Néhány kör a versenypályán. Elegendő ahhoz, hogy kipróbáljunk, de kevés ahhoz, hogy leteszteljünk egy motort. Most mégis ennyivel kellett beérnünk, a Yamaha MT-tesztnapjára kaptunk meghívót a Hungaroringre. Ráadásul ez a gép nem is ide való.
Az MT-03 annyira nehezen megfogható gép, hogy szinte minden kategóriába besorolták már. Sport roadster, scrambler, supermoto, street bike, café racer. Tanácstalanul állunk hát előtte, egy biztos, az MT-03-ra az egyik legeredetibb és legizgalmasabb formájú 2006-os motor - kategóriától függetlenül.
Akárcsak egy rajzfilmből lépett volna ki. Karikatúraszerűen csonkított a hátulja és zömök az eleje, mintha felpumpálták volna. Az MT-01-gyel kipufogórendszer tájékán legszorosabb a kapcsolata: itt is megtalálható a fekete, kúpos végű, ülés alól kikandikáló kipufogódob pár. Amitől viszont teljesen egyedi, az a blokk jobb oldalán elvezetett hátsó lengéscsillapító rugó, mely így köti össze az izgalmas formájú alumíniumöntvény lengővillát a térhálós acélcső vázzal. De a Yamaha vicces telóelhelyezési trükkje nem újdonság, a Kawasaki még tavaly augusztus végén beelőzte az ER-6n-en egy hasonló megoldással.
A megálmodott asszimetrikus vázmegoldás okozott némi fejfájást a mérnököknek, de a térhálós acélcső kompozíció végül jól sikerült, ahogy azt a motor abszolút élvezetes kezelhetősége bizonyítja. A rugózás fő szerepet kapott a kényelem növelésében, szolgálatkészsége és ütéselnyelő képessége jócskán túlteljesíti árát. A futómű dicséretére legyen még mondva, hogy idióta biztosan viselkedik a motor még vészfékezés esetén is. A Fazer 600-ról származó első és az XT-R-ről érkezett hátsó fékről nagy csodákat nem mondhatok, de az MT-03 erejéhez tökéletesen megfelel.
Szépen fordul, könnyen döntögethető, bár a Hungaroringen a rövid féktáv után következő gyors kanyarokat enyhe billegéssel, bizonytalansággal fogadta. Sokkal inkább a nyugodt motorozásra teremtették, sem mint vértizzadós időhajhász száguldozásra. A 45 lóerős blokk is inkább komótosan, mint rakétaszerűen gyorsítja az MT-t.
Bár mint MT-családtag, az MT-03 egyenesági rokonságban van az MT-01-gyel, teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik. Míg a 01-esben 1700 cm 3-es V2-es chopper blokk dohog a postmodern-ipari sportvázban, az MT-03 sokkal olcsóbban és szerényebben, 45 LE-s, egyhengeres motorral próbálja magához csábítani a motorosokat.
Egy pillanatra ugorjunk vissza a 70-es évek közepébe: a Yamaha ekkor fejlesztette ki az XT500 egyhengeresét. A blokk az évek alatt vándorolt motorról motorra, fejlesztették, nagyobb is lett, míg végül az XT660R off-road gép megkapta jelenlegi változatát, sőt az Aprilia a Pegaso Stradában használja ugyanezt a blokkot, amit mostantól az MT-03 is. A Yamaha a városiasabb közlekedés igényeinek megfelelőre áttételezte, míg előbbiekben 48 lóerős volt, addig a kis MT-be már csak 45 LE maradt.
A négyszelepes motor a Pegasóhoz hasonlóan elektronikus üzemanyag-befecskendezőt kapott, érthetetlen módon mégis csak az Euro2-es normáknak felel meg, vagyis jövőre a Yamahának ismét hozzá kell nyúlnia. A váltó precízen veszi a fokozatokat, talán kicsit hosszúra van áttételezve, ez viszont a lámpás rajtoknak kedvez.
150-ig szép egyenletesen gyorsul az MT-03, innen már kis türelem kell ahhoz, hogy az óra szerint 166 km/h-s végsebességet elérje. Erre a nyomatékos motor nyújt némi vigaszt, a háromezres és az hatezres fordulat közötti tartományban nyugodtan lehetett húzogatni. Tovább felesleges, nagyon hamar megérkezik a tiltás. Fogyasztást mérni ezúttal nem tudtunk, de a gyár csekélyke 3,5 literes fogyasztást ad motorjához, ha nem kínozzuk túlságosan.
Egyhengereshez képest elég egyenletesen jár a motor. A dupla kiegyenlítőtengelynek köszönhetően az egyhengeres vibrációja jól kontrollált, mindamellett maradt egy kis bizsergés. Ez nem volt probléma rövidke és lendületes tesztemen, de a kellemetlen vibráció nagyobb fordulatszámon érkezik, ami garantálja, hogy nem akar az MT-03 tulaja túl hosszú időt tölteni az autópályán.
Nem csak ránézésre tűnik úgy, hogy a motor eleje a nehezebb, az MT-03 első tengelyére a teljes tömeg 52%-a nehezedik, ami a széles kormány mögött ülve nagyon könnyen irányíthatóvá teszi a gépet. A motoros is egészen elöl ül, akár egy krosszgépen, egyenes háttal és hajlított könyökökkel.