Samunak tetszenek ezek a régi Jawák, szerinte később már sokkal rondább motorokat gyártott a cég. Bár szívesen hajtana valami komolyabb gépet, amivel nem gond elindulni egy ezer kilométeres túrára sem, jelenleg be kell érnie azzal a 4-5 veterán masinával, ami a garázsában várja.
A Jawa fénykorában az egyik legnagyobb motorkerékpárgyár volt a keleti régióban. Gyártósorairól évente 100 000 darab motorkerékpár gördült le. Arról sem illene megfeledkezni, hogy a márka igen jelentős sikereket ért el a motorversenyeken. A sikersorozat 1930-ban kezdődött, amikor a nemzetközi Hatnapos Off-Road versenyen egy Jawa motorkerékpár vitte el az aranymedált. A széria folytatódott a Második Világháború után is, a győzelmek között szerepel 15 világkupa győzelem, 11 ezüstmedál a nemzetközi hatnapos versenyeken és 25 európabajnoki cím. Frantisek Stastny-val a nyergében a márka számos gyorsasági Grand Prix-t győzelmet tudhatott magáénak, és 1960-ban megnyerte a világbajnokságot is.
Sajnos, mióta a kommunista blokk összeomlott, a gyár folyamatos krízishelyzetben van. (Ellentétben a másik cseh márkával, a Skodával, amely jelenleg a VW csoport tagja.) Nem találtak megfelelő vevőt, pedig valószínűleg csak ez segítene abban, hogy újra a régi fényében tündököljön, hiszen a régi típusok modernizálása és az új modellek kifejlesztése rengeteg pénzbe kerül. A JAWA Moto spol. s r.o. céget 1997-ben alapították, ez a vállalat lett a JAWA hivatalos jogutódja.
|
Samu, a felvidéken élő srác 1996-ban jutott hozzá az első hiányos Jawa roncshoz - papírok nélkül. Miközben a hiányzó alkatrészek után kutatott, mindent hazavitt, hátha jó lesz még valamire. Így került hozzá egy 125-ös, egy 150-es és egy 175-ös CZ is, persze nem teljesen tökéletes állapotban. A keresgélés nem volt sikertelen, hamarosan talált a Pérakhoz vázat és tankot is papírokkal, gyönyörű fehérre festve.
Azonnal nekiállt eltávolítani a festéket a tankról, hiszen neki az eredeti, krómozott tank tetszett. Bár a festés alatt a Jawa embléma ki volt gittelve, mikor végre előbukkant, nagy volt a meglepetés. Kiderült ugyanis, hogy a motor még az államosítás előtti időkből, az első szériából való. Az 1946-ban gyártott mindössze 1600 darab motorkerékpár nagy ritkaság, és némiképp el is tér a háború után gyártott 180 000 példánytól, amelyek úgy terjedtek a világban, mint a nátha.
Miután megtudta, hogy különlegességgel van dolga, Samu elkezdte felhajtani a ritka modell eredeti darabjait. Nem volt egyszerű dolga. Végül 2002-ben sikerült összerakni a szinte eredeti Pérakot. Amennyire egyszerű a masina, annyira szellemes és praktikus megoldásokkal bír. Némelyiket a mai motorgyárak is megirigyelhetnék.
A lámpatestbe épített kilométerórát Samu akkor nullázta le, amikor elkészült a restaurálással, hogy tudja, hány kilométer került a Jawába alatta. Aztán valahogy 27-nél megállt, és a tulajdonos nem vacakot vele, hogy megjavítsa. Az indítókulcs a veterán motorokról jól ismert darab.
A váz első részén - a tank alatt - a vezetékeket diszkréten takarja és összefogja a színre fújt lemez. A hátsó sárvédő zsanérral felnyitható, hogy könnyebb legyen a kerék ki- és beszerelése, az első sárvédőn pedig még megvan az eredeti rendszám felfogatója. A csomagolás kicsit nehézkes, hiszen a Péraknak nincs csomagtartója. Pontosabban eredetileg van, de Samu szerint az elrontaná a hátsó rész gyönyörű vonalvezetését. A hátsó sárvédőhöz kötözött hálózsák így aztán hamar feladta, miután a küllők kilométereken keresztül rágódtak rajta.
Mióta elkészült a járgány, Samu használja. Ez sajnos már kezd látszani rajta. Néhány apróbb-nagyobb baleset következménye, hogy a lábtartók és a markolatok menet közben elforognak, folyik az olaj a blokkból, néha eldugul a karburátor. De azért elmegy, amerre Samu akarja - feltéve, hogy nem akar túl messzire menni ezzel az aprócska, borzasztó kényelmetlen, de gyönyörű veterán motorral. Ha pedig megérkezett, oldalsztender híján a motort a korhű, piros sisakra támasztja.