A címbeli dicsérő jelző nem csupán az egykori Csepeli Motorkerékpárgyár-i Triál típusra vonatkozik, hanem a motort ismét talpraállító-restauráló - inkognitóban maradni kívánó - műszerész-kisiparos munkájára is.
A motorkerékpárgyárat - amely 1974-ben zárta be kapuit - dicséret illeti, amiért a nagy szériában gyártott elég lomha T-5-ös Pannóniák mellett kihozta ezt a könnyített, lemezvázas, aluhengeres sporttipust. Ez a gép az MC-63-as (Moto-Cross 1963) típuson alapul, amely természetesen krosszozásra készült.
A közúti használatra tervezett Triált elsősorban exportra szánták, de jutott belőle belföldre is, még egy vidéki Keravill-üzlet kirakatában is láttam akkoriban, 19 900 Ft-ba került (ez közel egyévi átlagkereset volt). Túl sok nem készült belőle, de az erős túlzás, amit valahol olvastam, miszerint "egy-két darabot gyártottak". Mindenesetre ma is vagy tíz darabról tudok, pedig a nagy MZ-behozatali hullám idején jóformán minden "öregecskének" tartott motort kidobtak, netán krosszozást mímelve széthajtottak, jobb esetben szétbontva, alkatrészként eladtak.
A restaurátor motorjának is érdekes története van. A '70-es években vásárolta, abban az akkor még létező Nagykőrösi úti motorbizományiban, ami a zsibpiac területén, a főkapuval szemben volt. Nem akármilyen társaságban vette meg: a fő fogás egy királytengelyes Rennsport (versenysport) BMW motorkerékpár volt, amellyel korábban Pettenkofferék versenyeztek az oldalkocsis kategóriában. (Ezt a motort később eladta egy németnek, amit még később jól megbánt, hiszen ebből a versenymotorból igen kevés készült).
A Triált csak azért vette meg, mert egy ismerős körzeti orvos evvel kívánt a betegekhez járni. Tudni kell, hogy akkoriban még nem volt a mai személyiautó-dömping, még az orvosok többségének se futotta kocsira. Mindenesetre a doktor úr csak hozzájutott valahogy egy autóhoz, és a Pannónia a padlásra került, ott porosodott vagy harminc évig. Érdekes adalék, hogy a fenti vásárlás előtti időkben a drága pénzen vásárolt versenymotorokat az egyesületek leselejtezés után nem a motorbizományinak adták értékesítésre, hanem nemes egyszerűséggel összetörték őkét, lángvágóval összevagdosták, és irány a MÉH-telep!
Ami azt illeti, ez a motor is rendesen megkapta a magáét, mégha nem is semmisítették meg. Sárvédői horpadozva, összerepesztve, tankján a krómozott részeken - ugyan hol másutt - hatalmas horpadások, küllői és abroncsai alaposan korrodálva, teleszkópjai minden irányban "lógtak", a lengővilla ágyazása szintén. A motorblokkban is volt mit tenni, de még a karburátorban is elkopott a súber.
Természetesen a gumiabroncsok is teljesen használhatatlanok voltak. A harmincévi padláslét közben elkallódott ez-az. Így aztán a sárvédőket a széria Pannónia hasonló alkatrészeiből kellett újragyártani, az első tartópálcáit meg csőből (nem is állnak annyira egyvonalban, mint a gyári motoron). A hátsó felni Jawa 18"-os, az első 21"-os valamilyen japán motorból került, a küllők újra lettek gyártatva. Az ülésen is volt munka, az áthúzása szépen sikerült, de nem fehér az alsó szegélye, és a kéder sem.
Kicsit más a hátsórész kialakítása is. Még annyi szépséghiba akad, hogy az egykori Triál-mintázatú gumik helyett krosszgumik lettek feltéve. Az elkallódott jobboldali elsőteleszkópot egy krossz-Jawáéval sikerült pótolni. Nem ment nehezen, a korabeli krossz-Pannóniák jó részéhez - így a Triálhoz is - a Jawa első krosszteleszkópjait koppintották le, csupán a tengelytartó öntvények voltak eltérőek kissé. A hátsó teleszkópokban annyi hibádzik, hogy az eredetieken még nem volt rugófeszítési lehetőség, amúgy az alaptípus ugyanaz.
A benzintank igen fogas kérdésnek bizonyult, hiszen a krómozott részeken hatalmas horpadások éktelenkedtek. Ezeket belülről kiegyengetni csak a tank teljes szétbontásával, majd újra összehegesztésével lehetett volna kikupálni, amibe nem kívánt a restaurátor belevágni. Ehelyett a horpadások ki lettek kittelve kétkomponensű autójavító tapasszal, majd tökéletes felcsiszolás után vákuumban vékony krómréteget gőzöltek rá, amit fedőlak véd.
Nem teljesen eredeti a kormány: nem gyárilag volt ellátva keresztmerevítő csővel, ehelyett két krómozott cső ment le a jobb és bal szarvtól a teleszkópok zárócsavarjaihoz, egyúttal megakadályozva a kormány előre-hátra bukását is. A gázszektor ismeretlen eredetű, és az elsőfék- és kuplungkarok privát alapon be lettek "fenekelve". A fémnyomó is kapott munkát: újra gyártották az első kerékagy alu porvédőjét és a légszűrő fedeleit, valamint a karburátor szívótölcsérét is, utóbbi a vázban lévő légszűrőtől szívja a levegőt.
A motorblokk is alapos felújításon esett át, nemcsak új szimeringeket, csapágyakat, kuplungláncot és parafás lamellákat kapott, hanem egy túlméretes új dugattyút is, természetesen gyűrűkkel és hengerfúrással egyetemben. A hengert valaki egyébként alaposan megpiszkálta, bővítette a csatornákat, és fel is polírozta. A főtengely szerencsére jó volt, érdekessége, hogy eltérő a szokásos "körsonkás" krosszfőtengelytől. Bár ez is körsonkás, de a kiegyensúlyozást nagy furatok biztosítják - ezek be lettek parafázva -, míg amazok lendtömege ki van könnyítve, a mélyedések - a jó szívás érdekében - meg alumíniummal kiöntve. Nem volt a motorban a szokásos karterszűkítő gyűrű - korai típus -, amely szintén a jobb szívást hivatott elősegíteni.
Valaki egykor biztosan krosszozott a motorral, a primer áttétel az ennek megfelelően rövid, amit a restaurátor meghagyott, mondván, hogy közúton - ahová a hosszú szériaáttétel kellene - úgyse használja. Ezenkívül a könnyebb működtetés kedvéért kicserélte az ötrugós krosszkuplung belső kosarát és felső nyomólapját a széria négyrugósra. A kis lánckerék nem a széria T-5 ékes rögzítésű, hanem bordázathoz csatlakozik. A Puch 32 mm-es karburátorhoz új súbert készített egy ilyen munkákra szakosodott személy, és az elveszett súbertűt is gyártani kellett. Egyébként a számbeütés MC-65, bár 1965-ös típus külön nem létezett, jelen esetben a szám a gyártási év dátuma.
Nem készült fotó a motor jobb oldaláról (a tulaj fia fényképezett), azon a részen pótolni kellett a hangtompító védőrácsot - hogyan is másként, mint kézimunkával. Ami még hiányzik: a láncvédő és a lengővilla jobboldali szárára csavarozott láncvezető kaloda. A startszámtábla kisebb a szabványosnál; és még meg kell említeni, hogy valaki aluból készített motortartó idomot a hengerfejhez a gyári vaslemezből préselt helyett, ami a rezgéstől egyszer csak eltört. Hiányzik az ülés alatti szerszámtartó rekesz.
Összességében a restaurálás igen szép, igényes munka, méltó a szakmában több mint harminc évet eltöltött restaurátormesterhez. Evéssel jön meg az étvágy alapon újabb ritka gépezet restaurálásába kezdett, nevezetesen egy WM-100 pirostankoséba, amely - most még - igen hiányos állapotban leledzik, de ebből is igen szép motor lesz egyszer!
A teljesség kedvéért megemlítem, hogy első típusú Triálban létezett középállványos változat is. Későbbi kiadása Pannónia-fényszórót kapott, védőrács nélkül (ezen még Danuvia van) és Yamaha hátsólámpát (ezen ez is Danuvia). Az újabb kiadás a jobb oldali kerek légszűrőfedél helyett kissé négyszögletes, jobban kiálló krómozott fedelet kapott akkumulátor elhelyezése céljából, valamint baloldali oldaltámaszt, amelynek a motor alatti váztagon volt a füle.
Van egy személyes élményem is a Triálról a régi szép időkből, amikor még fiatal suhancként vettem egy ilyen motort kosárban, majd összeraktam. Teljesen nyitott krossz-hangtompítódobot tettem rá, és úgy motoroztam vele Pesten a forgalomban a Farkasvölgy felé kipróbálni az akkor még létező ottani krosszpályát. Elképesztően hangosan zenélt, és valami isteni csoda folytán sehol sem találkoztam útközben rendőrrel. Arra azért emlékszem, hogy egyik-másik autós igen furcsán nézett rám, amikor elhúztam mellette a felhúzott, üvöltő kipufogóval, aminek a vége nagyjából az autók lehúzott ablakával - nyár volt - esett egy magasságba.
A lényeg ezután jött. Visszafele jövet, megszomjazva a terepmotorozástól, letámasztottam a motort egy presszó előtt. Abban a pillanatban kifordult az első kerék. Eltört a keréktengelyt tartó öntvény. Meghűlt benne a vér: mi lett volna, ha ez a forgalomban következik be! Utána krosszversenyekre kilátogatva nézegettem a depóban az MC-63-as Pancsik hasonló alkatrészét. Feltűnt, hogy elég sok gépen ráhegesztett lemezmerevítés van ugyanitt. Tehát, nem csak az én motoromon törhetett el a tengelytartó öntvény! Hiába másolták le a krossz-Jawa elsőteleszkópját, valahogy annak anyagminőségét nem sikerült átvenni... Triálosok - akiknek esetleg ilyen motorjuk van -, vigyázzatok!
|