Nem csak a neve

2006.12.21. 16:39

Sokáig nem hoztak lázba a KTM-ek. Sajnos - vagy szerencsémre - távol áll tőlem a krosszozás. Ha KTM-ről volt szó, akkor a dagadt Mirabell vagy egy esetlen Mecky, ami megdobogtatta szívem. Aztán egyszer csak megjelent a Duke. Sokáig szemeztem vele, mire végre tesztelhettük, de attól a perctől fogva tisztelettel néztem minden hétköznapi Duke-ost.

Mattighofenbe is eljuthatott a hír, hogy is áll ez velem, és az aktuális Trunkenpolz összehívta csapatot: "Nem mehet ez így tovább. Amióta elhoztuk az első világbajnoki címünket 1973-ban, azóta csak krosszra koncentrálunk. Az emberek meg közben MotoGP-re járnak, és meztelen motorokon közlekednek. Nyitnunk kell. Betonpályára és az utcára minden szörnnyel ami a tervasztalon megszületik." Fél óra múlva szemlesütve tolták elé a Superduke-ot.

Talán valahogy így kezdődhetett a nyitás, ami a KTM-nél a nagyobb lökettérfogat beköszönésével kezdődött. Én meg csak tapsolni tudtam, és örülni a szép dizájnos utcai gépeknek.

Pár évvel ezelőtt a régi szerkesztőségünk előtt parkolt egy vaskosabb KTM endurónak kinéző jármű, ami tulajdonképpen egy Suzuki GSX-R1100 volt, narancs KTM ruhában. Nagyon tetszett az ötlet, mert imádom az ilyen eklektikus építéseket, főleg ilyen megközelítésben. A KTM is bátor volt, fogta az LC8-as blokkot, az Adventure elemeket és supermoto gúnyába öltöztette.

Maga az elképzelés persze egy hülyeség, egy rendes supermotónak nem erénye a 189 kg-ra való hízás. De ez szerintem jelen esetben nem is érdekes. A világ első, nagy szériában gyártott, nagy hengerűrtartalmú kéthengeres supermotója, a 950 Supermoto jól illik az új KTM palettába. Igazán értékelem a stílusteremtést, jól van ez így.

Műszaki felépítésében a tesztelt gép az általam nagyon kedvelt, de kissé kiforratlannak tűnt 990 Superduke rokona. Erre a motorra viszont gyakorlatilag nem lehetett panaszom. Olyan dinamikus, akár egy sportgép, míg fordulékonyságban a krosszgépekkel vetekszik.

A beszállítók a megszokott minőséget hozzák. Előre minden irányban állítható 48 mm-es White Power fordított teleszkópvillák kerültek, hátulra szintén WP rugós tag. A villa alján radiális négydugattyús Brembo nyergek szorítják a 305 mm-es tárcsákat, ezért cseppet sem lepődtem meg a jól adagolható fékeken. Hátul a nagyon szép alu lengőkaron kétdugattyús Brembo nyereg ül, egy 240-es tárcsa békés együttműködésben. A kerekek elöl-hátul ötküllős, 17 hüvelykes öntött alu kerekek, 120/70 és 180/50-es gumikkal.

A kiváló fékhatásban természetesen az első radiális fékmunkahengernek és a fémháló erősítéses fékcsöveknek is szerepük van. A kormányon ismerős kezelőszerveket találtam. Legközelebb a Ducatikon találjuk ugyanezeket a kapcsolókat. A hidraulikus kuplung a pontos, hatfokozatú váltó kapcsolásában segédkezik, ha nagyon akarjuk.

Az Adventure 950-ből ismert 942 cm 3-es blokkot valamivel alacsonyabb fordulatra hangolták. Két darab Keihin karburátor dolgozik, hogy teljesítménye 98 lóerő legyen, miközben legnagyobb nyomatéka 94 Nm. Szinte üvölt a motorról, hogy rosszalkodásra termett. A rendelkezésre álló nyomaték és a kiváló fékrendszernek köszönhetően a szerényen megfontolt tesztelőnek is nagy erőkkel kell kordába tartani magát.