gazdaságossága is emeli értékét. Az első dupla tárcsafék ránézésre kicsinek tűnik, de hatásosan működik, és a két darab, 256 mm átmérőjű tárcsa, illetve a kétdugattyús fékek rendben végzik dolgukat. Utassal és csomaggal ez a mutatvány már visszafogottabb, de még biztonságos.

Kanyargós útra érve sem kell lemondanunk a gyönyörökről. A Transalp jól irányíthatóan, kiszámíthatóan engedi magát terelgetni. A magas súlypont ellenére is biztonsággal döntögethetjük egyik ívről a másikra, főleg, ha már tudjuk, mely fordulatszámokat szereti igazán, és a váltót ügyesen használva ezt mindig meg is adjuk neki.

Szélvédelmén a hosszabb lábú tulajdonosok a gyári extra, illetve utángyártott szélvédőkkel javíthatnak, melyek határozottan jobb túrakomfortot biztosítanak. Sok praktikus megoldással is találkozhatunk. Ilyen például az idom mögött elhelyezett fényszóró állító tekerőgomb, az ülés alatti meglepően nagy tároló rekeszek, és a hátsó rugóstag nyomófokozatú csillapítását állító csavar, melyet a jobb oldali idomon lévő kis lyukon, csavarhúzó segítségével érhetünk el. Nem Honda minőségre vall a kis matrica, mellyel ezt a funkciót jelöli a gyártó, így nem sokáig díszeleghet a helyén.

A műszerfal jól áttekinthető, mely külön benzinszintjelzővel és vízhőmérséklet mérővel kiegészülve tájékoztat az aktuális állapotról. A Honda gyári immobiliser rendszere - H.I.S.S. - ebbe a típusba is beköltözött. A rendszer érzékeli és felismeri a hozzá való indítókulcsot, és csak akkor engedi az indítást, ha a felismerés megtörtént, így mezei másolt kulccsal nem lehet indítani. A sikeres felismerést külön kis, kulcs emblémás visszajelző lámpa jelzi. A praktikumot fokozhatjuk a tesztpéldányon is látható bukókerettel, mely az elborulások utáni javítási számlák összegét hivatott csökkenteni, így akár minimális ráfordítással is rendbe hozható egy-egy figyelmetlen letámasztás, földön csúszás eredménye. A Transalphoz a Honda kínál gyári csomagtartó dobozokat is, de a motoros felszereléseket gyártó cégek kínálatában találhatunk pénztárcánknak megfelelőbb túrapakkokat. Hasznos kiegészítő lehet még a központi támasz is, melynek helye gyárilag ki van építve, így könnyen felszerelhető.

A Honda kisebbik túraendurója, - ha szerényebb tálalásban is, mint nagyobb testvérei - de biztosítani tudja a neve által ígért funkciót. Kényelmesen, dinamikusan és biztonságosan tehetünk meg vele hosszú kilométereket amellett, hogy ára kedvező és fenntartási költsége elenyésző.